A Bodrogkeresztúr felől Tokajba tartó úton, a régi zsidó temető szomszédságában áll egy hosszú, fehér, első pillantásra szinte ipari szerkezetnek tűnő épület, amelynek teteje alól két hatalmas, szabálytalan fehér gömb lóg a levegőben. Sokan nem is sejtik, mit látnak. Hiszen ez nem szobor, nem különös gépezet, hanem egy magánház. Pontosabban Bán Ferenc DLA, Ybl Miklós-díjas építész saját nyaralója.
A tokaji születésű építész 2001 tavaszára fejezte be a Bodrogra néző házat, amelyet a 24.hu korábbi cikke szerint sokan egyszerűen csak nem tudnak hova tenni, hiszen az utcáról bekiabáló járókelők számtalanszor kérdezték már meg tőle, mi is ez a furcsa épület. A válasz állítólag mindig az volt, hogy „Ház!”.
Maga a telek is érdekes, hiszen az utcavonaltól mintegy huszonöt méter mélyen benyúló föld mindössze 3,6 méter széles, vagyis egy hagyományos nyaraló számára keskenynek bizonyulhat.
Bán Ferenc ezt a területet úgy használta ki, hogy a ház a hossztengelyre szerveződik és három tömegből épül fel, ahol dobozszerű, zártabb egységek és könnyű, nyitott szerkezetek váltják egymást. Ezen a szigorúan geometrikus rendszeren jelenik meg a két híres, lebegő test.
A formavilág nem véletlenül idéz ipari épületet. Az út túloldalán, a Bodrog partján évtizedekig működött egy acélszerkezetű kőrakodó, ahová teherautók hordták a követ, hogy onnan uszályokba kerüljön. Vargha Mihály építészeti kritikus már 2002-ben rámutatott, hogy Bán ennek a látványnak a logikáját fordította át saját nyelvére, nem lemásolva, hanem újraértelmezve azt. Maga az építész is megerősítette ezt egy 2014-es portréfilmben, a Túl a vízen… című anyagban, ahol elmondta, hogy a kőrakodó acélszerkezete adta az egyik inspirációt.
Bár az arra járók az évek során hívták már gubónak, gubacsnak, krumplinak, hógolyónak, fészeknek és még benzinkútnak is, a két gömbforma korántsem puszta díszítőelem, hiszen nyári alvó- és pihenőhelyként használják.
Hagyományos ablakuk nincs, a fényt csupán csőszerű nyílások engedik be, fűtést és komoly hőszigetelést pedig eleve nem kaptak, hiszen kizárólag szezonális használatra készültek. Bán a portréfilmben azt is elmagyarázta, hogy erre a megoldásra azért volt szükség, mert a család gyakran nagy létszámban gyűlik össze a nyaralóban, és sátrak helyett akart megfelelő mennyiségű alvóhelyet biztosítani.
Hozzátette, hogy szerkezetileg ez egy előre gyártott rendszer, mivel acélváz és hőszigetelt vasbeton panelek alkotják, az egész épület pedig acéllábakon áll, hogy a tereptől el lehessen emelni.
A hátsó, hegy felé néző oldalon a padlószint lépcsős síkokkal követi a domb lejtését, a tető pedig hátrafelé emelkedik, ezzel is rásegítve a kilátásra. A ferde oldalablakok a terepet kísérik, hátul pedig teljes üvegfal nyílik a hegyre.
A fürdőszobát, a mosdót és az emeleti lépcsőt szándékosan a fő tömegen kívülre helyezte az építész, hogy semmi ne törje meg a ház lineáris rendjét. A hosszanti víztükör, amely egyben apró úszómedenceként is szolgál, benyúlik a tető alá, és a belső lépcsőn egyenesen bele lehet lépni.
Bán arról is beszélt, hogy a házban a népi építészet, a parasztházak és kisebb gazdasági épületek egyszerű szépségéből szeretett volna valamit átmenteni mai eszközökkel. Úgy véli, hogy a vályogot nem magára a vályogtéglára, hanem az azt alkotó földanyagra kell érteni, amelyből szerinte ma is korszerű szerkezeteket lehetne építeni, csak manapság már nincs rá igény.
A tokaji nyaraló jelentőségét mutatja, hogy amikor 2015-ben Bán Ferenc életművét a velencei építészeti biennáléra készültek bemutatni, a kurátori koncepció a nyíregyházi művelődési központ és a Nemzeti Színház terve mellett a harmadik kiemelt műként éppen ezt a házat választotta, alaprajzát pedig életnagyságban tervezték felrajzolni a magyar pavilon padlójára.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
