Több kevésbé érthető dologgal találkozunk a járvány hazai kezelésében. Egyik legérdekesebb, hogy a kaszinóknak nem kell bezárniuk este 11 órakor, ott nyilván nem terjedhet a koronavírus. Elméletileg az éttermekben és a kocsmákban maszkot kellene viselni, de a távolságtartás megoldhatatlan, maszkon keresztül pedig nehéz enni és inni, így elég furcsa az egész.
A koronavírus felbukkanása óta kardinális kérdés, hogy kell-e, miért, hogyan és hol maszkot viselnünk. A Magyar Közlönyben (2020. évi 207. szám) megjelent kormányrendelet részletezi a maszkhasználat szabályait. A kell-e és a miért kell – noha sajnos egyáltalán nem elhanyagolható a vírustagadók és a maszk használatát elutasítók tábora – járványügyi szempontból már nem lehet kétséges, az azonban még mindig nem mindenkinek egyértelmű, hogy hol és hogyan kell maszkot hordanunk. Utóbbira válaszul számtalan infografika és magyarázó szöveg született már, röviden fogalmazva: a helyes használat az, amikor a maszk teljesen elfedi a szájat és az orrot.
A hol viseljünk maszkot kérdésről a megjelent és életbe lépett kormányrendelet határoz meg szabályokat, azonban még így is vannak tisztázásra szorult ambivalens helyzetek, például a vendéglátásban.
A JELENLEGI RENDELET SZERINT A VENDÉGLÁTÓHELYEKEN, VAGYIS PÉLDÁUL ÉTTERMEKBEN, KÁVÉZÓKBAN, CUKRÁSZDÁKBAN, BÜFÉKBEN ÉS PRESSZÓKBAN KÖTELEZŐ MASZKOT VISELNIÜK A DOLGOZÓKNAK, DE A VENDÉGEKNEK NEM, ZÁRT TÉRBEN SEM.
Persze, nehezen elképzelhető, hogy egy vendég maszkban fogyassza el az ebédjét, majd a kávéját. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy ha egy étteremben vagy tizenöten ülnek az ebédjük felett, és nincs rajtuk maszk, az mennyiben védi őket, ha a pincéreken viszont van. Merthogy így a vendég a vendégtől nincs védve. Járványügyi szempontból nehéz erre logikus választ találni. A vendéglátóhelyeken feltételezhetően inkább a kiszolgáló személyzet kerülhet közvetlen kapcsolatba a vendéggel, de az nincs kőbe vésve, hogy ez csak így lehet.
A vendéglátásban dolgozókkal, illetve étterem-vezetőkkel folytatott beszélgetéseinkből az rajzolódik ki, bár maradéktalanul igyekeznek betartani az előírásokat, jobbára saját maguknak kell olyan megoldásokat kitalálniuk, amivel elejét vehetik, hogy gócponttá váljanak, ha esetleg a vendégek között fertőzött személy akadna. Amellett, hogy folyamatos a takarítás, a fertőtlenítés, a szellőztetés és a kézfertőtlenítők kihelyezése, bevett szokás az is, hogy kevesebb asztalt helyeznek el. Ezzel a nem igazán gazdaságos „trükkel” elérhető a távolságtartás betartása, de ez egy kis kávézóban vagy cukrászdában kevesebb vendéget is jelent.
Szállodai éttermekben és panziókban szokás, hogy a vendégeket több turnusra osztják az étkezésnél. Ezzel a megoldással próbálják megakadályozni, hogy egyszerre többen tartózkodjanak egy légtérben. Olyan vendéglátóhelyek is előfordulnak, ahol az üzemeltetők arra kérték a vendégeket, hogy a fogyasztáson kívül viseljenek maszkot. Nem túl életszerű elképzelni, hogy az ebéd után kirendelt kávé megérkezéséig a vendég visszavegye a maszkot. De ezt arra is lehet érteni, hogy ha a vendég kimegy a mosdóba, vagy ha a fogyasztás után beszélgetésbe kezd még egy asztaltársaság.
Akárhogy is nézzük, kényelmetlen és kérdéses szituációk egész sorát generálhatja a vendégek maszkhasználati kérdése.
ELVILEG TARTANI KÉNE A MÁSFÉL-KÉT MÉTERES TÁVOLSÁGOT IS, DE EZ SOK ESETBEN HELY FÜGGVÉNYE. EGY KICSI, ZSÚFOLT KÁVÉZÓBAN ERRE SEMMI ESÉLY SEM LEHET.
A vendéglátószektor legnagyobb kihívása azonban nem a maszkhasználat kérdése, hanem hogy egyáltalán talpon tudjon maradni a járványhelyzetben. A jelenlegi rendelet azt is meghatározza, hogy a vendéglátóhelyeken 23 óra után 6 óráig az ott foglalkoztatottak kivételével tilos tartózkodni. Ez csak még hangsúlyosabbá teszi sok vendéglátóhely számára a kérdést: hogyan lehet túlélni, ha akár maszkkal vagy anélkül, kevesebb a vendég.
