Azon hidász keze munkája lett az egyiptomi átjáró, aki többek között az Erzsébet-hidat is tervezte, de dolgozott számos más magyarországi híd újjáépítésén a második világháborút követően. Észak-Afrikában pedig ózdi és diósgyőri acélt használtak.
Az köztudott, hogy a diósgyőri vasgyárból egykoron készült síneket világszerte találunk, azt viszont már kevesebben tudják, hogy a határon túl több híd is készült borsodi acélból. Ennek ékes példája az Egyiptomban az 50-es években épült Al Marazeek-híd, melynek acélelemeit a diósgyőri, valamint az ózdi üzem gyártotta. Ez a projekt nemcsak a borsodi acélgyártás minőségét és versenyképességét bizonyította, hanem a magyar mérnöki tudás világszínvonalát is. A részleteket a Mitmiskolcadhatott.hu tette közkinccsé.
A híd tervezését Sávoly Pál vezette, aki korának egyik legnevesebb hidásza volt. Számos magyar és nemzetközi projekt fűződött a nevéhez, részt vett az Árpád híd tervezésében, de az ő munkáját dicsérik a Boráros téri Petőfi híd hídfői és aluljárói, valamint az angyalföldi szennyvízátemelő tervezése is. A második világháborút követően kiemelt szerepet vállalt a magyar hidak újjáépítésében, többek között a Szabadság híd, a Széchenyi lánchíd és a róla elnevezett Szob és Helemba közti Ipoly-híd helyreállításában. Nemzetközi téren is maradandót alkotott: az egyiptomin kívül a vezetésével épült hidak közül említendők a Naft-folyó kábelhídja, az India részére tervezett híd, 52 sziámi híd és a tiencsini Hao-Ho folyamot áthidaló nyitható híd is. Emellett több nemzetközi hídpályázaton szerepelt sikerrel, többek között Casablancaban, Mechraban, valamint Abbeiben is.
Legjelentősebb művét mégis itthon rakta le: az ő tervezése volt az új budapesti Erzsébet híd, amely Magyarország első kábelhídja lett, és amelyért 1965-ben Állami Díj I. fokozat kitüntetésben részesült.
A híd építésére 1955-ben írt ki nemzetközi pályázatot az Egyiptomi Államvasutak, amire összesen 16 cég nyújtott be ajánlatot, köztük több nyugat-európai országból is, de e neves nemzetközi mezőnyben a nyertes az UVATERV pályázata lett. A magyar pályázat leginkább abban emelkedett ki a többi közül, hogy az nem csak építést, hanem a tervezést és az acélszerkezet legyártását is vállalta.
“A híd elemeit 1954-55-ben kezdték legyártani a diósgyőri és az ózdi acélművekben. Az egyiptomiak csak egészen kiváló minőségű, felületén rozsda- és hibamentes hídacélt vettek át” – emlékezik vissza a híd átadásakor az Ózdi Vasas 1958. szeptember 6-i száma.
Az építkezést a KOMPLEX Nagyberendezések Export-Import Vállalat koordinálta, amely a szocialista Magyarország egyik legjelentősebb külpiaci kivitelezője volt. Az itthon elkészített szerkezeti elemeket előbb darabokban Fiuméba szállították, ott hajóra – mégpedig magyar tengerjáró hajókra – rakták, és úgy jutottak el a darabok Egyiptomba.
További részletek az eredeti cikkben olvashatók. Kép: Mitmiskolcadhatott.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
