Két hete csak szlovák területen keresztül tudja megközelíteni sátoraljaújhelyi házát Tóth Géza – számolt be róla a 444.hu. A 72 éves férfi telkét egy lezárt híd választja el a várostól – az önkormányzat évek óta halogatja a felújítást, miközben a település másik hídjára, a turistalátványosságnak épült Nemzeti Összetartozás Hídjára milliárdok mentek el.
A híd, amelyről szó van, az aktuálisan épp kiszáradt Ronyva-patakon vezet át, korlátja hiányos, a szélén lévő vaslemezek szétrohadtak. Július 17-én zárták le végleg: lehegesztették a sorompót, piros-fehér szalagot feszítettek ki, figyelmeztető táblát tettek ki.
A hídnak 1920 óta van különös szerepe. Sátoraljaújhelynél a Ronyva vonalában húzták meg a trianoni határt, de a patak bal partján lévő vízműtelep miatt egy kb. 20 hektáros területet – köztük egy tanyát – visszacsatoltak Magyarországhoz.
Ezt a tanyát vette meg 1980-ban Tóth Géza családja. A hídon túl akkoriban a magyar határőrség őrhelye működött; a határőrök figyelőtoronyból kémlelték a csehszlovák oldalt, és ők nyitották a családnak és a vízműtelepre tartó munkásoknak a sorompót. A 2007-es schengeni csatlakozás után a határőrök is eltűntek, lebontották a figyelőtornyot, a forgalom pedig megnőtt a kicsike hídon, melynek állapota azóta folyamatosan romlik.
Tóth Géza a schengeni nyitás óta levelezik az önkormányzattal a felújításról – először azután írt a polgármesternek, hogy ismeretlenek nekiálltak bontani a híd vaskorlátját –, de érdemi előrelépés nem történt. 2019-ben a Városellátó Szervezet közölte vele, hogy a híd nem is önkormányzati tulajdon. Az ügyben megkereste a vagyonkezelőt, a közútkezelőt és az alapvető jogok biztosát is; 2021-es helyszíni szemlén az ombudsman szerint a híd a Magyar Közúthoz tartozik – Tóth Gézát azonban nem hívták meg a szemlére, csak utólag értesült az eredményről.
A Magyar Közút ezt később cáfolta: a magyar–szlovák határforgalmi megállapodás alapján a híd az önkormányzaté, tehát a felújítás is az ő feladatuk. 2021 szeptemberére ígérték a munka kezdetét, de nem történt semmi. Volt olyan pillanat is, amikor a Városellátó betonelemekkel kezdte lezárni a hidat, miközben a szlovákok a koronavírus-járvány miatt már elzárták a Köztársaság utca másik végét is – Tóth Géza csak azért nem rekedt be teljesen, mert volt telefonszáma az akkori jegyzőhöz, és sikerült elérnie, hogy a munkagépek végül elhordják a letett betonelemeket.
Idén májusban szakértő vizsgálta meg a hidat, és megállapította: gépjárműforgalomra alkalmatlan, a hiányos biztonsági elemek miatt gyalogosan is csak saját felelősségre használható. Ez vezetett a júliusi lezáráshoz.
A lezárás után Tóth Géza levélben kért tájékoztatást, megkapta a vizsgálati jelentést, majd július 23-án személyesen egyeztetett a jegyzővel és a műszaki osztály vezetőjével – ez volt az első alkalom évtizedek alatt, hogy személyesen tárgyaltak vele az ügyben. Konkrét határidőt azonban nem kapott, csak annyit, hogy a felújítás tervezéséhez és finanszírozásához pályázati forrást keresnek.
A lezárás miatt Tóth Géza mostani városjáró útja 11 kilométer, a korábbi 3–4 helyett: befelé a kishatárátkelőn, kifelé csak a nagyhatárátkelőn tud közlekedni, mert a Köztársaság utcára a szlovák főútról záróvonal miatt nem lehet szabályosan visszakanyarodni. Hetente nagyjából háromszor jár be boltba, postára, orvoshoz. Attól is tart, hogy télen senki sem takarítja majd a Köztársaság utca Magyar Közúthoz tartozó, mintegy 250 méteres szakaszát – a növényzetet a közútkezelő szerinte 1990 óta most vágta le először.
Az önkormányzat úgy reagált, hogy a város költségvetéséből nem futja a teljes felújításra, de pályázati vagy egyéb támogatás esetén nyitottak rá. A konkrét időpontot azzal indokolták, hogy „a tulajdoni viszonyok egyértelműen nem kerültek tisztázásra” – bár a Magyar Közút már 2021-ben írásban közölte velük, hogy a híd az önkormányzaté. Ideiglenes megoldásként cserelakást ajánlottak Tóth Gézának, aki ezt elutasította: csak végleges cserére hajlandó, nem akar bútorostul ideiglenes szállásra költözni.
A pénzhiányra hivatkozó válasz azért is furcsán cseng, mert az önkormányzat éppen nem szűkölködik látványos hídberuházásokban. A Szár-hegyen 2024 júniusában adták át a 723 méteres, Guinness-rekorder Nemzeti Összetartozás Hídját, amely végül 4,6 milliárd forintba került – jóval többe, mint az eredetileg tervezett 2,5 milliárd, igaz, ezt nem az önkormányzat büdzséjéből kellett kifizetni. A látogatottsági adatok körül is vita alakult ki: a polgármester januárban 300 ezer feletti látogatóról beszélt, egy közérdekű adatigénylés szerint azonban a megnyitástól az év végéig mindössze 90 ezer jegyet adtak el. Miközben tehát a városvezetés milliárdokat költött és Guinness-rekordot ünnepelt egy turistalátványosságra, Tóth Géza évek óta hiába kéri egy mindennapi közlekedésre használt, életveszélyessé vált híd felújítását.
Az ügybe időközben bekapcsolódott a kormányzat is. Miután Tóth Géza júniusban levelet írt a Miniszterelnökségnek, a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára tájékoztatást kért a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivataltól, amely július 14-én megkereste az önkormányzatot. A városvezetés válaszában megismételte: támogatás esetén nyitott a felújításra.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
