Néhány évvel ezelőtt, amikor először felröppent az arról szóló hír, hogy Sátoraljaújhelyen hidat építenek két hegy közé, azt gondoltam, hogy megkérdezem a helyieket, a döntéshozókat arról, hogy kinek, minek lesz ez jó, hogy valóban megéri-e letarolni emiatt egy-két erdőt, hogy magukénak érzik-e a nemzeti összetartozás hídját.
Mely összetartozás amúgy mondjuk a rókapopuláció vagy fészekrakó madarak, továbbá akiknek az otthonukat hirtelen egy felülről nézegetett turistalátványossággá minősítették át a nemzeti giccsügyi szakemberek – szóval az ő szempontjukból más lehet a nagyívű perspektíva. De tudjuk, ahol fűrészelnek, ott a forgács is hullik, üsse kő. Megpróbáltam ide-oda telefonálni, helybéli cimborákat kérdezgetni, nagyjából mindenki azt mondta, hogy ha híre megy annak, hogy szóba állt a Klubrádióval, akkor megnézheti magát, meg a vállalkozását, meg a nagymamája karácsonyi krumpliutalványát és így tovább.
Szeretem amúgy ezt a várost, ott voltam például 2007 karácsonya előtt, amikor a szomszédos Szlovákia csatlakozott a schengeni övezethez. Hatalmas népünnepély volt abban az utcában, a Ronyva-patak mentén, amelynek két oldalát csaknem száz évig átjárhatatlan határ választott el egymástól. Úgyhogy értem én az összetartozás élményét, még akkor is, ha négymilliárdnyi közpénzbe kerülő, maradandó tájsebbel ünneplik azt a helyiek.
Rontja ugyan a mókát egy műszaki ellenőr, aki arra járt és felsóhajtott, mondván, hogy erre ugyan fel nem teszi a lábát. Mert az építményhez vezető úton odaszáradt betonbuckák vannak, amelyek balesetveszélyesek.
A kilengést akadályozó sodronytartó betonpillérek buborékkal vannak tele, ami azt jelenti, hogy nem dolgozták el rendesen az építőanyagot. Az anyacsavar-rögzítés már most több helyen rozsdás. A betonszigetelést védő bütykös lemez fordítva van, a kábeleket védő csövek nem UV-állóak, a várromhoz vezető fémpályára itt-ott ráomlik a föld.
Csodák csodája, a polgármester a Népszava kérdésére kivételesen válaszolt, mondván, hogy „Nem tagadható meg az átvétel a mű olyan hibája miatt, amely, illetve amelynek kijavítása vagy pótlása nem akadályozza a rendeltetésszerű használatot. A híd látogatókat fogad, árbevételt termel, vitathatatlanul rendeltetésszerűen használják.” Szóval minden a legnagyobb rendben. Végül is ilyen ez az összetartozás. Egy kicsit rozsdás, kicsit omladozik, lehet, hogy nem túl biztonságos rálépni, de a magyar ember nem rémül meg. Sufnituning ugyan, de a miénk.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!