Heves vita robbant ki a mentőszervezetek között, miután Spitzmüller Zsoltot holtan találták meg a cserépfalui futóverseny után. Ki hibázott, és meg lehetett volna-e menteni az életét?
Szombat délután még minden rendben volt. Spitzmüller Zsolt a többiekkel együtt elindult a Cserépi Trapp terepfutóversenyen Cserépfaluban, a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei kistelepülésen. Aztán valahol a hegyi ösvényeken nyoma veszett. Vasárnap délutánra már csak a holttestét találták meg egy domboldalon. Ezután kezdődött el a méltatlan vita a mentőcsoportok között, akik egymásnak estek.
Amikor kiderült, hogy Spitzmüller Zsolt nem ért be a célba, azonnal megkezdődött a keresése. A rendőrség irányításával több mint száz ember fésülte át a környéket: rendőrök, polgárőrök, önkéntesek és különböző mentőcsoportok tagjai. A hétvégén a speciális mentőcsoportok közül elsőként a Spider nevű csapatot kérték fel, de más szervezetek is jelentkeztek segíteni.
Szombat estére azonban még mindig nem találták meg a 40 éves futót. A keresés vasárnap folytatódott, újabb területeket vizsgáltak át, és végül egy helyi férfi talált rá a holttestre egy közeli domboldalon.
Ezután az ECHO Search and Rescue Mentőcsoport – amely a kutyás körökben nem egyértelműen elismert szervezet – Facebook-oldalán kemény kritikával illette a rendőrség és más mentőcsoportok munkáját.
“A keresést ‘nagy erőkkel’ kezdték meg és folytatták azon a területen, amit már régen Zsolt elhagyott” – írta az ECHO. Állításuk szerint a rendőrség rossz helyen, “a falu másik végében” kereste a futót, és csak akkor találták meg, miután ők kamerák és helyi információk alapján megadták a helyes irányt.
Az ECHO szerint a rendőrség olyan “profi” módon dolgozott, hogy a buszmegállóba vezették a kutyák a keresőket, majd azzal az indokkal függesztették fel a keresést, hogy Spitzmüller felszállhatott a buszra. “Ezzel a röhejes, de szerintük vérprofi történettel a következő a bibi: egy helyi buszsofőr nyilatkozata szerint a busz csak egy órával később járt a megállóban. Zsoltnál nem volt pénz és iratok, tehát nem tudott volna utazni” – fogalmaztak.
Az ECHO részletes beszámolót tett közzé keresési tevékenységéről, időbélyegzőkkel és fotókkal dokumentálva minden lépést. Elmondásuk szerint vasárnap reggel 8 órakor érkeztek a helyszínre “szakadó esőben”, és azonnal megkezdték a terepszemlét, miközben “egyetlen rendőr vagy keresőcsoportot nem láttunk a helyszínen”. A szervezet szerint fokozatosan gyűjtötték az információkat, amelyeket a rendőrségnek kellett volna szombaton összegyűjtenie. Különösen büszkék voltak arra, hogy megtaláltak egy kamerát a Petőfi utca sarkán, amelyet “sem a zsaruk, sem a ‘profi’ kereső csapatok nem vettek korábban észre”. Egy belga férfi kamerájának felvétele bizonyította, hogy Spitzmüller valóban arra futott el.
A Hope Egyesület egyik tagja azonban teljesen másképp emlékszik az eseményekre. Szerinte vasárnap 14 órakor rajtuk kívül más kutyás kereső nem vett részt a rendőrségi eligazításon. “Amikor a vezetőrendőr keresőkutyát kért, akkor Totót, a tacskót indították, ami végig is ment a nyomon a Petőfi utcán, majd bejelezte a megfelelő irányt. Végül az arra induló egyik civil találta meg Spitzmüllert.”
Ez a verzió szerint az ECHO tagjai “a közelben sem voltak” a megtalálás pillanatában.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság Janasóczki Attila alezredes válaszában hangsúlyozta: “a kutatási protokollt betartva, kimagasló szakmai színvonalon hajtották végre a versenyző felkutatását a rendőröket segítő több mint száz ember segítségével.”
