Hazánkban jelenleg egyre erőteljesebb politikai eszközzé válik a nemi kérdésekkel kapcsolatos propaganda. Különösen az LMBTQ közösség láthatósága és jogai kapcsán. A kormány a „gyermekvédelem” retorikájára hivatkozva látványosan korlátozza a nemi sokszínűség nyilvános megjelenítését. Cikkünkben Nagy Bresalio aktivistát faggatjuk a problémáról, aki maga is érintett többféle nemi kisebbségi létformában is.
A közéleti diskurzusban és a kormánypárti médiában megjelenő gender dezinformáció célja gyakran az, hogy külföldi befolyásolásként állítsa be az LMBTQ jogokért folytatott küzdelmet, és a nemi sokszínűséget veszélyforrásként tüntesse fel. Ez a narratíva hozzájárul a társadalmi megosztottsághoz és a kisebbségek kirekesztéséhez. A kialakult helyzet nem csupán a tájékoztatás torzulásáról szól, hanem komoly emberi jogi kérdéseket is felvet – különösen a demokratikus alapjogok, mint a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságának érvényesülése terén.
B24: Mikor és miért döntötted el, hogy nyíltan kiállsz a megkülönböztetés ellen?
Bresalio: Nem tudok megjelölni egy konkrét időpontot, és nem is tudok rá úgy tekinteni, mint egy döntésre. Ez mindig is része volt a személyiségemnek. Már óvodás koromban is jellemző volt rám ez a hozzáállás – tehát nem egy később felvett szerep, hanem valami, ami áthatotta az egész életemet. Inkább a megnyilvánulás mértéke változott: kezdetben csak a hétköznapi helyzetekben, míg később már a tágabb társadalmi, politikai térben is megnyilvánult.
Tehát ez nem egy hirtelen váltás volt, hanem egy folyamat. Már középiskolásként is éreztem magamban az igényt arra, hogy kiálljak ezekért az értékekért (szabadság, egyenlőség), csak idő kellett ahhoz, hogy ez konkrét formát öltsön. Valószínűleg az átlagnál erősebb igazságérzetem áll a háttérben, és egyfajta pozitív nonkonformitás is. Soha nem lehetett rámerőltetni azt, hogy elfogadjam az igazságtalanságot – sem elméletben, sem a gyakorlatban. Én nem törődök abba soha bele, hogy „ilyen a világ, és úgysem lehet megváltoztatni”.
“Azt is fontosnak tartom kiemelni, hogy egy egészséges társadalomban nem az a kérdés, hogy én miért köteleződöm el ezek mellett az értékek mellett, hanem az, hogy mások miért nem” – fogalmazott Bresalio.
Az igazságosságnak, szabadságnak és egyenlőségnek alapértékeknek kéne lenniük, és a mellettük levő kiállásnak az alapvetésnek, nem pedig kivételnek. Ha ezek valóban többségi értékek lennének, egyre kevesebb lenne az igazságtalanság, ami ellen fel kell lépni. És ami marad, az sem csak egy-egy ember vagy közösség vállán nyugodna, hanem a társadalom egésze állna ki ellene.
B24: Milyenek a tapasztalataid? Elfogadó a környezeted?
Bresalio: A tapasztalataim nagyon vegyesek. Ez tükrözi a társadalom polarizáltságát is: nem lehet egységesen elfogadónak vagy elutasítónak nevezni. Vannak, akik támogatók, mások pedig fasiszta, emberellenes nézeteket vallanak. A társadalom állapota e két véglet között helyezkedik el – mindig az a kérdés, hogy az adott közeg milyen arányban tolódik egyik vagy másik irányba.
Én egy borsodi faluban élek, és meglepő módon a hétköznapokban nem ér túl sok negatív élmény. Az többség normálisan viselkedik velem. Viszont az online térben sokkal több gyűlölet éri az embert. Kommentek, támadások, személyeskedések formájában. Egyes felületeken ez annyira elharapódzik, hogy a jóindulatú felhasználók inkább visszatartják magukat a hozzászólástól. Ez részben annak köszönhető, hogy az online térben sokan nem érzik a felelősséget, amit a személyes jelenlét megkövetelne.
“A politikai kultúra is rányomja a bélyegét a közbeszédre – a kormányzat normalizálta a mocskolódást, ez pedig beszivárgott az emberek kommunikációjába is”.
B24: Hogyan látod a genderkérdés helyzetét ma Magyarországon és világszerte?
Bresalio: A 20. században kezdett a társadalom éretté válni arra, hogy a genderkérdés egyáltalán vitatéma lehessen. Tudományos és társadalmi fejlődés indult el, és ezek egymást erősítették. Ez a folyamat sokáig akadálytalanul haladt előre, de az utóbbi években sok helyen megtorpant. Sőt, sok helyen – így Magyarországon is – visszalépést tapasztalunk. Olyan jogokat is megkérdőjeleznek, amelyeket már korábban kivívtunk. Pedig ezek nem kiváltságok, hanem alapvető emberi jogok, amelyeknek már régóta evidensnek kellene lenniük. A feladatunk most az, hogy bebizonyítsuk: ez a visszafejlődés csak átmeneti, és a társadalom képes visszatérni a szabadság, az egyenlőség és az igazságosság útjára.
B24: Vannak példaképeid ebből a mozgalomból?
Bresalio: Akik részt vettek a Stonewall-lázadásban, hatalmas bátorságot mutattak. Teljes társadalmi elutasítottság mellett álltak ki magukért, és vállalták az óriási kockázatot. Nélkülük nem lennénk ott, ahol ma vagyunk.
