Fél év van már csak hátra a választásokig, de a kormánypártok legesélyesebb kihívójának, a Tisza pártnak továbbra sem ismerjük a leendő jelöltjeit. Reális-e ennek ellenére, hogy az ellenzék legyőzze Miskolcon a fideszes indulókat? Milyen esélyekkel méretteti meg magát a városban az immár az önkormányzati közgyűlést is domináló kormányoldal? Ki lesz hitelesebb a miskolciak szemében – az ismeretlen, vagy a kétes sikerű politikus?
A közvélemény-kutatások jelen állása szerint alig néhány százalékos támogatottsággal rendelkező pártok bár már bejelentették, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye első és második számú választókerületében kit indítanak el a jövő tavaszi országgyűlési választásokkor, sem a Fidesz-KDNP, sem a Tisza nem mutatta még be hivatalosan itteni saját jelöltjeit. Előbbi esetében persze szinte teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy a nagyobbik kormánypárt választókerületi elnökei szállnak majd a ringbe, tehát a mandátumát megvédeni készülő Csöbör Katalin és a Kiss Jánost így váltani készülő jelenlegi alpolgármester, Hollósy András.
A Tisza embereit viszont egyelőre még megtippelni sem lehet, mivel csak jövő hónapban fogjuk megismerni azt a kerületenkénti 3-3 nevet, akik közül egy kétlépcsős kiválasztási procedúra végeredményeképp kerülnek majd ki a párt végleges jelöltjei.
Az egyéni választókerületek logikája tankönyvszerűen két nagy oldal versengését eredményezi, amelyek mellett a kisebb pártok jelöltjei csupán abból a szempontból lesznek relevánsak, hogy melyik nagyobb tábortól vonnak el szavazatokat. Innen nézve a DK és a Jobbik idáig bejelentett jelöltjei inkább Magyar Péter mozgalmának esélyei számára jelentenek kihívást, míg a Mi Hazánk szavazóinak kegyéért akár mindkét tábor is versenghetne.
Az egyéni kerületeknél viszont döntő lehet a jelölt párthovatartozásán túl a konkrét személye is: a Fidesznek fontos, hogy helyben már ismert és népszerű arcokat vessen be, míg a Tisza erre nem lesz képes úgy, hogy amellett fenntartsa a politikai megújulásnak a hiteles képét, amely azt a közélet csúcsára röpítette.
Ez azt jelenti, hogy csupán néhány hónap alatt kell majd a pártnak kitermelnie magából egy, az országos közéleti szereplésre is felkészült és a miskolciak szimpátiáját is elnyerni képes politikai újoncot. A kormányváltásra készülő erőnek tehát nincsen egyszerű dolga.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy a Fidesz-KDNP könnyebb helyzetben volna. A miskolciak Debrecennel vagy Egerrel ellentétben nem nagy fölénnyel szavaztak bizalmat kormánypárti egyéni képviselőiknek sem 2022-ben, sem korábbi választásokkor – a két kerületben a megmérettetés rendre néhány száz szavazaton múlott. A helyhatósági erőviszonyok átrendeződése is inkább az ellenzéki összefogásnak, illetve annak szétesésének volt a következménye, mintsem a városvezetéssel való döntő elégedetlenségnek, sem 2019-ben, sem 2024-ben.
A szavazói elégedetlenség viszont immár nagyobb súllyal bírhat: A miskolciak egy jelentős része minden bizonnyal abban a reményben is adta bizalmát a kormánypártoknak tavaly, hogy azáltal könnyebben hozzájuthat a város olyan fejlesztési forrásokhoz, amelyektől az előző önkormányzati ciklusban a grémium színezete és a Covid-járvány óta gyakorlatilag állandósult gazdasági megpróbáltatások okán csak szűkösen részesült. Az új önkormányzat felállása óta eltelt évben hangzatos ígéreteken túl viszont csak szerény gyakorlati eredményeket mutathat fel a kormányoldal, így rengeteg pragmatikusan gondolkodó szavazó megkérdőjelezheti a Fidesz-KDNP hitelességét. Kérdés persze, hogy ez a szavazók mekkora hányadát teszi ki.
A kormányoldal feladata az elkövetkező hat hónapban mindenesetre e logika mentén az, hogy kézzelfogható eredményekkel győzze meg a miskolciak túlnyomó részét arról, hogy tavaly jól döntöttek, és hogy érdemes az országgyűlési választásokon is megerősíteni irántuk a bizalmat. Ehhez a bizonytalanabb szavazók megnyeréséért a város legégetőbb kérdéseiben kell konkrét eredményeket produkálnia.
A mindig problémás közbiztonságon és közösségi közlekedésen túl a limbóban tengődő barlangfürdőn és Diósgyőri váron át az olyan újdonságokig, mint az avasi libegő vagy a főtér-projekt, muszáj lesz meggyőzni a miskolciakat nemcsak arról, hogy nem romlik, hanem arról is, hogy ténylegesen fejlődik a város – ehhez pedig lehet, hogy számok, határozatok, látványtervek nem lesznek elegendők, hanem átadásokra, megnyitókra, elégedett miskolci lakosokra lesz tömegével szükség.
Az időkeret viszont kifejezetten szűk az ilyen stratégiához.
A választási kampány emiatt Miskolcon azért is különösen izgalmasnak ígérkezik, mert nem lehet határozottan kijelenteni, hogy melyik oldal jelöltjeinek lesz könnyebb a dolga – szemben például a hagyományosan ellenzéki Budapesttel, vagy a jellemzően kormánypárti vidékkel. Ezalatt mindenképpen érdekes, hogy vajon a teljesítményen és ígéreteken alapuló hitelesség, vagy inkább a személyek szimpátiája kerül-e majd a fókuszba – esetleg talán éppen az, hogy az országos témák elfojtják majd a helyi ügyekről szóló diskurzust.
Még néhány hét, és megtudjuk.
Szerzőnk Kiss Daniel történész-politológus, a Miskolci Egyetem mesteroktatója
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