A rendőrség szerint “az összehangolt intézkedések következtében találta meg a parancsnok egyik helyi, személyes ismerőse az eltűntet”. A halottszemle szakszerű lefolytatása érdekében kérték meg az ECHO tagjait, hogy tartózkodjanak megfelelő távolságra – cáfolva ezzel azt a vádat, hogy csak őket hajtották el a helyszínről.
Az ECHO legkomolyabb vádja az volt, hogy Spitzmüller Zsolt megmenthető lett volna, ha időben megtalálják. Számításaik szerint ha szombaton 14 órától ugyanolyan szakszerűen keresnek, mint ahogy ők tették, akkor “nagyon durván 20 órára a dombon kellett volna lenni a keresőknek”. A mentőorvos megállapítása szerint a halál a megtalálás előtti 12 órában következhetett be, ami vasárnap hajnali 2-2:30 körüli halálra utal. “Ha helytálló a mentős nyilatkozata, hogy Zsolt halála hajnali 2 körül következhetett be, akkor vajon életben lehetett még 20 óra körül?” – tették fel a kérdést.
A keresésben részt vett szakemberek szerint azonban a helyzet korántsem ilyen egyszerű. “A keresést lehet gyakorolni, de nem egy abszolút tudományos eljárásról van szó. Mindig benne van, hogy a keresett személy már meghalt, mire megtalálják” – nyilatkozta egy, a mostani keresésben nem érintett mentőcsoport tagja.
A cserépfalui helyszín nem volt ideális kutyás keresésre: “a futóverseny miatt érkező sok ember, az autók és maga a település milliónyi szagot árasztott, így a falun belül nem sok esély volt megtalálni a kivezető nyomszárat.”
A helyzetet bonyolítja, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság decemberi utasítása szerint a mentőkutyások és kutyáik csak akkor vehetnek részt rendőrségi eljárásokban, ha elvégeznek egy vizsgával záruló elméleti képzést, majd gyakorlati vizsgára is jelentkeznek. Az ECHO állítása szerint a Spider csapatnak egyetlen tagja sem rendelkezik ilyen vizsgával, így szabálysértés volt őket felkérni. Az ECHO kategorikusan kijelentette: “nem kívánja a hátsó felüket nyalogatni” a rendőrségnek, és nem fog magyar vizsgán részt venni. “Kutyáikat az élet és nemzetközi gyakorlatok vizsgáztatják” – fogalmaztak.
A Kutyákkal az Életért Alapítvány, amellyel a Spider Mentőcsoport is egyetért, közleményben határolódott el az ECHO kritikáitól. “Maximálisan elhatárolódik mindazon megnyilvánulásoktól, melyek bármilyen módon mások lejáratására tesznek kísérletet a saját hírnevük növelésének érdekében.”
Az alapítvány szerint “sajnálatos, hogy ebből a tragédiából valakik előnyöket igyekeznek kovácsolni”, és továbbra is együttműködik a rendőrséggel és más mentőszervezetekkel.
Spitzmüller Zsolt halálának körülményeit közigazgatási eljárás keretében vizsgálják. A holttestet egyenesen a hátán fekve találták meg, pólója és rajtszáma hat méterre volt tőle, kulacsa és sapkája pedig lejjebb a dombon. A mentősök igazságügyi boncolást javasoltak.
Futótársai szerint jogos a kérdés: nem kellett volna-e irányítót vagy kordont állítani oda, ahol a futó letérhetett az útvonalról?
A tragédia végül nemcsak egy ember életét követelte, hanem rávilágított a mentőszervezetek közötti koordináció problémáira és a szakmai standardok szükségességére. Egyébként nem ez az első alkalom, hogy mentőcsapatok egymással rivalizálva akarják bebizonyítani, melyikük jobb.
A Telex nyomán
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