B24: Mit gondolsz, hogyan lehetne csökkenteni a sztereotípiákat és a negatív megítélést?
Bresalio: Két kulcsterület van: az egyik a szolidaritás, szabadság és egyenlőség tudatosítása. Ha ezek alapértékként beépülnek a társadalomba, az emberek automatikusan elutasítják majd az ezekkel ellentétes ideológiákat. És itt nem csak az LMBTQ emberekről van szó.
“A másik az edukáció. Sokan a nemi kisebbségekről szóló információkat nem tőlünk, érintettektől hallják, hanem elferdített forrásokból. Ezért fontos, hogy mi magunk szólaljunk meg. Ez nem térítés, hanem a szabadság biztosítása” – mondta el az aktivista.
Olyan ez, mint a polgárjogi mozgalmak: nem azt kérjük, hogy a többség váljon olyanná, mint a kisebbség, hanem hogy mindenki élhessen egyenlően.
B24: Miért ennyire megosztó a genderkérdés?
Bresalio: A XX. századi gyors fejlődés szakadékot nyitott azok között, akik tudtak vele haladni, és akik nem. Az utóbbiak gyakran reflexből utasítanak el mindent, ami új, ahelyett hogy elgondolkodnának rajta. Emellett sokaknak nehézséget okoz a nemiség komplexitásának megértése – egyszerűbb a világot „férfi-nő és kész” logikában szemlélni. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb. Végül ott van az irányítási vágy is: sokan kontrollálni akarják mások nemiségét a társadalmi elvárások nevében, különösen a reprodukcióhoz kapcsolódó hiedelmek mentén. Elöregedő társadalmunkra gondolva valahol érthető ez a frusztráció azokban, akik a párkapcsolatra a fajfenntartás alapjaként gondolnak. De ettől még nem lesz helyes vagy elfogadható, ha az illetők rá akarják kényszeríteni mindenkire a reprodukcióra vonatkozó elvárásaikat.
B24: Miért elutasító a magyar kormány a melegekkel szemben?
Bresalio: Egyrészt van egy pszichológiai komponens: több kormánytag akár saját magával is küzdhet, és ezt a belső konfliktust kivetítve fokozott homofóbiát tanúsít. Másrészt ez politikai stratégia is: megosztani a társadalmat, napirenden tartani egy konfliktust, amivel terelni lehet a figyelmet. Harmadrészt pedig ideológiai meggyőződés is áll mögötte. A jobboldali politikai kultúrák sokszor törekednek arra, hogy a szexualitást is kontroll alá vonják – lásd a történelmi példákat a náciktól napjaink autokratikus rendszereiig. Aki a szexuális kisebbségeket elutasítja, az gyakran más szabadságjogokkal is hadilábon áll.
B24: Hogyan kezeled a hétköznapi bántásokat, incidenseket?
Bresalio: Szerencsére nem mindennaposak, de előfordulnak – különösen az öltözködésem miatt, ami nem felel meg a nemi elvárásoknak. Az utcai beszólásokat igyekszem kívülről és felülnézetből szemlélni, tudatosítani magamban, hogy ezek nem rólam szólnak, hanem a társadalom állapotáról. Addig, amíg nem eszkalálódnak fizikai támadássá, inkább csak lelki szinten próbálom feldolgozni őket.
B24: Mit üzennél azoknak, akik érintettek a kérdésben és szoronganak vagy magányosnak érzik magukat?
Bresalio: Először is: a szorongás és a magány teljesen természetes érzés ebben a társadalmi helyzetben. Ezek nem a gyengeség jelei, hanem emberi reakciók. Viszont ezekből lehet építkezni is.
“A reménytelenséget érdemes aktivizmusba, szemléletformálásba fordítani – nem csak várni, hogy mások oldják meg helyettünk a problémákat. Mi is részei lehetünk annak a mozgalomnak, ami újra a fejlődés irányába állítja a társadalmat” – üzente Bresalio az érintetteknek.
B24: Szerinted miért tűnik elfogadottabbnak a női homoszexualitás, mint a férfiaké?
Bresalio: Részben a fetisizáció miatt: sok férfi vonzónak tartja a leszbikus nőket, és így toleránsabbak velük szemben. De történelmi gyökerei is vannak: a Biblia például csak a férfi homoszexualitást tiltja. Emellett a patriarchális társadalmakban az elfogadottabb, ha valaki „felfelé” (patriarchális társadalom által diktált hierarchiában értelmezendő) próbál kilépni a hagyományos szerepekből – azaz például egy nő férfiasabb jegyeket vesz fel. Ezzel szemben a feminin viselkedést mutató férfiakat sokkal inkább megbélyegzik, mivel úgy értelmezik az emberek, mintha ők ezáltal egy “értéktelenebb” létformát vennének fel az értékesebbik(nek tekintett) helyett.
Pár szó a Stonewall-lázadásról
A Stonewall-lázadás 1969. június 28-án tört ki New Yorkban, miután a rendőrség razziát tartott a Stonewall Inn nevű melegbárban. Akkoriban rendszeresen zaklatták az LMBTQ+ közösség tagjait. Ez alkalommal azonban a vendégek nem tűrték tovább a megaláztatást: ellenálltak, és napokig tartó spontán tüntetéssorozat vette kezdetét. A lázadás mérföldkő lett a melegjogok történetében, és gyakran tekintik az LMBTQ mozgalom születési pillanatának. A Stonewall nemcsak az elnyomás elleni fellépést jelentette, hanem azt is, hogy egy addig láthatatlan közösség először nyilvánosan és kollektíven állt ki önmagáért.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
