Egy szegedi kutatócsapat öt éven keresztül mérte a mikroműanyag jelenlétét a Tisza teljes szakaszán, és még rosszabb a helyzet a mellékfolyókon, így a Sajón és a Bodrogon is.
Az utóbbi években egyre többször találkozunk a mikroműanyag fogalmával. Arról már mi is írtunk korábban, hogy a mikroműanyag szinte már mindenhol ott van, így a termesztett növényeinkben is. A kutatásokat Kiss Tímea, a Szegedi Tudományegyetem korábbi docense és csapata végezte, hogy kiderüljön számukra, mekkora mennyiségben található mikroműanyag a vízben és az iszapban, írja a 444.hu.
A hosszú kutatási időnek köszönhetően nemcsak a mikroműanyagok típusáról (pl. ruhákból eredő szálak), hanem annak időbeli változásáról is pontos képet kaphattak a tudósok. A portál a tanulmányra hivatkozva azt írja, a szerzett adatokat összevetették a Tisza fölött készült műholdképekkel. A műholdképeken jól látszott, hogy éppen aktuálisan mennyi lebegtetett hordalékot szállított a Tisza, ami egyben több mikroműanyagot is jelent. Így pusztán a műholdképek alapján, mérések nélkül, mesterséges intelligencia használatával ma is bármikor és bárhol meg lehet becsülni, hogy éppen mennyire van tele mikroműanyaggal a folyó.
A mikroműanyagnak több fajtája van, a legtöbbet közülük a szintetikus ruhák mosása termeli. A kutató szerint közülük a legproblémásabb a műanyag szál, mert a Tiszán ezek aránya a legmagasabb (90-95%). ahhoz, hogy ezek ne kerüljenek be a környezetbe, a mosógépekbe épített szűrőkre vagy jobb szennyvíztisztító-rendszerekre lenne szükség, de egyelőre még nem léteznek ilyenek.
“A cipők kopása, az autók gumiabroncsainak elhasználódása, az útfestések, az építkezésen használt szigetelő anyagok, a műfüvek és az elhajított műanyag zacskók és palackok mind műanyagot juttatnak a környezetbe. Ezek az UV-sugárzás és a hőmérséklet-változás hatására aprózódnak, így lesz belőlük mikroműanyag. Amikor pedig jön egy nagy eső, ezeket a víz lemossa az aszfaltról. Az esővíz nem a szennyvíztelepekre folyik be, hanem patakokba és folyókba, és vele együtt mosódnak be a vizekbe a műanyagszemcsék” – magyarázza Kiss Tímea.
A kutatás megállapította, hogy még nagyobb a baj a Tisza mellékfolyóin. Ezek ugyanis gyakorlatilag futószalagon szállítják a mkroműanyagot hazánk második legnagyobb folyójába. 2023-ban átlagosan 70 darab/m³ mikroműanyag volt a Tisza vizében, a Sajóban 196 db/m³. A mellékfolyókon a bajt tovább tetézi a tisztítatlan szennyvíz.
Az öt éven át tartó kutatást a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal finanszírozta, az ismeretek megosztását 2024-től egy uniós projekt, az Aquatic Plastic támogatja.
(kiemelt képünk illusztráció)
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
