Hat éve már, hogy az utolsó, a Fideszt igazán visszavonulásra kényszerítő tüntetés történt Magyarországon

Megosztás

Sem előtte, sem utána nem találkoztunk még egyszer azzal a jelenséggel, hogy a tömegek utcára vonulása meghátrálásra késztesse a kétharmados hatalmát mindig is tökéletesen a saját céljaira kihasználó Fidesz-kormányt. A tervezett netadó akkora felzúdulást keltett, hogy Orbánék villámgyorsan visszavonulót fújtak. Miért nem sikerül azóta sem hasonló?

Sokan tiltakoztak az utcán 2014 után is, de annyira azóta sem fagyasztotta le a Fideszt egyetlen kormányellenes tüntetés sem, mint az internetszolgáltatás megadóztatásának terve miatt utcára vonuló sok tízezer ember. De mi az oka annak, hogy eredménytelenül halnak el a tiltakozások?

Érdekes évforduló volt a szerda: tegnap volt hat éve az internetadó elleni tüntetések második felvonása, ami nem várt méretűre duzzadt: nagyjából 30-40 ezer, más források szerint százezer ember fejezte ki nemtetszését arra a tervre, amely szerint a kormány minden megkezdett gigabájtnyi elektronikus adatforgalom után 150 forint adót szedett volna be. Az első tüntetésen, október 26-án még csak tízezren gyűltek össze, és adtak 48 órás ultimátumot a kormánynak a tervezet törlésére. Mivel ez nem történt meg, október 28-án gyűlt össze a tömeg a József Nándor téren, innen a Clark Ádám téren található nulladik kilométerkőhöz vonultak.

Bár a szervezők újabb megmozdulásokat ígértek, ezekre már nem volt szükség: akkor először meghátrált a kormány, Orbán Viktor október 31-én jelentette be, hogy ebben a formában nem vezetik be az adót. A szervezők jól láthatóan érezték a tüntetési kedvet, ugyanis a visszavonással nem álltak le, egyéb ügyeket is behozva vittek ki a szép lassan egyre kisebbé váló tömeget az utcára, de ezek közül egyik sem volt olyan hatásos, mint a netadó elleni megmozdulás.

© Szemerey Bence

A tüntetéssorozat több szempontból is egyedülálló: ez mozgatott meg először és utoljára ekkora embertömeget, de főleg azért, mert ez volt 2010 óta az első, és azóta is az utolsó olyan tüntetés, amelyik meghátrálásra kényszerítette valamiben a Fideszt.

Az azóta eltelt hat évben az is ritka volt, hogy a tízezret elérje a tüntetések résztvevőinek száma, de ha mégis, a kormány általában akkor sem vett a megmozdulásokról tudomást. Vegyük sorra, milyen ügyekben sikerült nagyobb tömeget az utcára vinni 2014 óta.

A pedagógustüntetések

2016 legelején a miskolci Herman Ottó Gimnázium nevelőtestülete hozta nyilvánosságra a megreformált oktatási rendszerrel kapcsolatos bírálatait, tulajdonképpen ebből nőtt ki a Tanítanék Mozgalom. A Pedagógusok Szakszervezete tüntetésein már februárban felszólaltak a tagjaik, március 15-én pedig több civil szervezettel kiegészülve sikerült 30 ezer embert kivinni az utcára. A központosított oktatás elleni fellépés tette ismert emberré egy időre a Teleki Blanka Gimnázium igazgatóját, Pukli Istvánt, aki 2017-ben még egy gyorsan hamvába halt pártot is alapított. A pedagógustüntetéseknek köszönhetjük a kockás ing szimbólummá válását: a felsőoktatási államtitkár Klinghammer István kockás inges tanárokra tett kijelentése miatt hirtelen a kritikus vélemény jele lett a ruhadarab, de még az esernyő is jelképpé vált, mivel a tüntetések borzasztó időben zajlottak. A tüntetéssorozat sokáig kitartott, még nyáron is összegyűltek a szimpatizánsok. A mozgalom végül tulajdonképpen egyáltalán nem ért célt a megmozgatott embertömeg ellenére sem, az oktatás azóta is az állami csúcsszerv kezében van, a kormány pedig könnyedén söpörte le a kérdéseket azzal, hogy valójában Soros György áll az egész mögött.

