Imi, mondj egy verset! című önálló estjével vendégszerepel Csuja Imre Jászai-díjas színművész Miskolcon, a Tudomány és Technika Háza Színpadán. Az előadás előtt élő zene és kitűnő borok várják a nézőket, az előadás után pedig az „after csevely” idején találkozhatunk kávéházi térben a művésszel, Ráczkevy Ildikó közbenjárásával.
A miskolci közönség hamarosan személyesen találkozhat Csuja Imrével, aki szeptember végén érkezik a városba. A színész és költő életének és pályájának apró, de meghatározó pillanatairól beszélgetett Filip Gabriellával, mesélve gyerekkori versmondásairól, színészi útja kezdetéről és a klasszikus magyar irodalom iránti elkötelezettségéről. Az interjú betekintést enged abba, hogyan született a műsor, amelyben a fiatalabb és idősebb közönség egyaránt megtalálhatja a magáét, és amely a miskolci előadás alkalmával ismét életre kel a színpadon.
Az esemény szeptember 29-én, este hét órakor veszi kezdetét a Tudomány és Technika házában, azonban a nézőknek érdemes egy órával hamarabb megérkezni, hiszen kiváló borok és élő zene is várja a nagyérdeműt.
Filip Gabriella: Sokszor elmesélte, hogy gyerekkorában, amikor esténként a beszélgető felnőttek kifogytak a témából, önhöz fordultak. Onnan a cím: Imi, mondj egy verset! Pedig akkor még Imike lehetett!
Csuja Imre: Különösebben nem becézgettek. De az igaz, hogy a nagymamámnak köszönhetően már négyévesen megtanultam az első verseket, aztán sorban jöttek azok, amelyeket ő is kívülről tudott, majd a könyvekből tanult versek következtek. Esténként, amikor összejöttek a felnőttek, kukoricát morzsoltak, beszélgettek, majd amikor csend lett, elhangzott ez a mondat: Imi, mondj egy verset. Gyermekként is megéreztem, milyen az hatni. A katarzis szót ugyan nem ismertem, de már akkor tapasztaltam. Aztán jöttek az iskolai műsorok, a színjátszókörös próbák, az előadások. Nagyon korán eldöntöttem, hogy színész leszek.
Filip Gabriella: Mégis a debreceni Kossuth Lajos Tudomány Egyetemre jelentkezett.
Csuja Imre: A szüleim azt szerették volna, ha tanár lesz belőle. Ezért beadtam a jelentkezésem a bölcsészettudományi karra, magyar–történelem szakra, de egyáltalán nem arra készültem. A szóbelin a felvételiztetőknek is megmondtam, hogy engem nem vonz a tanári pálya, színész szeretnék lenni. Így ők is csak azt kérték tőlem, mondjak nekik verseket. Meghallgattak, meg is dicsértek, és utamra engedtek. A következő évben már a színművészetire jelentkeztem.
Filip Gabriella: A műsorában is sok ismert, iskolában is tanított magyar klasszikus szerepel. Ebből arra is következtethetnénk, hogy a diákoknak készült ez a műsor.
Csuja Imre: A tananyagban szereplő versek azért kerültek be a műsoromba, mert ezek örök értékek, és olyan gondolatokat fogalmaztak meg a költők, amelyek mindannyiunkat foglalkoztatnak. Remélem, egy ilyen előadás a fiatalabbaknak is segíthet abban, hogy jobban értsék és értékeljék egy-egy költő életművét, munkásságának lényegét, és elérjen hozzájuk a nekik is szóló üzenet. De az idősebbek is kedvelik ezt az összeállítást. Ahogy telnek az évek, tapasztaljuk, új értelmet nyerhet, másképpen hat ránk egy-egy irodalmi alkotás.
Filip Gabriella: Soha nem változik a műsor? A hely, az idő nem befolyásolja?
Csuja Imre: Előfordulhat némi változás a műsorban. Nyilván érzékelem, ha fárad a közönség, ahogy azt is, ha valamelyik költő valamiért kedvesebb számukra.
Filip Gabriella: Kortárs költészet nem foglalkoztatja?
