Számos futballcsapat eltűnt a megyei labdarúgás térképéről, több évtizedes, majdnem évszázados klubhistóriák értek véget (átmenetileg?) a legutóbbi időszakban. A „vidéki foci elsorvasztásának” krónikáját dolgozta fel röviden, címszavakban és helyhez kötötten a Futballkutató.
A vidéki labdarúgás elsorvadásakor gyakran ugyanazokat az okokat szoktuk emlegetni: elvándorlás, elöregedés, a falvak kiürülése és az a kulturális változás – írja a minap született posztjában a Futballkutató –, amely a mai tizenéveseket elfordította a sportpályáktól. A számok makacs dolgok: ha nincs gyerek a településen, elmarad az utánpótlás, ha nincs ifjúsági csapat, előbb-utóbb a felnőtt együttes is megszűnik, a sporttelep kapujára pedig lakat kerül. A párszáz fős kistelepülések kényszerű drámája szomorú, de törvényszerű folyamat.
Mint a beszédes című Szomorú kapufák Facebook-oldal bejegyzésében olvasható:
„Létezik azonban egy sokkal nehezebben magyarázható ellentmondás, amelyre a fenti sablonok már nem jelentenek egyértelmű választ. Különösen, ha visszagondolunk arra, hogy bő két évtizede még mennyire más képet mutatott a helyi futballtérkép. A kétezres évek elején még elképzelhetetlen lett volna, hogy a nagyobb, infrastruktúrával és komoly bázissal rendelkező klubok egyik pillanatról a másikra eltűnjenek. Akkoriban ezek az egyesületek még virágzó közösségi központok voltak. Ami azóta történt, az nem egy lassú, generációkon átívelő változás, hanem egy döbbenetesen gyors, alig húsz év alatt végbement összeomlás.”
Nézzük meg a számokat közelebbről – folytatja a gondolatmenetet a szerző. Mi történik azokon a helyszíneken, ahol a gazdasági nehézségek ellenére a mai napig (megyei léptékkel nézve) sokan laknak? Ahol a lélekszám alapján statisztikailag szinte képtelenség lenne elvérezni? – szól a költői kérdés.
A megyei futballtérkép legnagyobb fehér foltja ma egyértelműen Sajószentpéter. Egy több mint 11 ezer lakosú kisvárosról beszélünk, amely egykor NB II-es és NB III-as bányász-, illetve üveggyári tradíciókkal rendelkezett. Ma felnőtt csapat híján egy hatalmas, üres űr tátong a Sajó völgyében – és tizenegyezer embernél a hiányt nem elsősorban a demográfiai adatokra lehet fogni.
De hasonló gondolataink támadhatnak a csaknem ötezer lakosú Tiszalúc együttesével kapcsolatban is, pedig a nagyközség egyesülete nem is olyan rég még a megyei élvonal stabil, meghatározó tagja volt. Abaújszántó csapatát elsősorban nem a lélekszám, hanem terjedelmes sportmúltja és városi rangja miatt hiányolhatjuk. Hegyalja történelmi, közel 2700 fős kisvárosa két évtizede még az NB III élvonalában zárt. A kiváló állapotú infrastruktúra ellenére az együttes mégis néhány éve nyomtalanul eltűnt a süllyesztőben.
Ezek a helyek csak a legjellegzetesebb példák – sorolja a Futballkutató néven publikáló szerző –, de mint mondja, összeállította a legnagyobb lakossággal rendelkező, felnőtt csapatot jelenleg nem versenyeztető Borsod-Abaúj-Zemplén megyei települések TOP10-es listáját (zárójelben a megszűnés éve). Íme:
- Sajószentpéter: 11 251 fő (2026)
- Tiszalúc: 4 679 fő (2023)
- Arló: 3 514 fő (2002)
- Sajókaza: 2 991 fő (2021)
- Sajólád: 2 864 fő (2020)
- Borsodnádasd: 2 808 fő (2023)
- Forró: 2 702 fő (2008)
- Abaújszántó: 2 697 fő (2021)
- Múcsony: 2 685 fő (2017)
- Tarcal: 2 611 fő (2019)
A sor hosszan folytatható azokkal a többezres bázisokkal, amelyeknek méretük alapján minimum a megyei élvonalban vagy egy stabil megye kettőben kellene szerepelniük, ennek ellenére náluk is végleg lejárt a játékidő – így a fenti dicstelen listát követő megjegyzés.
„A tanulság mindebből az, hogy a falusi és kisvárosi labdarúgás felszámolódása nem minden esetben elkerülhetetlen, felsőbb erők által diktált végzet. Sok helyen egyszerűen a helyi akarat, az összefogás vagy éppen az a bizonyos fanatikus, mindenes sportvezető hiányzik, aki vasárnap reggelente képes lenne összetartani és motiválni a közösséget a kényelem ellenében. Mert ha egy többezres településen sem lehet kiállítani tizenegy embert, ott már nem pusztán a demográfia a valódi felelős.
