Szakszemmel is óriási baklövés az, amit a Diósgyőri várral művelnek évek óta. A turisztikai attrakciófejlesztésre rendelkezésre álló uniós pénzeket el kell költeni, s hogy néhány építész történelmi ismereteket nélkülöző fantáziája ma minden szakmai és társadalmi kontroll nélkül egy soha nem létezett anyagi valóságot teremthetett.
Feld István írására az Élet és Irodalomban bukkanhattunk rá, sajnos tökéletesen le is képezi, amit a legtöbben szabad szemmel is láthatunk a vár kapcsán. Pontosan tudjuk, hogy soha nem volt olyan, sem szerkezetre, sem kinézetre, mint amit művelnek vele.
Feld már 2017-ben kifejezte nemtetszését az iránt, amit a várakkal művelnek az illetékesek, szépen sorban. Véleménye szerint a magyarországi várakat a török hódoltság óta nem fenyegeti akkora veszély, mint amit a „várprogram” jelenthet. Elsőre még neki is erősnek tűnt a megfogalmazás, de az azóta eltelt idő végül részben igazolta félelmeit. Most azonban nem e program egészéről kívánta megfogalmazni gondolatait, csak érdemes megnézni a kiépített nagyvázsonyi várról készített drónfelvételeket, vagy azt, hogy milyen formát mutat ma a kisvárdai vár.
Csupán azt a tényt szeretném hangsúlyozni, hogy az említett északi ikertornyoknak semmiféle maradványát nem találták meg az itt 1964-ben végzett feltárások során, s a várárokban folytatott újabb ásatások sem tudták bizonyítani azok egykori létezését – sőt, még azt sem, hogy ilyeneket terveztek volna.
1973 után korántsem állt meg az élet a diósgyőri várfalakon. A romépületek köztudottan folyamatos karbantartást igényelnek, és ez néhány évtized múltán itt is aktuálissá vált. Az egymást követő egyes események részletes felsorolásától eltekintve csupán arra utal Feld, hogy az 1990-es évektől a vár falai elkezdtek nőni. Először csak a belső kapu kapott sematikus kiegészítést, s felette elhelyezték azt a címerkövet, amely ott ugyan soha nem volt – bár kétségkívül a közelben találta meg Czeglédy Ilona. A lekopott szívpajzson – bizonyára nemzeti érzésektől vezettetve – Hunyadi Mátyás hollóját formálták meg, bár az ismert történeti adatok alapján jóval nagyobb a valószínűsége annak, hogy egykor a Jagellók sasa díszíthette azt. Alkotója bizonyára úgy vélte, hogy az előbbi méltóbb az egyik legszebb, legjelentősebb uralkodói, majd 1424-től királynéi várunk bejáratához.
Feld István úgy fogalmaz, hogy a diósgyőri vár, s különösen annak külső fala középkori megjelenése még rajzban (3D modellben) sem fogalmazható meg egyértelműen – csupán rekonstrukciós változatokat alkothatunk a számítógépes programok segítségével. S az már csak hab a tortán, hogy a palotaszárnyak soha nem létezett második emelete elsősorban az ide tervezett szállodai szobák miatt épül meg. Az e szint egykori létezésére vonatkozó állítólagos bizonyítékok közzétételére már évek óta vár a szakközvélemény. “De ez korántsem egyedülálló jelenség. Ugyanis a füzéri vár déli palotaszárnya felső szintje sem az egykori valóság visszaidézése, megépítését a projektben előírt időszaki kiállítási terem kialakítása tette szükségessé. A füzéri várnak a megjelenése egyébként véleményem szerint szép, de sajnos nem igaz, durván fogalmazva, hamisítást követett el a tervezője” – írja.
Diósgyőrön a kocka azonban már el van vetve. S bár állítólagos statikai problémák vagy a kivitelező cég újabb pénzügyi igényei miatt a kiépítés az utóbbi időben időlegesen leállt, majd lassan, de folytatódott, az egykori diósgyőri királyi-királynéi vár mint műemlék, mint az Anjou- vagy a Jagelló-kor Magyarországának európai léptékben is kiemelkedő építészeti emléke, történetének forrása, már megszűnt létezni. Emellett az északi ágyúállás – az egyik legkorábbi, a tűzfegyverek számára emelt hazai védőmű! – elbontása, s helyén a soha nem állt tornyok megépítése sokkal több mint tévedés vagy hiba – egyértelműen pusztítás.
Feld István úgy véli, a diósgyőri vár esete az egyik legjobb példája a Radnóti Sándor által a folyóirat hasábjain korábban találóan felrombolásként meghatározott jelenségnek (A jövőből visszatekintve, ÉS, 2016/21., máj. 27.), ami számos vonatkozásban a történelem visszamenőleges átírásaként is értelmezhető.” Sajnos – hogy végül ismét magamat idézzem – az 1990-es évek végén a miskolci helyi lapban velem készített interjú címe, miszerint véleményem szerint nem érték a diósgyőri vár azoknak, akik ki akarják építeni, beigazolódott. Mindennek számtalan oka van, melyek átfogó tárgyalására itt már kísérletet sem tehetek. Csupán azt említem meg, hogy a turisztikai attrakciófejlesztésre rendelkezésre álló uniós pénzeket el kell költeni, s hogy néhány építész történelmi ismereteket nélkülöző fantáziája ma minden szakmai és társadalmi kontroll nélkül egy soha nem létezett anyagi valóságot teremthetett. Ami itt történt-történik, az szerintem nem „hiteles” történelmi rekonstrukció, hanem egy pszeudo-vár, azaz a modern kor középkori utánérzéseit tükröző, soha nem volt mesekastély építése. Természetesen a magyar adófizetők, s talán részben az EU pénzéből. A mai Magyarország viszonyainak építészeti tükörképe” – fogalmaz.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