Tüntetés a CEU és a civilek üldözése ellen

A kormány által egyszerűen csak Soros-egyetemként emlegetett Közép-európai Egyetemet 2017 tavaszán egy kifejezetten rá szabott törvénymódosítással távolította el Magyarországról a kormány, miközben átvitte a civil szervezeteket megbélyegző törvényeket is. A felsőoktatási törvény ellen április 1-jén több tízezren vonultak a Corvinustól a Kossuth térig, a tüntetés pedig április 11-én és május 20-án is folytatódott, egyre nagyobb tömeggel. A tüntetések alatt az Oktogon kultikus hellyé változott, ugyanis a tüntetések itt végződtek, a hivatalos befejezés után pedig még sokáig szólt a zene és állt a közlekedés a kereszteződésben.

© Börcsök Zsófia

Mi vagyunk a többség

A Fidesz 2018 áprilisában megszerzett nagyon sima kétharmados győzelme talán a netadó óta először ment ki hasonló méretű tömeg. Április 14-én teljesen megtöltötték a Kossuth teret a szavazatok újraszámlálását, szabad sajtót, tisztességes választást és a többségért kiálló ellenzéket követelve. Bár a tömeg óriási volt, konkrétan nehezen megfogalmazható gyors cél híján inkább a mérhetetlen csalódottság kifejezése lett. Bár semmilyen hatása nem lett, ez volt az első igazán erős üzenet szavazói oldalról az ellenzéki pártok felé, hogy itt az ideje összefogni.

© Fazekas István

A rabszolgatörvény elleni tüntetéssorozat

Hosszú idő után 2018 decemberében tudta tematizálni az ellenzék a közbeszédet egy szóval, ez pedig a munkavállalói és munkáltatói jogokat átíró túlóratörvény, amit csak rabszolgatörvényként emlegettek. A többitől eltérően ez a tüntetéssorozat a Parlamentből indult: a pártok nemcsak megjelentek a tüntetéseken, hanem alakították is azokat. Először december 12-én foglalták el ellenzéki képviselők a Parlament pulpitusát, hogy a levezető elnök ne foglalhassa el a helyét, de végül botrányos körülmények között is megszavazták a törvényt. Az ülésnap után spontán tüntetés alakult ki, december 13-án pedig már többezres tömeg gyűlt össze a Kossuth téren.

Az események csúcspontja december 16. volt: Tárkányi Péter civil aktivista “Boldog karácsonyt, Miniszterelnök Úr!” címmel szervezett tüntetést, amihez szakszervezetek és az ellenzéki pártok közül a Jobbik, az LMP, a Momentum, az MSZP, a DK és a Párbeszéd is csatlakozott. A Hősök teréről a Kossuth térig vonuló 10-15 ezres tömeg egy része a hivatalos program végén az MTVA-székházhoz vonult, ahol több ellenzéki képviselő bement a székházba, hogy megpróbálják beolvastatni a követeléseiket. Bár a fél ország a telefonos élő közvetítésüket nézte, a köztévé nem állt kötélnek, a képviselők egy részét pedig biztonsági őrök dobták ki. A törvény maradt, a követeléseket sem olvasták be, viszont itt fogott össze először nagyon látványosan az ellenzék.

© Máté Péter

Tüntetés a sajtószabadságért

Érdekes, hogy épp a sajtószabadság lett az a téma, aminek az ügyében egy párt szervezte a tüntetést, de Magyarországon 2020 nyarán ez is megtörtént: az Index szerkesztőségének közös felmondása után a Momentum hozott össze hat-hétezer embert Budapesten, akik az újság szerkesztősége melletti Katinyi Mártírok parkjától indultak el a Budai Várba, hogy üzenjenek Orbán Viktornak. Az eredmény ismert: az Index teljesen új szerkesztőséggel működik, az egykori szerkesztőség Telex néven hozott össze új újságot olvasói támogatásból, a sajtószabadságot pedig azóta sem adta vissza a kormány. Úgy tűnik, egy újság bedarálása ennyi embert tud megmozgatni: 2016-ban a botrányos körülmények között bezárt Népszabadság mellett is nagyjából ugyanekkora tömeg állt ki októberben a Kossuth téren, igaz, ahhoz egy pártnak sem volt köze.

