Merész vállalkozásba kezdett a család, de eddig nem kerültek igazán veszélyes helyzetbe. Hátra hagyták rendes, civil életüket és annyira megtetszett nekik a hajózás, hogy folytatják útjukat, megkerülik a Földet.
Egy budakeszi házaspár úgy döntött, hátrahagyva a szokványos civil életet, két kislányukkal egy hajóra költöznek, és körbevitorlázzák a Földet. Íme, rövid beszámolójuk, amely a horvát tengerpartoktól a Karib-szigetekig tart.
Anna, Domi, Kati és Boróka az Atlanti-óceánon átvitorlázva tavaly év végén megérkezett a karib-tengeri Martinique-ra, és ezzel teljesítette útjuk első szakaszát. Most, hogy túljutottak ezen az erőpróbán, eljött az ideje, hogy feltegyék a kérdést: tetszik-e nekik annyira a hajós élet, hogy nekivágjanak a Csendes-óceánnak is? A családi tanács összeült, és úgy határozott, tavasszal elindulnak a Panama-csatorna felé, és megnézik, mi is van a túloldalon…
„Úgy éltünk, mintha otthon lettünk volna. Ugyanúgy távoktatás volt a gyerekeknek, a munkát is home office-ban kellett végezni, a különbség csak az volt, hogy nem egy lakásban, hanem egy hajón töltöttük el ezt az időt. Ez kifejezetten hasznos volt, mert nyugodt tempóban haladhattunk a szerelésekkel és felkészüléssel” – mesélte a kapitány.
Az európai útszakaszt számos szép és néhány kellemetlenebb élmény is színesítette. A legkényelmetlenebb talán a Szardínia és Menorca közötti rész volt a tengeren, ahol időnként 6 méteres hullámok között kellett navigálni. Ilyen nagy hullámokkal még az óceánon sem találkoztak, és Anna szerint „olyan érzés volt, mint amikor fent vagy a hegytetőn az Alpokban, és onnan néznél lefelé. Aztán lezuhansz a hullámvölgybe. Szerencsés esetben nem csapja oda a hajó az orrát, ha pedig igen, az elég fájdalmas”. A gyerekek nem igazán aggódtak a nagy hullámok miatt, lefoglalták magukat játékkal, a kapitány pedig rendületlenül őrizte a hidegvérét. „Azt hiszem, olyan helyzetben nem voltunk eddig, ahol valóban veszélyben lettünk volna – mondta Domi.
A hajó és legénysége végül fordulatokban, élményekben és látnivalókban gazdag földközi-tengeri út után szeptemberre érte el Gibraltárt, október első napjaira pedig a Kanári-szigeteket. Innen indult el a nagy Atlanti-átkelés, amelynek első állomása a Zöld-foki-szigetek volt, végállomása pedig az onnan 2080 tengeri mérföldre található Martinique szigete a Karib-tengeren. Ez utóbbit december 15-én, hajnali három körül pillanthatták meg először a távolban, a nyílt óceánon töltött 16 napnyi magányos vitorlázás után.
(Minap.hu)
