A miskolci születésű színművész a híres Latabár dinasztia kiemelkedő tagja volt. Élete és művészete generációkon átívelően meghatározta a magyar színjátszást. Születésének évfordulója alkalmából emlékezünk életére, pályafutására és borsodi kötődésére.
Idősebb Latabár Árpád 1878. szeptember 19-én született Miskolcon, egy olyan családba, amely több generáción keresztül színészeket adott a magyar színházi életnek. Latabár Endre unokája Így vallott gyermekéveiről: “Negyedik realista koromig simán folyt az életem, egészen addig, amíg egy szép napon mint igazi néző meglátogattam Feld papa gyermekszínházát. Rögtön végem volt. Tekintve, hogy édes atyám a Nemzeti Színház tagja volt, oda szabadon mehettem be. Jó atyám felismert, meghúzta a fülemet és haza zavart. Elég simán megúsztam azonban az első művészeti fellépésemet, mert mire édesapám hazajött, haragja már lelohadt.”
Tudniillik a nagypapa, vagyis Latabár Endre társulata avatta fel 1857-ben a Miskolci Nemzeti Színházat (a család sírboltja main napig megtalálható az Avasi temetőben). A családban akadtak olyanok is, akik már a 19. század első felében is aktívan tevékenykedtek a színpadon, így a színház szeretete és a művészet iránti elkötelezettség Latabár Árpád számára szinte természetes útravaló volt.
Tehetsége korán megmutatkozott, és már 18 évesen, a színészi pálya elkezdése pillanatában felhívta magára a szakma figyelmét. A kifejező mimika, a mozgáskultúra, az utánzás képessége és a humor iránti kivételes érzéke különösen alkalmassá tették őt a zenés vígjátékok és a komikus szerepek megformálására. Hamar a közönség kedvencévé vált, és rövid időn belül az ország különböző színházaiban kezdett szerepelni; játszott Szolnokon, Pécsett és Temesvárott, Kecskeméten és Nagykanizsán is. 1903-ban feleségül vette sátoraljaújhelyi származású feleségét, Déry Ilonát (Deutsch Honor), aki akkoriban a szolnoki színházi társulat tagja volt. Házasságukból született Kecskeméten Latabár Kálmán (1902-1970) és Sátoraljaújhelyen Latabár Árpád (1903-1961).
Bár id. Latabár Árpád színházi karrierjét több magyar városban folytatta, mindig is szoros kapcsolatot ápolt szülővárosával, Miskolccal. A borsodi megyeszékhely gazdag színházi hagyománya és kulturális élete kitűnő táptalajt biztosított számára, hogy kibontakoztassa tehetségét.
A Latabárok családi kötődése Miskolchoz mélyen gyökerezett, és nem csak Latabár Árpád, hanem utódai is fontos szerepet játszottak a város színházi életében.
A színművész pályafutása során a budapesti színházi világ egyik meghatározó alakjává vált, ahol több évtizeden keresztül örvendeztette meg a közönséget. Számos zenés vígjátékban és operettben nyújtott emlékezetes alakítást, és különösen a komikus szerepekben volt verhetetlen. Egyik legismertebb szerepe a „Charley nénje” című darabban volt, ahol komikusi zsenialitását maximálisan kihasználta, és amelynek segítségével hosszú évekre biztosította magának a közönség szeretetét.
Latabár Árpád a magyar filmgyártás hőskorában is jelentős szerepeket kapott. Láthatta őt a közönség A selejt bosszúja, a Könnyű múzsa című filmekben, illetve 1920-ban, A tizennegyedik című némafilmben. Azonban Latabár Árpád neve nemcsak az ő színészi karrierjét jelenti, hanem a családja által képviselt többgenerációs művészeti örökséget is. Fiai, ifjabb Latabár Árpád és Latabár Kálmán, szintén a színészi pályát választották, és maguk is jelentős sikereket értek el, különösen Kálmán, aki az 1940-es és 1950-es évek magyar színházi és filmszínész életének ikonikus figurája lett.
Latabár Árpád haláláig aktívan dolgozott a színházban. Borsod megye és különösen Miskolc számára különleges jelentőséggel bír a Latabár név, hiszen innen indult útjára az a család, amely hosszú évtizedeken keresztül meghatározta a hazai színjátszást.
Latabár Endre a szóban forgó
Kiemelt fotón id. Latabár Árpád két fiával, Árpáddal és Kálmánnal.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