© Túry Gergely

SZFE-tüntetések

A Színház- és Filmművészeti Egyetem esete azért érdekes, mert itt a tüntetések szinte csak kiegészítő tevékenységnek számítanak amellett, hogy már lassan két hónapja foglalták el az egyetem hallgatói az intézmény egyes épületeit, követelve a kormány struktúraváltásának eltörlését, augusztustól ugyanis az SZFE alapítói és fenntartói jogai egy vagyonkezelő alapítványhoz kerültek, az alapítvány kuratóriumába pedig csupa kormányközeli embert ültettek. Az egyetemfoglalás mellett több utcai megmozdulás is volt, a legnagyobb október 23-án, amikor valamivel több, mint tízezer ember ment ki az egyetemi autonómiáért tüntetni. A pártok hivatalosan nem képviseltethették magukat a szervezők kérésére, de természetesen nagyjából a teljes ellenzék felvonult a Műegyetem elől az Urániáig. A tüntetés sikere még nem eldönthető, egyelőre állóháborúra hasonlít: se a kuratórium elnökévé vált Vidnyánszky Attila, se a hallgatók és felmondott tanárok nem tűnnek kompromisszumra hajlandónak.

© Reviczky Zsolt

De miért csak a netadó?

Bár az internetadó elleni tüntetésekre könnyű lenne rávágni, hogy a nagy tömeg miatt lett sikeres, ahogy látható, azóta voltak már tüntetéseken nagyjából ugyanannyian, mint 2014-ben. “Egy tüntetés sikere sok tényezőtől függ, az egyik legfontosabb, hogy mennyire konkrét a cél. A netadónál a kormány mondhatta, hogy visszavonul, egy törvénytervezet nem benyújtása könnyen teljesíthető. Egy létező jogszabály módosítása is sokkal összetettebb, de az SZFE körüli konfliktus is az: az egyetem struktúrája, a kinevezettek személye is benne van. A netadónál korlátozottabb a cél” – mondta a hvg.hu-nak Mikecz Dániel, a Republikon Intézet vezető kutatója.

Mikecz szerint a 2014-es sikerhez az is kellett, hogy kommunikációs zavar keletkezzen a kormányban: “Ez még az az időszak volt, amikor nem alakult ki a kormány “jokerkommunikációs” narratívája, amire már mindent fel lehet húzni. Akkor még nem mondták, hogy a tüntetések mögött Soros áll, most az SZFE-tüntetéseknél már háttérhatalmakról van szó.”

Állandó kritika az ellenzéki megmozdulásokkal kapcsolatban, hogy nem mozgatnak meg elég embert, de úgy tűnik, ennek a tömegfetisizmusnak nincs sok értelme. “Hozzánk is a nagyobb tüntetések híre jut el külföldről, de Amerikában, Németországban van annak is hagyománya, hogy kevés elkötelezett embernek is lehet igaza. Nálunk az a benyomás, hogy ha kisebb egy tüntetés, akkor probléma van, nem érdekli az embereket, és nincs értelme. Amikor a Római-part fáinak kivágása ellen tüntettek Budapesten, maximum százötvenen voltak. A nagy embertömeg akkor elvárás, amikor nem korlátozott célú egy tüntetés, például ha másfajta közéletet igényelnek. Ilyenkor a siker lehetősége csak akkor villan fel, ha nagyon sokan vannak” – mondta Mikecz.

A kutató azzal is megengedő, hogy elérik-e a konkrét céljukat a tüntetések: szerinte ugyanis a tüntetések nem csak az aktuális ügyről van szó, hanem arról is, hogy a olyan emberekkel lehetünk együtt, akikkel úgy érezzük, ugyanazt gondoljuk. “A kollektív cselekvés segít kialakítani kollektív identitást is. Ezt a funkciót látja el a Békemenet is.”

Hvg.hu

Hozzászólások

Related posts