Az egykori Uránia, ma Elek Imre Csillagvizsgáló romos állapotban magasodik Ózd nyugati szélén, a növényzet által körülölelve. Az épület a szocialista korszak virágzó iparvárosának keserű emlékévé vált, miután a rendszerváltás után teljes pusztulásnak indult.
A 24.hu részletes helyszíni riportban számol be arról, hogy a kibelezett létesítmény ma úgy fekszik a dombtetőn, mint egy dögevők által lecsupaszított tetem – kupolája megfakult koponyaként bukkan elő a bokrok közül, kivájt ablakkeretei élettelenül bámulnak a világra.
A fénykor és a hanyatlás
A csillagvizsgáló építése az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején kezdődött el Elek Imre, a legendás pedagógus vezetésével. A közösség önkéntes munkában, társadalmi brigádokkal húzta fel az épületet – diákok hordták a téglákat, mindenki a tudása szerint járult hozzá a projekthez. Agócs László, a 68 éves egykori tanár, aki maga is részt vett az építésben, érdekes történettel emlékszik a kezdetekre. Büntetésből került a szakkörbe, miután szülei utasítására “száraz fáért” ment, és véletlenül az obszervatórium építőanyagából vitt haza deszkát. Elek Imre ultimátumot adott neki: „vagy eljárok a szakkörére, vagy a lopásért kirúgat.”
Az obszervatórium és a mellette működő szakkör óriási hatást gyakorolt a fiatalokra. A létesítmény az ország második legnagyobb távcsövével büszkélkedhetett – egy Newton-teleszkóp 40 centiméteres Kulin-féle tükörrel és 2200 milliméteres fókusszal. A szakkör tagjai szinte kivétel nélkül felsőfokú végzettséget szereztek, köztük mérnökök, matematikusok, fizikusok és orvosok lettek. László egyik nyíregyházi diákja, Márka Szabolcs később a Columbia Egyetem munkatársaként részt vett a Nobel-díjjal kitüntetett Ligo-Virgo projektben.
Elek Imre 1977-es halála után a szakkör vezető nélkül maradt, majd a rendszerváltás és az ipari hanyatlás tovább súlyosbította a helyzetet. Az obszervatórium privatizálásra került, majd többszörös tulajdonosváltás következett, egy időben még szórakozóhelyként is működött – sikertelenül. A létesítményt kifosztották: a hatalmas távcső, a Foucault-inga, a napóra, a motor és minden egyéb berendezés nyomtalanul eltűnt. Többszöri gyújtogatás is megrongálta az épületet, a pletykák szerint gyerekek lógtak be, akik merő szórakozásból gyújtogattak.
A város sorsa szorosan összefonódott a csillagvizsgáló pusztulásával. Ózd népessége 1941 és 1980 között 60 százalékkal, több mint 46 ezerre nőtt a nehézipar fejlesztésének köszönhetően. A rendszerváltás utáni gazdasági összeomlás azonban drámai változásokat hozott: ma már csak körülbelül 30 ezer ember él a városban. „A kohászat adta az életet a városnak, az volt a vér az ereiben. Miután megszűnt a munkahelyekkel együtt, elindult a hanyatlás” – magyarázza Torma Sándor, az Ózdi Amatőrcsillagász Közösség tagja.
Az újjáélesztési kísérlet
2024-ben helyi amatőrcsillagászok – Szucsányi Béla, Torma Sándor – és a Sorsod Borsod Alapítvány elnöke, Gyurgyák Tamás fogtak össze a csillagvizsgáló megmentésére. A projekt mögött többrétű motiváció áll: a kulturális örökség megőrzése, közösségépítés és a fiatalok számára alternatív programlehetőségek biztosítása. Tamás szociális munkásként próbál civil terveket megvalósítani, életet lehelni Ózdba, mivel aki ide születik, az jószerével mind halmozottan hátrányos helyzetű.
A felújításhoz szükséges költségek körülbelül 5 millió forint az alapanyagokra, plusz további 1,5 millió forint a telek és épület megvásárlására. A helyi közösség – és az ózdi polgármester, Janiczak Dávid – lelkesen támogatja az ötletet, de inkább eszközöket, távcsöveket és munkaerőt tud adományozni, mint készpénzt. A térség gazdasági helyzete miatt ez nem meglepő. „A struktúra folyamatosan gyengül, dolgozik az erózió” – figyelmeztet Szucsányi Béla, aki szerint két éven belül újraindulhatnak, de ha jövő nyárig nem történik érdemi előrelépés, az sokat árthat az épület állapotának.
A civilek szerint a megújult obszervatórium többfunkciós közösségi térré válhatna: az alsó szinten közösségi tér, asztrofotós tárlatok és csillagászati táborok, családi programok és piknikek helyszíne, sőt akár szakmai műhely is mechatronika iránt érdeklődők számára. A vadabb álmok között szerepel ózdi rakétaügynökség és kávézó is. „Az idősebb korosztály tagjai kifejezetten pozitívan gondolnak vissza Elek Imrére és a régi obszervatóriumra, a példa tehát adott” – mondja Gyurgyák Tamás.
A legnagyobb akadály azonban a megfelelő vezetés hiánya. A résztvevők szerint olyan személyiségekre lenne szükség, mint Elek Imre volt, aki képes volt összefogni és irányítani a közösséget. A fiatalok nagy része elköltözött Ózdról, akik pedig maradtak, nem feltétlenül rendelkeznek a szükséges kapacitással. A csapat reményei között szerepel, hogy a projekt hatására növekedhet a természettudományok iránti érdeklődés, és a csillagászati élmények később visszatérésre motiválhatják azokat, akik innen indulnak el tudományos pályán. „Ha valaki kisgyerekként, tinédzserként innen indulna el a tudomány iránti érdeklődés felé, akkor 10, 20 vagy 30 év múlva talán pont ezért térne vissza segíteni Ózdnak” – vélekedik Sándor.
Az obszervatórium sorsa egyben Ózd jövőjének metaforája is: a civil kezdeményezés sikere mutathatja meg, hogy van-e esély a városban új közösségi élet kialakulására a gazdasági és demográfiai kihívások ellenére. Külső segítség nélkül a küldetés kilátástalannak tűnik – segítő kézre lenne szüksége a magára hagyott városnak.
A teljes riport elolvasható a 24.hu oldalán.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
