A doktor hamarosan részletesebb információkkal is szolgál, de a médiában hallható adatok meg sem közelítik a valóságot. A frontvonalban szolgáló orvos gyűjtőmunkába kezdett és arra jutott, hogy a gépi lélegeztetésre szoruló páciensek döntő többsége már nem kerül ki élve onnét, a médiához nagyon erősen kozmetikázott adatok jutnak el.
Szembe kell menni a korábban jónak gondolt stratégiával, vissza kell szorítani a lélegeztetőgépek használatát. Egy hazai szaktekintély, intenzív terápiában dolgozó professzor üzent orvos kollégáinak, milyen módszert kell megpróbálni gépi lélegeztetés helyett elsősorban, hogy több esély legyen a túlélésre.
Dr. Novák Hunor a hét elején jelentette be, hogy hamarosan közzé fog tenni eddig nem nyilvános hazai adatokat, amelyek igencsak ellent mondanak a média számára átadott, és így az emberekkel közölt információknak.
Ehhez egy szaktekintéllyel készített interjút, azonban azt végül anonimizálnia kellett, mert a kórház megtiltotta a professzornak, hogy nyilatkozzon a témában.
A név nélkül leközölt anyag természetesen szakmai információkat is tartalmaz, hogy miért szükséges a paradigmaváltás, és miért kell megváltoztatni a lélegeztetőgépek alkalmazását a koronavírusos betegek kezelése során: szembe kell menni a korábban jónak gondolt stratégiával, vissza kell szorítani a használatukat.
Hogy ennek a “leleplezésnek” mi a célja? – “Azt sem árulhatom el, hogy Budapesten dolgozik-e avagy sem. 2020-ban sajnos az egészségügyben nincs szólásszabadság, és a helyzetről nem lehet őszintén, politikai nyomástól függetlenül beszélni. Vagyis lehet, csak ilyen formában…” – mondta Dr. Novák Hunor. Azonban csak az őszinte beszéd visz előre.
Már korábban is említette Dr. Novák Hunor, hogy a médiában megjelent 40-50%-nál sokkal rosszabb a lélegeztetett COVID-os betegek halálozási aránya hazánkban. Ehhez két nagy (nem budapesti) intenzív osztályról is kapott megbízható, nem publikált adatokat: mindkét helyen a koronavírus miatt intubált, gépi (invazív) lélegeztetésre szoruló páciensek 92-95%-a meghalt. Ami érdekes a gyerekorvos szerint az az, hogy a “hivatalos” halálozási arány ezen az intenzíven csak kb. 50% volt a COVID-os lélegeztetett betegek tekintetében. Akkor derült ki, hogy az 50% inkább 95, amikor hosszas munkával, egyenként megnézték a kezelt betegek adatait, kezelésük kimenetelét. Ez nem azt jelenti, hogy szándékosan kozmetikázták, meghamisították az adatokat, hanem a számítógépből ez az 50%-os túlélési statisztika volt nyerhető, gyorsan és egyszerűen lekérdezhető. A jelenlegi informatikai rendszer ugyanis alkalmatlan a pontos halálozási statisztika mutatására (több tényező zavarja: például beleszámolja az álpozitív, kezdetben COVID-gyanúsként felvett betegeket; a kórházi finanszírozás miatt sokszor valótlan/félrevezető kódolások történnek, lélegeztetettnek kódolva (nyilvánítva) azt is, aki nem volt intubálva és úgy géppel lélegeztetve; zavaró tényező a más kórházba, más osztályra történő áthelyezés is). Míg a kormány arra feküdt rá, hogy vegyünk minél több lélegeztetőgépet és azzal megoldjunk a helyzetet, mindenkit meggyógyítunk, a lélegeztetettek valós túlélési aránya sokkoló – írta Dr. Novák Hunor.
Az interjúból kiderül, hogy bár az első hullámban rengeteg lélegeztetőgépet vett hazánk, a gyógyuláshoz nem csak az eszközöket, de a személyi, ápolási feltételeket is biztosítani kell. Ideális esetben egy intenzíves ápolóra két beteg (két ágy) kell jusson. Közismert tény, rengeteg adat támasztja alá: ahogy csökken az ápolók száma, ahogy egyre több ágyat, lélegeztetett beteget kell ellátniuk az ápolóknak, úgy a lélegeztetett betegek halálozása többszörösére nő. Bár nincs hivatalos adat hazánkban, de átlagosan egy ápolóra 4-6 intenzíves ágy jut, ami óriási baj, de nyilván az ember ezt elfogadja, mert ez egy rendkívüli helyzet. „Szembe kell néznünk a valósággal, nem mondhatjuk azt, hogy mindenkit meg tudunk menteni, nem álltathatjuk magunkat ilyenekkel” – mondta a professzor.
„Van, ahol még egy COVID-os beteget sem tudtak extubálni (levenni a lélegezetőgépről), a halálozás eddig 100%-os. Sajnos a legjobb adat, amiről én tudok, hogy 78%-os a mortalitás, azaz a COVID miatt invazívan lélegeztetett betegek csak 22%-a éli túl. Az adatokat egyetemi és megyei nagy kórházakból kaptam” – osztotta meg a sokkoló adatokat. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek nem reprezentatívak, ebből nem általánosíthatunk az egész országra. De azt már látjuk, hogy ez a második hullám nem lesz olyan sikertörténet, mint az első volt.
Egy azonban biztos: a lélegeztetőgép helyett más módszereket kellene alkalmazni. Az egyik módszer, hogy az oxigént kapó betegek testhelyzetén változtatnak, akár például hasra fordítják őket. Ennek hatásossága a vér oxigénszintjén szinte azonnal látszik, így hamar eldönthető, ez mennyit segít, hogyan reagál a páciens. „Azt látjuk nagyon sok betegnél, hogy ez ragyogóan működik. Ha nem elég az “egyszerűbb oxigénterápia” (arcmaszk, orrszonda stb.), utána légzésüket magasabb szinten támogathatjuk, de még mindig nem “invazívan” (tehát nem intubálva). Ez a második szint a magas áramlású, párásított oxigén az orrba (High Flow Nasal Cannula – HFNC), illetve a non-invazív lélegeztetés, amely során a betegre egy maszkot vagy teljes sisakot rakunk, az pedig magas nyomással egy lélegeztetőgépre kapcsolva segíti a légzését” – mondta a szaktekintély.
Stratégiát kell váltani: nem a minél több lélegeztetőgép és az ágyszám bővítése a cél, hanem el kell kerülni a lélegeztetőgép alkalmazását.
A professzor szerint meg kell szüntetni az intenzív osztályokon a látogatási idősávot. „Azt, hogy délelőtt 10-11, délután pedig 4-5 között látogathatja valaki a hozzátartozóját, maximum akkor tudnám elfogadni, ha ezt akkor is betartanák mindenütt, amikor valamely fontos, ismert személy hozzátartozója fekszik az osztályon… Természetesen 1-1 beavatkozásnál megkérhetjük a hozzátartozókat, hogy menjenek ki arra az időre. De nagyon fontos, hogy ha látják, mi hogy történik, mennyit dolgoznak az ápolók, hogy figyelnek a páciensre, az jelentősen megnöveli a munkánkba fektetett bizalmat. Átláthatóságra van szükség – minden fronton.”
