A DVTK szimpatikus és népszerű öttusázója a múlt héten egy kitűnő produkcióval rukkolt elő a világbajnokságon, ezüstérmet szerzett. Rövid ünneplés után azonban máris előrefelé tekint, de előtte azért pihenhet egy keveset.
A diósgyőri sportolónővel a DVTK.eu munkatársai készítettek interjút, ebből szemezgetünk. Guzi Blanka a szépen csillogó ezüstérmét ünnepli, ahogy vele együtt egész Magyarország.
Hogyan érzed most magad, néhány nappal az újabb vb-ezüst után? Kezd már leülepedni az élmény?
– Különleges érzés címvédő világbajnoki második helyezettnek lenni. Akarva akaratlanul is folyamatosan összehasonlítgatom a tavalyi ezüsttel, de az az igazság, hogy nehezen lehet hatalmas párhuzamokat keresni, annyira különböző a két verseny. De ez így van jól. Hihetetlen, hogy újra sikerült így megkoronázni a szezonomat. Bár nem vagyok az a könnyen megelégedős típus, az utóbbi versenyeken egyre többször vettem észre, mennyire tudtam értékelni saját magamat és az eredményeimet, mindezt helyezéstől függetlenül. Ez egy építkezős évnek indult, így a szezon elején álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen szép íve lesz a fejlődésemnek.
Ha visszatekintesz erre a versenyre, hogyan értékeled a teljesítményedet?
– Mint az évben szinte kivétel nélkül, ez a verseny is döcögősen indult, a legnehezebb nap a selejtező volt, de szépen beépítettem a döntőre azokat a tanulságokat, amiket az előtte való napokon elhibáztam. A vívásom gyengébben sikerült, a többi néggyel viszont kifejezetten elégedett vagyok. Maximális koncentráció és fegyelem jellemezte a teljesítményemet.
A döntő során laserrunban elképesztő hajrát láttunk tőled, már nem először. Te hogyan élted meg belülről, hogy emlékszel vissza a döntő utolsó etapjára?
– A júliusi Európa-bajnokságon nem állt össze a laser runom még, ott pont azon bukott el a dobogóm is. Azonban a vb-döntőre olyan erős hittel érkeztem meg, hogy tudtam, sikerülni fog a legjobbamat nyújtanom. Nagyon jó formába hoztak az augusztusi edzések, csak bíznom kellett magamban: futáson a szervezetemben, lövészetnél pedig a mentális készenlétemben. Szinte módosult tudatállapotban futottam, annyira emlékszem, hogy az utolsó lövés után sem ünnepeltem, még az lebegett a szemem előtt, hogy minél közelebb kerüljek az egyiptomi riválisomhoz. Csak az utolsó métereken pillantottam ki a nézőtérre, a szüleimre.
Mi volt az első gondolatod, amikor átfutottál a célon és tudatosult, hogy világbajnoki ezüstérmes lettél?
– Egyből a szüleimet kerestem a szememmel, az tett ugyanis az egyik legboldogabbá, hogy élőben ők is részesei lehettek ennek az egésznek, hiszen tavaly Kínában csak a képernyő elől tudták követni az eseményeket. Nagyon ritka, hogy valakinek egy külföldi versenyen legyenek a szemtanúi a szülei egy ilyen jelentős eredménynek, így ez különleges volt számomra.
Ez volt az első teljes szezon az új szabályokkal és sportággal, az akadályfutással, ami nagy változást hozott az öttusába, így a felkészülésedbe is. Kívülről úgy tűnik, hogy Neked összességében kitűnően sikerült az átállás és ez a vb-ezüst mintha megkoronázása lenne ennek az idénynek. Te hogy érzed ezt?
– Abszolút egyetértek. Nem győzök elég hálásnak lenni a szakmai stábomnak, amiért így összerakták a felkészítésemet és a formámat. Tavaly ősszel azt hittem, ebben az évben alig fogok tudni az akadályokon dolgozni, ugyanis volt egy gyulladás a bal vállamban, így nagyon sokszor fájt már a korábbi években is, ehhez képest viszont nagyon jól sikerült az erőnléti edzőmnek és a gyógytornászomnak megoldania ezt a problémát. Így különösen értékesek ezek az eredmények, a saját szervezetemnek is többször megköszöntem már.
Gyanítom rád fér most egy kis pihenés. Mi következik most, lesz egy kis idő a kikapcsolódásra, esetleg meg fogod látogatni a lovadat?
– Kapok most egy kis pihenőt, egész szeptember könnyed hangvételű lesz. Egy hét múlva utazok a Garda-tóhoz, ahol többnapos vidámparkozás vár rám. Ezt követően szeretnék több időt tölteni a lovammal és tereplovagolni vele. Ezek mellett persze szeretném majd az egész szezont átgondolni, kielemezni.
Van-e valami következő nagy cél, ami lebeg a szemed előtt?
– Egyelőre nincs. Vagyis persze közép- és hosszútávú céljaim vannak, de rövidtávon most csak annyi, hogy pihenjem ki az évet, töltődjek fel. Szeptember második felében lesz egy edzői értekezlet, ahol többek között az is palettán lesz, hogy a jövő évre mik a kitűzendő célok, azonban addig szigorúan nem is szeretnék foglalkozni a jövő szezonnal, csak a jelenlegi érzésekkel.
Fotók: Dvtk.eu
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
