Sajnos erősen kötődik Miskolchoz az új, bika névre keresztelt dizájnerdrog, amely számtalan halálos áldozatot is hozott már.
A szokásosnál is életveszélyesebb dizájnerdrog áldozatainak majdnem fele kötődik Miskolc szegregátumaihoz. Az ember azt hinné, látványos hatással van a környékre egy tragikus haláleset, de nem: Lyukóvölgyben ezek éppúgy részei a hétköznapi életnek, mint a járhatatlan földutak és a szeméttel fűtött házak.
A bika névre hallgató dizájnerdrognak jelenleg tizenegy ismert halálos áldozata van, de sokkal durvább a szám, ha azt nézzük: a halálos áldozatok közül öten is miskolciak, akik vagy a híres/hírhedt számozott utcákhoz, vagy az ország legnagyobb nyomortelepéhez, Lyukóvölgyhöz köthetők. Egy 23 éves férfi például a Miskolc–Lyukóvölgy buszon lett rosszul a varázsdohányként árult szertől, a mentők pedig már nem tudták megmenteni.
Azt gondolhatnánk, szemmel látható változásokat hozott Lyukóvölgy életébe a “szokásos” dizájnerdrogoknál is veszélyesebb bika, azonban a különböző dizájnerdrogok valójában már évek óta a környék életének szerves részei ugyanúgy, mint a magukba roskadt, vagy rosszabb esetben eszüket vesztve tomboló emberek – ez pedig összességében csak egy probléma a legalább tizenöt ugyanilyen súlyúból.
Volt, aki kutyának hitte magát
“Boldog-boldogtalan itt van minden környékről, gőzöm sincs, ki hozza ide a kábítószereket. Annyit láttunk, hogy mindenhol csak feküdtek, az a szerencse, hogy a gyerekek nem nagyon látják ezt, mert ki se engedjük őket. Ha valaki ott ül, azt mondjuk, csak részeg” – mondta hvg.hu-nak Emese, aki a többi helyivel együtt kérte, hogy csak keresztnéven említsük.
Valamivel bőbeszédűbb Lili, akinek a szomszédban lakó unokaöccse került túl közeli kapcsolatba a dizájnerekkel:
A múltkor itt kiabáltam az utcában, hogy miért nem viszik már börtönbe. Napokra eltűnt, majd mikor hazajött, azt mondta, abbahagyta. Aztán ellopta mindenünket, amit csak el lehetett.”
Bár az általában Kínából hozzánk került drogok Lyukóvölgy mindennapjának részei és minden család tud legalább egy közeli rokont mondani, aki “beleszaladt”, és többen is arról beszéltek, tele vannak a szerhasználókkal a buszmegállók és a domboldalak, ottjártunkkor egyetlen “összeomlott” embert sem láttunk. Mint kiderült, ennek főleg anyagi oka van: augusztus 17-e Lyukóvölgyben már hónap végének számít, igazán katasztrofálisan a családi pótlék után szokott kinézni a környék, illetve hozzá kapcsolva az ott közlekedő 16-os busz végállomása Miskolcon: sokan az Újgyőri főtérig utaznak a könnyen kiszúrható árusokhoz, és ott ütik ki magukat.
A helyzet igazi kárvallottjai persze most sem a használók. Nekik végül is elmegy a napjuk az öntudatlanságban, ahogy az ellopott dolgok miatt is más feje fáj, viszont mellettük szenvednek azok a lyukóvölgyiek, akik próbálnának elviselhető életet élni.
Ezek a cigánygyerekek már tizenévesen rászoknak, a cigi is megy. Többször kihívtuk a rendőröket, és mondtuk, hogy ha ők nem csinálnak valamit, akkor mi fogunk. Azt mondták, csináljuk csak, akkor börtönbe is megyünk”
– mondta László, aki feleségével, Nikivel hét gyereket nevel préselt fából és kartonokból összeeszkábált házukban.
A környék problémáit tehát ők maguk nem oldhatják meg, viszont a rendőrség is csak nehezen léphet: ameddig valamilyen összetevő nem kerül fel a tiltott szerek listájára, addig a rendőrség maximum kiskorú veszélyeztetése miatt vihetett be embereket, ezért sokáig az sem volt probléma, ha valaki nyíltan árulta a dizájnereket.
László szerint a gátlástalanság átragadt a fiatalokra is: “Legutóbb a buszon két tizenéves ordította, hogy melyiküknél van a legkeményebb drog. Azzal büszkélkedett az egyik, hogy a nála lévőtől elájulsz és elveszted az eszméletedet. Ha felpofozom, akkor is engem visz el a rendőr.”
Nemcsak büszkélkednek vele, hanem használják is: “Egyszer az egyikük kutyának képzelte magát, és fejjel nekiszaladt a kerítésnek. Át akart férni a drótok között! A másik meg a pocsolyában fuldoklott és én vettem ki a fejét, egy 15 év körüli srác volt. Ez nem kiüti őket, hanem görcsöket okoz nekik, és ha beveszik, azt se tudják, mi van velük” – panaszolta a harmincas évei végén járó férfi. “Ezért is szeretnék innen elköltözni, én nem akarok így élni.
A fiam kilencéves, de tudom, hogy előbb-utóbb bele fog szívni, mert valamelyik barátja megkínálja. Most birkózik, meg zenélni tanul, élvezi, de tudom, hogy pár év és már nem ezt fogja.”
