Csak az építkezésén háromezer munkás dolgozik folyamatosan, a MOL új alapokra helyezte a vegyipart Borsodban. A gyár vezetőinek elmondása szerint amint a tervek szerint 2022-ben, legfeljebb 2023-ban beindul a gyártás a kibővített komplexumban, kétségkívül Borsodban lesz az ország vegyipari fővárosa.
A Mol vegyipari transzformációjának zászlóshajója lesz az a jövőre elkészülő, több üzemet magába foglaló komplexum, amelynek jelenleg is zajló építkezésén csaknem háromezer munkás dolgozik. Ez sokat elárul a beruházás nagyságáról, de még ennél is árulkodóbb mutató, hogy a tervek szerint a nagyjából egy év múlva induló poliol-üzem az európai gyártás 10-15 százalékának megfelelő mennyiséget fog kitermelni évente. De hogy hogyan biztosítják a működéshez szükséges több száz szakembert, miért éppen a poliéter poliol gyártás mellett tört lándzsát a Mol-csoport vezetősége, és mi készül egyáltalán ebből a vegyipari alapanyagból, arról a helyszínen tájékozódott a Portfolio.
Tiszaújváros a magyar ipar elmúlt 70 évének egyik emblematikus helyszíne. A borsodi városban a vegyipari tevékenység nem előzmény nélküli, a Tiszai Vegyi Kombinát (TVK) neve sokaknak ismerősen csenghet, ahogy a jellegzetes víztorony épülete, vagy éppen az ammóniával hűtött nyári műjégpálya is nosztalgikus emlékeket idézhet. Amíg azonban a fürdőruhában korcsolyázásról csak megkopott fotók és családi történetek árulkodnak, addig a vegyipar termelés továbbra is zajlik, sőt, néhány évvel ezelőtt új alapokra helyezték.
A TVK 2015 óta a Mol 100%-os tulajdonában van és Mol Petrolkémia (MPK) néven működik, 1200 alkalmazottal, de ma már kevésbé gyárként, mint inkább ipari parkként kell elképzelni az egykori vegyi kombinát területét. A gyártóegységeket a Mol nagyrészt értékesítette, így most 20-25 önálló cégnek ad otthont, összesen 4 ezer embert foglalkoztatva, amelyek a petrolkémia félkész termékeinek feldolgozására specializálódtak, gyakorlatilag meghosszabbítva az értékláncot. Az MPK nagyrészt műanyagipari granulátumot gyárt, 700 ezer tonnát egy évben, aminek döntő többségét Európába exportálják – főként Lengyelországba, Németországba, Csehországba.
Poliol – 200 ezer tonnás piaci rés
A Mol 2016-ban hirdette meg a petrokémiai irányváltását, melynek lényege, hogy az addig üzemanyagként eladott szénhidrogén molekulákat próbálják tovább feldolgozni és a petrolkémiai tudást, infrastruktúrát, új beruházásokat kihasználva, nagyobb hozzáadott értékkel bíró terméket előállítani.
Ehhez a stratégiai irányváltáshoz ugyanakkor a vizsgálódás már 2014-ben elkezdődött, amelynek nyomán feltárták, hogy van piaci mozgástér és fogadókészség, és több terület vizsgálata után a poliol gyártása mellett tették le a voksot.
„Azt látni kell, hogy nem olyan piacokról van szó, ahol tetszőlegesen befektethetünk egy adott technológiába, felhúzunk egy üzemet és belépünk a piacra, hanem komoly piacra lepési korlátokat kell áttörnünk, ezek egyike, hogy a technológia – tulajdonosok a licensz által védett folyamatokat a saját üzleti érdekeiket védve, nem, vagy csak nagyon komoly feltételekkel teszik elérhetővé” – mondta el a Portfolio-nak Varga János, poliol projektvezető, utalva arra, hogy egy ilyen stratégiai irányváltást nem csupán gazdasági megfontolások és a megtérülési számítások racionalitása irányít.
Mint lehetséges fejlesztési irány, végül a poliéter poliol gyártás mellett tette le a voksát a vezetőség, miután az előzetes kutatások igazolták, hogy évi 200 ezer tonnás kapacitással a Mol költséghatékonyan és rugalmasan ki tudja szolgálni a piacait. A különböző előállításai lehetőségek közül pedig a ma elérhető egyik leghatékonyabb és környezetkímélőbb módszert, a Thyssenkrupp és az Evonik által fejlesztett HPPO (hidrogén-peroxidból propilén-oxid) eljárást választották.
Azonban az alaptechnológia működéséhez infrastruktúrára is szükség van, ezért megvizsgálták a Mol régiós telephelyeit. A foglalkoztatási és regionális fejlesztési szempontok, az infrastrukturális elemek – alapanyag rendelkezésre állása, földterület, szállítási lehetőségek – és nem utolsósorban a petrolkémiai tudás és hagyományok meglétének figyelembevétele után a tiszaújvárosi létesítmény bővítése mellett döntöttek. A beruházás 40-45 százalékát így is a nem termelő technológiához kapcsolódó, egyéb kiszolgáló létesítmények (szennyvíz, elektromosság stb.) kiépítése teszi ki.
„Amikor a poliol mellett döntöttük, számolnunk kellett azzal, hogy alapvető és jelentős infrastrukturális fejlesztéseket kell majd végrehajtanunk, hogy az új vegyipari komplexum hatékonyan tudjon működni. Így épült meg az új tűzoltósági laktanya, az új karbantartócsarnok, a tanműhely és a duális képzési csarnok” – mondta Marton Zsombor, a MOL Magyarország Downstream igazgatója, és a MOL Petrolkémia vezérigazgatója.
Az új poliol-gyártói kapacitás 4 üzemet foglal magában, amely a maga 35 hektárnyi területével megduplázza a jelenlegi ipari park méretét
– érzékeltette a projekt nagyságát a vezérigazgató.
Korszerűségüket jól mutatja, hogy amíg a meglévő üzemek működését valamivel több mint ezer ember biztosítja, addig a poliol gyártásához – a magas fokú automatizációnak köszönhetően – 200 fős szakembergárda is elég lesz. Nincs szükség például külön irányítóteremre minden üzemi egységhez, hanem egy központi kontrollszobából irányítják majd a termelést.
Az előzetes képzések rendszere és további részletek a Portfolio.hu cikkében olvashatók.
