A padfestés nem stratégia, a tiszás jelölt pedig csak egy politikai gyakornok – jelentette ki Dohány András, aki függetlenként hívja ki a miskolci 2-es választókerület beágyazott szereplőit. Az országgyűlési képviselőjelölt szerint Miskolc 36 éve csak alamizsnát kap, miközben a kormányzati és ellenzéki pártok bólogatójánosai elnézik a város leépülését. Interjúnkban a politikai hátszél nélkül, saját pénzből kampányoló Dohány elárulja, miért tartja siralmasnak a körzet állapotát, és miért gondolja úgy, hogy a BMW-beszállítók helyett jelenleg csak a roncsvadászat jut a miskolciaknak.
– Mi volt az a pont, amikor eldöntötte, hogy elindul az országgyűlési választáson? Nem vette el a kedvét a polgármesterválasztás kudarca?
Kudarc? Ne vicceljünk. 2024-ben két hónap alatt a teljes politikai ismeretlenségből, hátszél nélkül 3,99%-ot elérni nem kudarc, hanem belépő egy olyan pályára, ahol mások évekig nem jutnak el idáig. Sokan ezt pontosan értették is, ezért jöttek a gratulációk. Ősz óta pedig folyamatosan kérdezik: indulok-e 2026-ban, mert egyre többen vannak, akik egyik oldalra sem tudnak tiszta szívvel szavazni.
Ez volt a pont. Nem egy pillanat, hanem egy felismerés: van egy űr, és valakinek be kell állni oda.
– Az ön legnagyobb ellenfele Hollósy András és Czipa András. Milyen stratégiával lehetne legyőzni egy ennyire beágyazott politikust és egy feltörekvő tiszás jelöltet? Mennyi esélyt lát egyáltalán a győzelemre?
A „beágyazottság” szép szó, csak kár, hogy Miskolcon ez inkább bebetonozottságot jelent, nem teljesítményt.Hollósy András valóban ismert, régóta ismerjük egymást. De a roncsvadászat meg a padfestés nem fejlesztéspolitika. Az nem stratégia, hanem látványpolitika. És ha már örökség: a jelenlegi képviselő, dr. Kiss János után nem maradt semmi, amire büszkének lehetne lenni. Ez az igazi teher.
– Czipa András?
Egy volt fideszes, friss diplomás srác. A Facebook szerint tavaly végzett. A pár hónap brüsszeli tapasztalat szép dolog, csak kérdés, hogy ez elég-e egy város képviseletéhez.
- A győzelem esélye?
Ha nem indulok, nulla. Ha indulok, akkor már van miről beszélni.
– Ha egy mondatban kellene összefoglalnia: milyen állapotban van ma a miskolci 2-es választókerület?
Siralmas.
– Mi az a három ügy, amelyben ön szerint a jelenlegi országgyűlési képviselő nem védte megfelelően a miskolci választók érdekeit?
Őszintén: van olyan ügy, amiben megvédte? De mondok hármat: a Bulgárföldre ígért, de meg nem valósult bevásárlóközpont; az országosan is szégyenletes úthálózat és az általános inkompetencia a térség ügyeiben.
Ígéretek voltak, de eredmények nincsenek.
– Ha megválasztanák, mi lenne az első konkrét ügy, amelyet a parlamentben vagy a kormány felé napirendre vinne Miskolc érdekében?
Nem egy ügy van, hanem egy lista, amit azonnal elő kell venni. Például a diósgyőri bevásárlóközpont, a Herman Ottó Gimnázium azonnali felújítása, az északi tehermentesítő négysávosítása, és a megyei kórház szívcentrum. És ami a legfontosabb: Miskolc Újraiparosítási és Munkahelyteremtő Program. Debrecenbe 1000 milliárd ment, lakosságarányosan Miskolcnak minimum 600 milliárd járna. Ez nem álom, ez elmaradt fejlesztés.
– Ön helyben milyen konkrét változásokat ígér a választóknak?
Nem ígérgetek, hanem vállalok. Intézmények rendbetétele, utak felújítása, gazdaság élénkítése. De ami ennél fontosabb: jelenlét és számonkérhetőség. Én itt élek, itt dolgozom. Ha elbukom, nincs ejtőernyő, nincs kamuállás, nincs állami megrendelés. Egy dolog van, a nevem, és azzal nem szoktam játszani.
– Járt-e már terepen és mit tapasztalt ott?
