Az elmúlt néhány évben úgy mint országosan, a megyeszékhelyen is egyre gyakrabban találkozhatunk a szomorú látvánnyal, amit a bezárt boltok, vendéglátóipari egységek, kiskereskedések nyújtanak egy séta alkalmával. Miskolcon ezúttal egy újabb közkedvelt presszó hagy maga után űrt törzsgárdája tagjainak szívében, akik minden bizonnyal még sok évig emlegetik majd a Bulgárföld városrész pótolhatatlan gyöngyszemét.
Bár a zárásig még maradt néhány nap, a „búcsúbulit” már augusztus 29-én, pénteken megtartották a Red Country néven futó krimóban, ahol a törzsvendégek elérzékenyülve hallgatták a tulajdonos megható beszédét. Természetesen azok, akik nem sűrűn látogatják a presszókat megjegyezhetik, hogy a Bulgárföld városrészen kapásból öt másik kocsma található, így könnyen gondolhatják azt is, nincs szó valódi veszteségről.
Azonban ezt meg kell cáfoljam, hiszen az egykori, alsó kategóriás poharazóból hangulatos közösségi térré fejlődött Red páratlan helyszínt kínált a divatból kifelé lábaló személyes találkozásokhoz napjaink rohanó, virtuális kapcsolattartásra kárhoztatott világában. Ennek pedig nagy szerencsémre hosszú évekig magam is részese lehettem.
„A valaha Lila névre hallgató kezdetleges kis ”talponálló” mára a szomszédos konkurenciák vendégköreinek jó részét magához csábító, igazi élettel teli hellyé nőtte ki magát. Az igényesen felújított Redben rendszerint füstölő kellemes illata tölti meg a levegőt, remek hangulatot teremtve az ott zajló, generációkat egyesítő, izgalmas sakk partyknak” – írtam tavaly, egy korábbi cikkemben.
Ez a hely sokunknak több volt, mint kocsma. Ha falai mesélni tudnának, hosszasan regélnének politikai kerekasztal-beszélgetésekről, meccsnapok közös szurkolásairól, sakkversenyekről, szerelmekről, barátságokról, emberségről, segítségnyújtásról, összefogásról, vitákról, mosolyszünetekről, bocsánatkérésekről, nyelvtanulásról, karaoke bulikról, zenehallgatásról.
Teraszán gyakori jelenségnek számítottak az összetolt asztalok forró nyári délutánokon és fogcsikorgató, hideg téli estéken egyaránt. Körülöttük pedig korra, nemre, etnikumra, vallásra és nézetekre való tekintet nélkül jutott hely minden jó barátnak.
A házigazda pénteken maga is tiszteletét tette a presszóban, hogy részletesen beszámoljon a bezáráshoz vezető eseményekről, és méltó búcsút vegyen a törzsvendégektől. Azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy az egyik szemünk sír, a másik nevet. A Red megszűnésének legfőbb oka ugyanis nem más, mint egy apró kis élet, amely azért jött erre a zavaros világra, hogy létezésével megörvendeztesse azt. Kevésbé lírai megfogalmazásban ez persze annyit tesz, a tulajdonosból büszke édesanya lett. Amikor tavaly májusban ezt megtudta, már elkezdte hirdetni az ingatlant, három hónappal ezelőtt pedig egy korrekt ajánlat után meghozta a döntést. Így a Red Country épülete a jövőben egy színvonalas magyar sütődének ad majd otthont, amely Mezőkövesdről indult, és a Matyó Pékség nevet viseli. Beszéde közben a Red üzemeltetője maga is többször elérzékenyült, ahogy hallgatósága is, majd katonás tisztelgés mellett a következő szavakkal koronázta meg a jelképes búcsúzást: „öröm volt önökkel szolgálni”
És valóban. Szavainak minden betűje igaz volt, hiszen ő és jobbkeze éveken keresztül töretlen igyekezettel és lelkiismerettel szolgálták vendégeiket, munkájuk pedig gyakran felért egy szociális munkás teljesítményével. (Itt halkan említést tennék azokról a magukra maradt idősekről is, akiknek a Red személyzete és törzsgárdája jelentette egyetlen társaságukat.)
A búcsúzkodás azonban nem csak szomorkodással telt, hiszen a beszéd után hamar kikerültek az asztalra a különféle italok és rágcsálnivalók, melyekből a jelenlévők kedvükre fogyaszthattak. A tulajdonos mérhetetlen nagylelkűséget tanúsított aznap este állandósult „bútordarabjai” számára, hiszen 19 órától ingyen sörrel kedveskedett zárásig. Emellett a közös mulatozások mindenkori szenzációja, a karaoke sem maradt el, így a bevállalósabbak mikrofont fogtak a kezükbe, vagy táncra perdültek a pult előtt, amelyhez az elmúlt években mind odafértünk, mikor úgy éreztük nincs helyünk a világban.
A Red Country zárása szeptember 7-én, vasárnap esedékes. Aznap a tulajdonos is ellátogat a bulgárföldiek szeretett kocsmájába, hogy szimbolikus jelentést adjon az utolsó kulcsfordításnak, mellyel bezárul egy fejezet, és elkezdődik egy új az ingatlan történetében.
Természetesen mi is ott leszünk, mi, akik csak magunk tudjuk mit jelentett ebben a sörözőben ha elhangzott a „piros telefon” kiáltás.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
