Ki akar eljönni megnézni az Ákos-sztorit? Nem valószínű, hogy létezik olyan, minimum három fős magyar asztaltársaság, ahol ez a kérdés nem robbant ki kisebb (vagy nagyobb) vitát. „Nem megyünk el, mert a Szőlő utcai ügyek és a kegyelmi botrány, a sok ellopott pénz megbocsájthatatlan”. „Elmegyünk, mert nem akarjuk, hogy a fiaink háborúban harcoljanak”. De vajon halljunk magunkat ilyenkor?
Lassan hozzászokunk, hogy a zene, irodalom és úgy általában a művészet minden ága kiszolgáltatott termékké válik a politika színterén. Az algoritmusokkal programozott világunkban óhatatlanul azok az alkotások, szolgáltatások és árucikkek kerülnek a szemünk elé, melyek személyiségünknek, igényeinknek és beállítottságunknak leginkább megfelelnek. Mit is mondott régebben Ákos? „Persze nem biztos, hogy jót tesz neked, ha kiszolgálják az ízlésedet”.
Az ízlés kérdése könnyen közéleti állásfoglalássá válik egy olyan társadalomban, ahol az előadók fellépései kormányközeli körökben zajlanak vagy épp ahol azok előtt fiatalok százai üvöltik a macskás fadíszt. Miután a véleményünkhöz vagy meggyőződésünkhöz passzoló néhány kultúrterméket elkezdjük fogyasztani, az okoseszközeink átveszik felettünk az irányítást. És mi elhisszük, Molnár Áront is szeretjük, mert a „jó csapatba” tartozik. Azt már elfelejtjük megkérdezni magunktól: vajon tényleg művészeti értéket képvisel a számomra? Vagy ez már csak közéleti állásfoglalás kérdése?
Ady Endre művészetét nem vitatjuk el, pedig nem volt az erkölcs mintaképe. Csáth Géza elbeszéléseit sokan borzongva, mégis szűnni nem akaró kíváncsisággal, szinte megbabonázva faljuk. A sort bőven lehetne folytatni. Azoknak az alkotóknak a műveit, akiket már nem tudunk felelősségre vonni valamiért másképp kezeljük. Nem tesszük őket az igazságosság, a tisztaság vagy a moralitás mérlegére. Bár sok esetben ismerjük a mögöttük álló valódi, gyakran sötét történeteket, mégis magára a művészetre fókuszálunk.
Úgy tűnik azonban, hogy a végletekig polarizált magyar társadalom ma erre képtelen. Az „Ákos film” 326 millió forintból készült el. Az sem kizárt, hogy a mi pénzünk is benne van. Ha már úgyis fizettünk érte, miért is ne nézhetnénk meg legalább, mielőtt elmondjuk róla a véleményünket? Miért is ne léphetnénk ki a komfortzónánkból, hogy megpróbáljuk magát a filmet látni és nem a politikát? Nem azért mert jó lesz vagy rossz. Hanem mert valódi, saját tapasztalat.
Az EMBER MARADJ – Az Ákos-sztori. Eddig. című dokumentumfilm vetítésével egybekötött közönségtalálkozó február 11-én, 17:00 órakor veszi kezdetét és 20:00 óráig tart a Miskolci Művészetek Házában (Miskolc, Rákóczi Ferenc utca 5.). Az eseményen való részvétel ingyenes, ugyanakkor előzetes regisztrációhoz kötött.
Fotó: port.hu
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