A valóság pofán vágja az embert. Diósgyőrből például 25 km-t kell utazni egy normális boltért, Ómassa felé az út vállalhatatlan. A szegregátumokban még mindig alapvető higiéniai problémák vannak. Lakótelepeken parkolási káosz.
– Sok miskolci úgy érzi, hogy a város háttérbe szorult. Ön is így látja?
36 év. Ennyi idő alatt sikerült elérni, hogy mindig kimaradjunk a nagy dolgokból. A Mercedes és a BMW, mindkettő elment mellettünk. Ez nem balszerencse. Ez nulla lobbi, pedig sorsfordító beruházásra van szüksége a térségnek. Debrecen, Szeged, Nyíregyháza százmilliárdokat kaptak. Miskolc? Alamizsnát. És azt is sokszor rosszul költöttük el. Unalmas már hallgatni, hogy „nagy lehetőségek városa vagyunk”, miközben egy rendes boltért másik városba kell menni.
– Milyen gazdasági kitörési pontok lehetnek?
A város gazdasági felemelkedése nem véletleneken, hanem négy sziklaszilárd stratégiai pilléren múlik. Az első és legfontosabb kitörési pont a BMW és a Volvo beszállítói körének idevonzása. Ehhez azonban elengedhetetlen egy modern, az M30-as autópálya vonzáskörzetében kialakított ipari park, valamint egy professzionális logisztikai központ, amely képes kiszolgálni ezeket az óriásberuházásokat. Másodsorban az egyetemre kell fókuszálnunk: az intézményt nemzetközi szintre kell emelni, hogy a fizetőképes külföldi hallgatók számára is vonzó célponttá váljon. A harmadik pillér az egészségipar, ahol egy regionális szívcentrum létrehozása és a magánegészségügy tudatos fejlesztése jelentheti a megoldást. Végül pedig szembe kell néznünk a valódi jövővel, az AI és a robotizáció kérdésével. Bár jelenleg szinte mindenki hallgat erről, ez a technológiai robbanás fogja alapjaiban felforgatni a munkaerőpiacot, így a felkészülés nem tűr halasztást.
– Mennyire hátrány, ha valaki nem „régi politikus”?
Ha a hazudozást és üres ígéreteket tapasztalatnak hívjuk, akkor tényleg le vagyok maradva. A pártpolitikusok bizonyítottak, hogy nem Miskolcért dolgoznak, hanem a pártért és saját kis pecsenyéjüket sütögetik. És most is ugyanaz jönne: bólogatójánosok. A Tisza még rangsort is adott a térségnek, Miskolc tiszás jelöltjei a lista legvégén kullognak. Ez mindent elmond arról, mennyit ér a város Magyar Péternek.
Fideszes padfestők, roncsvadászok és tiszás politikai gyakornok, adóelkerülő vállalkozó. Ez a kínálat. Fidesz vagy Tisza. Csöbörből vödörbe, mert nem a párt más csak a neve…
– Mit mondana azoknak, akik már nem mennek el szavazni?
Pont ezért tart itt a város. Ha nem szavazol, más dönt helyetted. Általában rosszul. Itt az idő, hogy Miskolc térségének saját hangja legyen egy független jelölt személyében, aki nem a pártérdeket, az őket finanszírozó hazai vagy külföldi gazdasági érdekcsoportokat képviseli, hanem az itt élő embereket. A valódi változás mi vagyunk, a függetlenek.
– Van családi kapcsolata a másik Dohány jelölttel?
Nincs és nem is vagyunk rokonok. Egy véletlen találkozásból és egy beszélgetésből indult az egész. Kiderült, hogy nemcsak Dohányt, hanem Dohánynét is érdekli a politika.
– Későn kerültek ki a plakátjai. Hány darab és miből?
Kb. 500 darab került ki, részben az álllami támogatásból, egyébként a saját pénzemből kampányolok. Nincs mögöttem hazai oligarcha és ukrán pénz sem. Magam plakátolok. Családdal, barátokkal, munka mellett. És igen, jó lenne szabályozni a plakátmennyiséget.
Legalább lenne esélyegyenlőség.
De egy dolog most is biztos: MOST DOHÁNY KELL.
További jelöltek bemutatása a körzetből ezen a linken található.
A tartalom elkészítését a Local Innovative Media in Europe Network (LIMENet) program támogatta.
Ez a cikk az Európai Unió pénzügyi támogatásával készült a LIMENet program keretében. A tartalomért kizárólag az Esélyegyenlőség és Fenntarthatóság Egyesület vállal felelősséget, és az nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió vagy a Local Innovation in Europe Network (LIMENet) álláspontját.
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Borsod24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
