A vármegye és főispánja csak a kezdet?

Megosztás

Ízlelgeti az ember a szavakat, amelyeket legtöbben csak a tankönyvekből ismerünk. Vármegye, főispán. A történelmi hagyományok tisztelete és újjáélesztése jegyében rövidesen ezeket a szavakat kell használnunk, ha a megyéről vagy a kormányhivatal vezetőjéről fogunk beszélni. Lehet, hogy a díszmagyart is fel kell vennünk, ha a király helyi alattvalójához készülünk, és arra is ügyelnünk kell majd, hogy minden parancsára keményen összecsapjuk majd a csizmánk sarkát.

Ha kínunkban vigyorognunk kell, Lúdas Matyi jusson az eszünkbe. Igaz, hogy ott a nagyhasú Döbrögi első számú szolgája csak ispán volt, nem főispán, de azért így sem okozhat gondot analógiát felfedeznünk a velünk élő történelemmel. A probléma mindössze az ezzel a mesével, hogy egyfelől a szomorúbb része (a korlátlan hatalommal rendelkező elöljáró) könnyen valósággá válhat, másrészről egyelőre se híre, se hamva a bátor és derék libapásztornak, aki háromszor is móresre tanítja a népét könyörtelenül kizsákmányoló uraságot.

Ispán!

Ha elég volt ennyi idő, hogy elhiggyük, amit a hírekben olvasunk (bevezetik a vármegye elnevezést, amelynek az élére főispáni székbe ül majd az első számú végrehajtó), kezdjünk megbarátkozni azzal, hogy mindez nem az utolsó lépés Magyarország jelenlegi kormánya részéről. A hatalom nem lesz rest a középkor felé terelni a népét, ha ez kell a totális irányítás és a korlátlan ellenőrzés fenntartásához.

Bár meglehetősen perverz felvetés, és általában az ilyesmire jobb nem gondolni, mégis játsszunk el a gondolattal, mi jöhet még azután, hogy Orbán Viktor kabinete már többször is másolta a Kádár- illetve Horthy-kormányok intézkedéseit. Figyelem, korhatáros tartalom, csak erős idegzetűeknek!

A kötelező hit- és erkölcsoktatás részleges bevezetésén már túl vagyunk, hiszen egyre gyarapodik azon tanintézmények sora, amelyek egyházi kezelésben működnek. Ennek megfelelően kiemelt támogatásból gazdálkodnak, így szakmai színvonaluk viharos sebességgel távolodik azoktól az egyszerű iskolákétól, amelyekre még nem vetett ki hálót egyetlen felekezet sem. A kivételezett helyeken a hétfő reggeli misével kezdődik, cserébe nem kell elviselni a gyengébb képességű, szegényebb osztálytársakat. Számukra marad a hátrányos helyzetű térségek elmaradott falusi iskolája, és legjobb esetben a szakiskolai előmenetel, vagy a hatalomnak legjobban tetsző tudatlanság és a hozzá társított betanított- és közmunka. Innen már pedig ugyebár nincsen messze a középkorban jól bevált robot. Nem a techcégek laboratóriumaiban szorgoskodó emberformájú gépek, hanem az ingyenmunka korszaka következhet, főként a kis- és közepes településeken.

Magyarország (a háttérben) a királyi várból, a főispánok seregével, 2022 júniusában

A társadalom túlvégén eközben a föld a földdel, a vagyon a vagyonnal házasodik, egyre gyarapodnak a hatalmas földbirtokok, A miniszterelnök (király) hűséges barátai és végrehajtói mindent megszereznek és felvásárolnak, A gazdasági hatalomhoz aztán lassan végrehajtói jog is társul, mondjuk aki vasárnap nem megy templomba, azt István királyunk tanítása szerint “verjék meg és nyírják le”. A lopást kézlevágással kell majd büntetni, és lehetséges, hogy nem sokat kell várni majd arra sem, hogy pallosjogot adjanak a főispánnak, a nép pedig minden bizonnyal okulni fog majd a nyilvános büntetések láttán.

Vissza a jövőbe, Magyarország előre megy, nem hátra. Vagy valami ilyesmi…

Related posts