A magyar alkotmány világosan fogalmazza: mindenki szabadon választhatja meg lakhelyét. Vagy mégsem? Egy borsodi zsákfaluban közel húsz éve sikeresen működik egy rendszer, amely a gyakorlatban felülírja ezt az alapjogot, és a végső szót a polgármester szájába adja. A faluvezetés büszkén emlegeti, hogy Teresztenye “cigánymentes” – legalábbis az volt, míg egy roma család át nem csúszott a rostán. A Szabad Európa munkatársa, Báthory Róbert készített részletes riportot a helyzetről.
A “tuti” módszer
Teresztenye Magyarország egyik legkisebb települése, mindössze 16 lakossal. Idilli környezet, csend, béke – ezt ígérik az ingatlanhirdetések. Amit nem említenek: a település minden ingatlanára elővásárlási joggal rendelkezik az önkormányzat, egy 2002-ben elfogadott, örökségvédelemre hivatkozó rendelet alapján.
Ez önmagában nem lenne példátlan. Amit viszont ezzel kezdenek, az már annál inkább. “Az önkormányzat tudni akarta, hogy kik lesznek azok, akik itt házat akarnak venni, és ki tudják szűrni azt, hogy csak olyanok vegyenek, akik szerintük idevalók a településre” – fogalmazott egy helyi ingatlanos, aki maga is részt vesz a szűrési folyamatban.
A rendszer egyszerű, de hatékony: az érdeklődőt először az ingatlanos méri fel, majd ha átment az első rostán, a polgármester elé kerül, aki személyes elbeszélgetés után dönt, lemond-e az elővásárlási jogról. Hivatalosan a “rendes” és “nem rendes” emberek között válogatnak. A gyakorlatban – ahogy azt egy ingatlanos telefonbeszélgetésben elismerte – “bármilyen értelemben roma származású” vevőjelölt kizárt.
A család, aki átcsúszott a rostán
Sifter László és felesége, Ági öt évvel ezelőtt vettek házat Teresztenyén. Békére és nyugalomra vágytak, Sopronból költöztek ide. Az ingatlanos mutatta meg a házat Lászlónak, aki többször is hallhatta, hogy nincsen cigány lakosa a falunak. Ez frusztrálta, hiszen felesége roma, ő maga pedig félig.
“De nem látszik rajtunk” – mondja László. Így átmentek a szűrőn. Miután azonban telefonon közölték a polgármesterrel roma származásukat – hiszen nem akartak egy olyan helyre költözni, ahol ez problémát jelenthet –, a polgármester megnyugtatta őket: csak a jó és rossz emberek között tesz különbséget.
Elhitték, megvették a házat. Aztán pokollá vált az életük. A család hamar szembesült a kirekesztés valóságával. Az önkormányzat a beköltözés után nem sokkal már nem biztosította számukra a falugondnoki szolgálatot a gyerekek iskolába szállításához – “lebetegedett” a falugondnok, “elromlott” az autó. A térfigyelő kamerák felvették, ahogy Lászlót három férfi megtámadja és eltöri a bordáját. A háza mögött egy részeg férfi lövöldözött. A család 14 hatósági vizsgálatot kapott a nyakába, köztük hat gyámügyi ellenőrzést.
“Úgyis el fognak menni” – hangzott el a falu prominensei részéről.
De Sifterék nem mennek. “Nem azért végeztem el a jogi egyetemet, hogy egy polgármester döntse el, hogy hol lakhatok, hol nem” – mondja Ági, aki a férje többszöri költözési szándéka ellenére kitart.
Mélyebb összefüggések, nagyobb trendek
A kiszorítós rendeletek nem Teresztenye specialitásai. Borsodban nagy múltja van az ilyen gyakorlatoknak. 2014-2015 táján Miskolc önkormányzata hozott először olyan rendeletet, amely pénzt ajánlott a szociális bérlakásokból kiköltöző (többségében roma) bérlőknek, ha elhagyják a város területét.
“Amikor a környező települések értesültek arról, hogy Miskolcról valószínűleg ki fognak költözni romák, ijedtükben új rendeleteket hoztak, hogy ide ne költözzenek be” – magyarázza Boros Ilona, a TASZ jogásza.
A kifejezetten romák beköltözését tiltó borsodi rendeleteket végül meg kellett semmisíteni, mert alapjogellenesek voltak. Ám vannak kreatívabb, kevésbé egyértelmű megoldások is – mint a teresztenyei “örökségvédelmi” rendelet.
A szakértők szerint azokon a településeken, ahol nincsenek romák, jóval drágábbak az ingatlanok. Ez tükröződik Teresztenye áraiban is: a faluban három eladó ház van, 14-64 millió forint között. A szomszédos Rudabányán már négymillióért is lehet házat venni. A pénzügyi ösztönzők tehát egyértelműek. A jogi helyzet azonban korántsem tiszta.
Törvénytelenség a törvény nyelvén
“Ilyenről még nem hallottam” – mondja Tóth Balázs ügyvéd a teresztenyei rendszerről, amelyet “kreatívnak”, de egyben “jogi nonszenznek” minősít. “Az Alaptörvény biztosítja a mozgásszabadsághoz való jogot és a tulajdonhoz való jogot. Az, hogy valaki megszerezzen egy ingatlant, és ott éljen, ahol szeretne, egyértelműen az alaptörvényből levezethető alapjog.”
A paradox az, hogy a kormányhivatal vizsgálta a teresztenyei önkormányzat rendeletét, de “lényeges hibát nem találtak benne”. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság pedig, amikor a Sifter család megkereste őket, azt válaszolta: mivel sikerült megvenniük az ingatlant, jogsérelem nem érte őket.
A veszélyes precedens
A riport készítője, Báthory Róbert több alkalommal próbált interjút készíteni Brogli Attila polgármesterrel, sikertelenül. Érdemes megjegyezni, hogy Broglit és feleségét 2019 végén jogerősen egy év hat hónap börtönre ítélték költségvetési csalás és okirathamisítás miatt – ezt végül három év felfüggesztettre módosították.
Különös aktualitást ad a teresztenyei helyzetnek, hogy a kormány hasonló ötleteket fontolgat országszerte: megvédenék a “túlnépesedett magyar városokat a további beköltözőktől” úgy, hogy az önkormányzatok elővásárlási jogot kapnak, és ők dönthetnék el, ki költözhet be a településre.
Teresztenye esete tehát figyelmeztetés: ha az állam jogi kiskapukat biztosít, egyesek kérdés nélkül használják azokat alaptörvényi jogok kijátszására is. És amint az örökségvédelmi rendelet mutatja, a formálisan jogszerű megoldások legalább olyan veszélyesek lehetnek, mint a nyíltan jogellenesek.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
