A National Geographic magazin Molnár Marina fotográfus elképesztő képeivel mutatja be, hogy az ember távozása után a Diósgyőri Acélművek egykori ipartelepe egy teljesen egyedülálló ökológiai átmeneti területté alakult át.
Molnár Marina fotográfus hónapokon át tartó dokumentációja egészen különlegesen világít rá, miként veszi birtokba az élővilág a rozsdás kohászati monstrumot.
A több mint 250 éves múltra visszatekintő, 1770-ben alapított diósgyőri üzem felemelkedését eredetileg éppen a miskolci régió gazdag természeti kincsei, a faszenet adó erdők, az energiát biztosító folyók és a helyi vasérc alapozták meg. Bár a második világháborút követően a gyár a hazai nehézipar egyik legfontosabb bástyájává nőtte ki magát, a privatizációs hullámot követően, 2009-ben végleg bezárta kapuit.
Az emberi jelenlét megszűnésével azonban nem a csend, hanem a biológiai adaptáció vette át az uralmat a területen – írja a National Geographic.
Molnár Marina fotóművész az élet szívósságát vizsgálta ott, ahol a külső szemlélő csak pusztulást látna. Kamerájával dokumentálta, amint az egykori ipari csarnokokban kisemlősök és madarak fészkelnek, sőt, a hűtőtornyok víztározójának szélén még egy ólálkodó rókát is sikerült megörökítenie. Különösen látványos helyszínként szolgált a Keleti Erőmű elhagyatott laborjaival és korrodálódott gépeivel.
A kutatások és a helyszíni megfigyelések ugyanakkor megcáfolják azt a naiv elképzelést, miszerint a természet képes nyomtalanul eltüntetni az emberi pusztítás nyomait.
A fotográfus kiemelte, a területen nem a gyáralapítás előtti, érintetlen állapot áll vissza. Az évszázados kohászati tevékenység ugyanis véglegesen megváltoztatta a talaj szerkezetét és kémiai összetételét, a helyi vízháztartást, valamint a mikroklímát, így az ide visszatérő állatoknak és növényfajoknak egy mesterségesen átformált, radikális környezethez kell alkalmazkodniuk.
A biológiai körforgás nyers valósága is megmutatkozik a romok között: a növekedés és virágzás mellett a ragadozók jelenléte és a pusztulás, mint például a munkája során talált őztetem éppúgy a rendszer része.
A DAM-ügy – vagyis a miskolci volt vasgyári terület önkormányzati felvásárlása – hosszú ideje foglalkoztatja a helyi közvéleményt, miután az ellenzéki képviselők és a nyilvánosság részéről egyre hangosabb kérdések fogalmazódtak meg a tranzakciók áraival és körülményeivel kapcsolatban. Tóth-Szántai a legutóbbi közgyűlésen már részletesen kifejtette álláspontját, most azonban úgy döntött, hogy a legfontosabb háttérdokumentumot sem tartja tovább visszazárva: „Többször kértük az illetékes minisztériumot, hogy oldják fel a titkosságát, de nem kaptunk választ. Én viszont úgy döntöttem, hogy nem várok tovább.”
Rakaczki Zoltán polgármesteri biztos júniusban azt mondta a közgyűlés előtt, hogy a munkához 6 milliárd forintos kormányzati támogatás áll rendelkezésre, amelyet 2027 végéig, illetve egy további egyéves időszakban lehet felhasználni, és amelyből az ingatlanszerzéseket, az üzemeltetést, valamint a tulajdonrendezést finanszírozzák.
A testület végül három határozati javaslatról döntött: a terület revitalizációjáról szóló beszámolót 15 igennel, 1 nem és 4 tartózkodás mellett, a tulajdonszerzés második üteméhez kapcsolódó ügyészségi megkeresésről szóló tájékoztatót 15 igennel és 5 tartózkodással, a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt adásvételi szerződést pedig ismét 15 igennel, 1 nem és 4 tartózkodás mellett fogadta el.
A polgármester az ülés végén bejelentette: a jegyzői pályázatokat kiírják, a kiválasztásba pedig az ellenzéki képviselőket is bevonják.
Képek: Molnár Marina
Ha fontosnak tartja a független helyi újságírást, most duplán segíthet. Az Aspektus+ programnak köszönhetően minden felajánlott forint mellé még egy érkezik. Itt támogathatja a Borsod24 adománygyűjtését.