Ott valami sokkal mélyebb, közösségi szinten tört el.”
A jelen cikkünkben használt szöveg és a képek forrása A Futballkutató néven dolgozó Orosz Zsolt, aki épp a legutóbbi időkben immár a Borsod24-en is jelentkezett sporttörténeti tárgyú írásaival.
Nem mellesleg érdekesek a témába vágó bejegyzésekhez fűzött olvasói hozzászólások is. A láthatóan a sport, a futball ügye iránt élénken érdeklődő és elkötelezett kommentelők jól látható és érhető empátiával, szomorúsággal véleményezik a fent leírt folyamatokat:
- Ha nincs egy olyan vezető ember a településen, akinek szívügye a futball, és nincs néhány olyan tehetősebb vállalkozó, aki pénzt is hajlandó belefektetni a fociba, akkor sajnos lehetetlen ma már felnőtt cspatot fenntartani. Régen két sörért játzsottak, a csapat nagy része helyi vagy körnnyékbeli játékosokból állt, és örültek, ha megmutathatták magukat a helyi lakosoknak. Ma már komoly fizetésekért játzsnak megyei szinten is. Ezt sok település nem tudja finanszírozni, kigazdálkodni. És sok helyen fellépett az érdektelenség is. Talán az is belejátszik, hogy a televízión és az interneten keresztül ma már minden jobb bajnokság meccsei elérhetők mindenki számára.
- Újra és újra megjelentek az önjelölt sportvezetők, nulla tapasztalattal, minimális szakmai ismeretséggel, mégis hatalmas tervekkel. Aztán valahogy mindig ugyanoda jutottunk: nagyot akartak alkotni, de a vége sosem lett az, amit ígértek.
- Sok falusi csapathoz életveszélyes volt elmenni focizni . Bírókat vertek meg, az ellenfél játékosait is. Ki akar manapság ilyenekkel focizni?! Szétrúgjak az embert, másnap hogy megy dolgozni?
Folytatva az érdekes hozzászólások sorát:
- Borsodnádasdon lenne felnőtt csapat, fiatal, karizmatikus és ambiciózus, elnöki, edzői, 20+ éves labdarúgó tapasztalattal rendelkező, a modern kort és szemléletet képviselő srácok már megcsinálták volna 2023-tól több alkalommal is… csak a vezetőség nem akarta!
- És most még az sem lehet mondani, hogy menjenek be Miskolcra NBI-es meccset nézni…
- Két településen, ha minden igaz, jövőre újra indul csapat!
- Nem csak ott, B.-A.-Z. megyében probléma ez, hanem az összesben. A fiatalok nem sportolnak többségében, vagy ha mégis, akkor inkább az extrém sportokat választják, mint rohangáljanak. Mennyi és mennyi sok tehetség vész el avval, hogy abbahagyja a focit ilyen vagy olyan okokból. Nálunk is nagyon sokan voltak olyanok, akik tehetségek voltak, de másképpen alakult az élete és abba már nem volt a foci. Ha ilyen tézisekben, tendenciával romlik, rombolódik itt nálunk a foci mint sportág, 20-30 év sem kell és alig lesznek már játékosok!
- Ózdon is megszűnt az eredeti csapat. Az ok nagyon egyszerű: két jól ismert ember a futballéletből, akik elsikkasztották a TAO-t és csődbe vitték a klubot. Természetesen semmilyen számonkérésben nem volt részük, hiszen jók voltak a politikai kapcsolataik. Nem az Ózd volt az első csapat, amelyikkel megcsinálták.
- Ide lehetne sorolni Prügyöt, vagy mėg Taktakenėzt is.
Szomorú ez az egész. Ha valamikor, most az Orbán-kormány alatt rengeteg pénzt nyomtak a fociba, csak ezekről a tradicionális klubokról felejtkeztek el… Mint például Hollóháza, amelyik csapat elsőre alakult, és még az akkori kassai csapatot is megverte az a mezitlábas csapat! Én ott fociztam 18 évet, az Üveggyárral, Tiszalúcal, Mezőkövesddel és nem sorolom, egy csoportban, reggel indultunk, akkor még IFA-platón utaztunk, télen-nyáron. De büszkék voltunk, hogy őrizzük a falunk tradicionális focihagyományait. Az edzéseket két részletben kellett megtartani, mert annyian voltunk, hogy nem fértünk el. Jó, tudom, az más világ volt, de a magyar fociélet ebből táplálkozott, a Diósgyőr mind ezekből a környékbeli fiatal tehetségekből lett nagy csapat! Most meg mit látni: hogy egy Felcsút-meccsen kevesebb néző van, mint nálunk anno egy rangadón… Én ebben látom a magyar foci próblémáit és a lassú elsorvadását.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