Levált cipőtalp miatt uzsorakölcsön
Lyukóvölgyben a drogprobléma látványos, az viszont sokkal kevésbé, hogy a házában privát diszkót üzemeltető uzsorás karmai közé egy lyukas cipő miatt is be tudnak kerülni a családok. “Leszakad a cipő talpa és nem tud iskolába járni a gyerek, mert a családnak nincs párezer forintja sem, hogy vegyen egy másikat. Ha ő a nagyobb gyerek, és csak neki van bérlete, akkor a kisebb sem megy vele. Ilyenkor összegyűlik az ötven igazolatlan óra, ami miatt megvonják a családi pótlékot, a család havi 80 ezer forintos költségvetésből lesz mondjuk 55 ezer. Ez a pénz hiányzik hónap végén, ezért két megoldás van: boltocska (amikor elképesztően túlárazva adnak valakinek hitelbe élelmet – a szerk.), vagy uzsora. Könnyű bekerülni a spirálba, és nagyon kevesen tudtak ebből itt kijönni” – mondta a hvg.hu-nak Solymosi Árpád, aki nemcsak zenetanárként tanít lyukóvölgyi gyerekeket a Symphonia Alapítvány által lebonyolított Szimfónia program keretei közt zenekarban játszani, de kvázi szociális munkásként is segít nekik.
Solymosi elmondása szerint a helyi gyerekeket leginkább az övékhez hasonló programokkal lehetne távol tartani a drogoktól. Lehetne ez akár a foci is, amit mindenki imád a környéken, de ez sem ilyen egyszerű: a Lyukóvölgy szélén elhelyezkedő három focipálya például egy sportegyesületé, amelyet csak az igazolt sportolók használhatnak, akik jellemzően nem a helyi gyerekek közül kerülnek ki.
Az előítéletek tovább nehezítik a kitörést, és segítik az uzsorásokat: Lyukóvölgyben valójában nem sokkal olcsóbb kibérelni egy lakást, mint Miskolc élhetőbb külvárosában, de azokat általában nem adják ki romáknak. Ezért ez a valahol hat- és nyolcezer ember közé saccolt réteg kénytelen a túlárazott egykori nyaralókban, rosszabb esetben egykori ólakban élni családonként 20-30 négyzetméteren. A helyzet tovább romlik télen, amikor fával és szeméttel fűtenek, és sokszor több 7-8 tagú család költözik össze egy házba, hogy csak azt kelljen fűteni.
Koronavírus nincs, csak a hatásai
Ebben a közegben tehát nem is meglepő, hanem magától értetődő választás azzal ütnie ki magát valakinek, amit olcsón a kezébe adnak. Ebből a helyzetből a maréknyi önkéntesen kívül leginkább a Magyar Máltai Szeretetszolgálat próbálja kirángatni a legfiatalabbakat, akik az egész környéken egyedül itt láthatnak játszóteret. A Közösségi Ház mindenki számára nyitott, az általuk szervezett programokra bárki bemehet beiratkozás nélkül.
“A segítséget itt is elfogadják. Rossz híre van Lyukóvölgynek, de nem olyan rossz ott a helyzet, mint ami a hírekből lejön” – mondta Garbóczy Levente.
Abban biztos vagyok, hogy még a fiatalabb gyerekek is tisztában vannak, mi folyik körülöttük a drogokkal, de ezért jó látni, hogy ha eljönnek ide, legalább pár órára eltávolodik tőlük az a világ.”
Lyukóvölgyben nehéz szerencséről beszélni, de az talán ide sorolható, hogy a koronavírus itt nem jelent meg, a hatásai viszont kicsit gyorsabban is, mint máshol. A digitális oktatás internet nélkül például elég problémás volt, ezért a máltaisok kinyomtatták az iskoláktól kapott tananyagot, kivitték a családoknak, és úgy küldték vissza az iskoláknak: “El tudom képzelni, hogy a digitális oktatás alatt több gyerek örökre is kiesett az oktatásból” – mondja Garbóczy.
A koronavírus nemcsak a gyerekek amúgy is akadozó oktatását nehezítette meg, hanem a dolgozó lakosokat is azonnal munkanélkülivé tette, hiszen mindenhol a kevésbé képzett munkaerőt rúgták ki először. Például a már említett Lászlót, aki hiába dolgozott volna tetőfedőként, nem volt hol. “A karantén alatt nem volt munka, akárhova jelentkeztem, senki sem merte bevállalni, hogy újrainduljon. Pesten dolgoztam egy hónapot, de most hívott a főnököm, hogy most megint nincs munka, és félek a vírustól. De mi se mertünk sehova se menni, ezen a környéken még a végén hamarabb elkapnák a gyerekek.”
Talán majd 2050-ben
Az eső idején megközelíthetetlenné váló házak közt sétálva egyértelmű, hogy Lyukóvölgy valódi problémája a nyomor. A Miskolc alpolgármestereként a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum elnökeként dolgozó Varga Andrea szerint ezért nem is lehet gyors változást várni, hiszen a lecsúszás sem azonnal történt: “A rendszerváltás után a város két nagy gyára bezárt, ez óriási munkanélküliséget hozott. Közel tízezer embert bocsátottak el, akik közül sokan átmeneti megoldásként eladták a panellakásukat, és a Lyukóban lévő kis ingatlanokba költöztek, ahol olcsóbban meg tudták oldani a megélhetésüket. A kint élők egyre szegényebbé váltak, miközben a belvárosban felszámolt szegregátumokból is kiáramlottak az emberek, sok telket magára is hagytak a tulajdonosaik, ezekbe pedig sokszor jogi rendezettség nélkül költöztek be mások” – mondta a korábban védőnőként dolgozó Varga.
Arra a kérdésre, mikor lehet elfogadhatóbbá tenni Lyukóvölgy helyzetét, Varga épp olyan helyzetértékelést adott, amire az ott látottakból is lehet tippelni: “Harminc év alatt jutottunk ide, úgyhogy nagyon tudatos tervezéssel ugyanennyi idő alatt. De ez egy nagyon optimista becslés.”
