Június világszerte a Pride, azaz az LMBTQ+ közösség önbecsülését, méltóságát és egyenlőségét hirdető mozgalom hónapja, ebből az alkalomból készített a szexuális kisebbségek megítélésével kapcsolatos kutatást a Pulzus Kutatóintézet. A felmérés eredményeinek ismertetése előtt azonban érdemes egy történelmi kitekintést tenni a mozgalom történetéről és a Novák Előd rajongásának középpontjában álló szivárványzászló létrejöttéről.
Mi történ júniusban?
A szexuális kisebbségek mozgalmának megszületéséig egészen 1969-ig kell visszamennünk az időben. Akkoriban a legtöbb állam jogrendje bűncselekménynek vagy mentális betegségnek minősítette a hagyományostól eltérő szexuális orientációt. Nem volt ez másképp az Egyesült Államokban sem. Ennek ellenére ekkor is léteztek meleg közösségek és LMBTQ szórakozóhelyek. Ilyen közösségi térnek számított a New Yorkban található Stonewall Inn is, amely – a többi LMBTQ-barát vendéglátóegységhez hasonlóan – gyakran a rendőrség célkeresztjébe kerültek. Mindez azt jelentette, hogy gyakorlatilag mindennaposnak számítottak a rendőrségi razziák, amelyek agresszív és megalázó stílusban zajlottak.
Egy ilyen megszokott rajtaütést hajtott végre 1969. 06. 29-én is a NYPD. Minden vendég személyes iratait ellenőrizték, a transzvesztitákat és a transzszexuálisokat pedig levetkőztették, hogy így ellenőrizzék a nemüket. A rajtaütés nem várt fordulatot vett, hiszen a közösség tagjai fellázadtak a brutális és megalázó rendőri bánásmód ellen. A hatóság emberei az utcára vezényelték a vendégeket, de a rabszállítóautók késése miatt egyre nagyobbá vált a káosz. A tiltakozáshoz csatlakoztak az éppen utcán járó, egyébként heteroszexuális emberek is. A tömeg folyamatosan duzzadt és lázadás alakult ki, amely egy több napos egyenjogúságért folytatott felvonulássorozatba torkollott. Az évente megrendezett Pride felvonulásokon erre az eseményre emlékeznek a szexuális kisebbségek tagjai és az őket támogató elfogadásban és egyenjogúságban hívő polgártársaik.
Honnan ered a szivárvány?
A közösség jelképének számító szivárványszínű zászlót az 1978-as San Fracisco Pride felvonulásra tervezte Gilbert Baker. Ezt megelőzően a rózsaszín háromszög volt a szexuális kisebbségek jelképe, de miután ezzel a szimbólummal a II. világháború során a nácik különböztették meg a közösség tagjait, a mozgalom szeretett volna magának egy pozitívabb, megbélyegzéstől mentes szimbólumot, így kértek fel egy művészt a szabadságot megtestesítő jelkép megalkotására. Bakerre a zászló összeállításakor nagy hatást gyakoroltak a hatvanas évek szabados gondolkodású hippimozgalmának vibráló színei. A zászló eredetileg nyolc színből állt, majd idővel alakult ki a ma is ismert hatszínű változata. Az egyes színek az alábbi jelentéseket hordozzák: piros-élet, narancssárga-gyógyulás, sárga-napfény, zöld-természet, kék-harmónia, lila-lélek.
Mennyire elfogadóak a magyarok?
A Pulzus Kutatóintézet által készített felmérés, arra kereste a választ, hogy hogyan reagálnak az emberek, ha az utcán azonos nemű párokat látnak csókolózni, mit tennének, ha a gyermekük az óvodában összebarátkozna valakivel, akinek a szülei azonos neműek és hogyan reagálnának arra, ha gyermekük elmondaná nekik, hogy a hagyományostól eltérő szexuális identitással rendelkezik. A válaszokból meglepő módon az derül ki, hogy a magyar társadalom elfogadóbb, mint gondolnánk.
Az első kérdésre a válaszadók több mint fele (56%) felelte azt, hogy egyáltalán nem botránkoztatná meg, ha azonos neműeket látna az utcán csókolózni. Minden ötödik válaszadó felelte azt a kérdésre, hogy minden esetben megbotránkoztatná a látvány, 7%-ot viszont csak akkor zavarna, ha két férfiről lenne szó. Érdekesség, hogy 11% pedig azt válaszolta, hogy különböző nemű párok esetén is ugyanennyire zavarja a nyilvános csókolózás.
A második kérdésre a válaszadók elsöprő többsége, több mint 4-ből hárman azt felelték, hogy nem tennének semmit, ha gyermekük barátjának azonos nemű szülei lennének, egyszerűen hagynák, hogy tovább barátkozzanak, 10% nem tudta eldönteni mit tenne egy ilyen helyzetben és mindössze 8% felelte azt, hogy a gyerekeket elidegenítené egymástól, vagy kivenné a gyermekét az adott intézményből.
A harmadik kérdésre a válaszadók fele (51%) válaszólt úgy, hogy támogatná és elfogadná gyermekét, ha a megszokottól eltérő szexuális orientációval rendelkezne, további 18.5% nyilatkozott úgy, hogy megrázná a dolog, de támogatná gyermekét, 16% nem tudta mit tenne ebben a helyzetben és csak 11% mondta azt, hogy megpróbálná lebeszélni, eltántorítani gyermekét az eltérő szexuális indentitástól.
Powered by Poll MakerHogy mindebből milyen következtetést vonhatunk le?
A kutatás eredményei összességében azt mutatják, hogy az erőteljes kormányzati gyűlöletkampány ellenére a magyar társadalom elfogadóbb és támogatóbb az LMBTQ közösség tagjaival, mint ahogyan azt a hatalom sulykolja. Tudnunk kell, hogy az erőteljes homofób megjegyzések, fellépések, akciók csak egy apró, de annál hangosabb kisebbséget rejtenek.