Csuja Imre: Amennyire lehet, figyelem, követem a kortársak munkásságát is. Talán akit legjobban ismerek, az Kürti László, akivel nagyon sok közös estünk, irodalmi műsorunk, kötetbemutatónk volt.
Filip Gabriella: Akiben benne zeng a vers, annak könnyebb lehet a saját érzéseit, gondolatait is megfogalmazni. Feltételezem, írt verseket.
Csuja Imre: Soha nem írtam verseket.
Filip Gabriella: Vagy csak titkolja?
Csuja Imre: Nem, nem írtam verseket. Inkább az elbeszéléssel próbálkoztam, de az sem sikerült igazán. Ez még a hajdúnánási gimnáziumban történt. Én is éreztem, hogy nem megy ez nekem, és a barátok sem biztattak. Más képességeket, más tehetséget igényel az írás és mást az előadás.
Filip Gabriella: Babits Mihály elbeszélő költeményének, a Jónás könyvének előadásához miért volt szüksége bábra?
Csuja Imre: Nem az én ötletem volt ez a bábos előadás. Bereczki Csilla, a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező-bábrendező szakos hallgatója kapta – ha jól emlékszem, 2011-ben – vizsgafeladatként, hogy készítsen ilyen élő szereplős bábelőadást. Úgy mesélte, a könyvespolcon keresgélt, amikor kiesett a sorból egy Babits-kötet. Ez adta neki az ötletet, hogy legyen az irodalmi alap a Jónás könyve, majd eszébe jutottam. Korábban nem ismertük egymást. Megkeresett, mindent megbeszéltünk. A próbákon elmagyarázta, mit vár tőlem, hogyan kell mozgatnom a bábot miközben mondom a verset. Azt hiszem, értettük egymást. Később több bábszínházban is bemutattam ezt az előadást, nagyon sok felnőtt is látta. Szerette a közönség. Érdekes megoldás volt, de nem lettem bábszínész.
Filip Gabriella: Nem zavarta, hogy a próbákon egy kezdő, akkor még egy diák instruálta?
Csuja Imre: Egyáltalán nem zavart, hogy fiatalabb kollégával dolgozhattam együtt. Sőt, tőle is csak tanulhattam. valami olyat, amit még nem tudtam.
Filip Gabriella: Nagyon sok színész előbb-utóbb rendez is. Erre még nem gondolt?
Csuja Imre: Nem, soha nem akartam rendezni. Színész vagyok, ez a mesterségem. A rendezőnek mindent tudnia kell egy-egy drámáról, az adott korról, a szerzőről, a szerepekről, a korábbi értelmezésekről. Nem mernék úgy kiállni a kollégák elé, ha nem érezném magam elég felkészültnek.
Filip Gabriella: Nagyon sokan a könnyedebb filmeknek, a szitkomos sorozatoknak és újabban a reklámoknak köszönhetően ismerik. Soha nem tartott attól, hogy ez a népszerűség árthat a művészi munkának?
Csuja Imre: Tudom, azt szokták mondani, hogy a könnyedebb műfajok miatt elveszíthetjük a komolyabb színházi szerepeket. De ezek is színészi feladatok. Ráadásul éppen ellentmond ennek feltételezésnek a színházi munkám. Az Örkény Színházban, ahol alapító tag vagyok, 2004 óta jobbnál jobb szerepeim voltak. Hogy csak az néhány példát mondjak az utóbbi időből: megkaphattam Bertolt Brecht drámájában Galileo Galilei szerepét, vagy én lehetek az Örkény-dráma, a Tóték tűzoltóparancsnoka, Shakespeare Rómeó és Júlia című drámájának átiratában Júlia atyja…
Filip Gabriella: A mi kis falunkban, a népszerű televíziós vígjátéksorozatban Pajkaszeg polgármestere. Ennek kapcsán felvetődik a kérdés, mennyire foglalkoztatja a közélet?
Csuja Imre: Semennyire.
Filip Gabriella: És a horgászat?
Csuja Imre: Régebben szerettem horgászni, de most már sajnálom rá az időt. Ha van egy szabadnapom, inkább a családdal, az unokákkal vagyok, és a kertet, a szőlőt is gondozni kell.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
