Az egykori NB I-es labdarúgó játékost rengetegen ismerték személyesen, ahogy jómagam is. A Covid járvány kitörésének környékén már nyilvánvalóvá vált súlyos megbetegedése, mivel azonban még évekig láttuk bicegni a Kata és Lila presszók környékén, azt gondoltuk egy jó darabig még velünk marad.
Aki sokszor megfordult Miskolc Bulgárföld városrészének utcáin, gyakran találkozhatott a szelíd és barátságos férfival. Kiss Pista 1963. november 18-án született, 1982-ben kezdte pályafutását a DVTK csapatában és sok évig erősítette a klubot játékával. Az egykori focistát egy igazán szeretni való, végtelenül jószívű emberként ismerte környezete és baráti társasága, amely egészen vegyes összetételűnek mondható, ugyanis Pista korra és nemre való tekintet nélkül mindenkivel megtalálta a közös hangot.
Az én generációm a “miskolci futballsztárral” a Bertalan utcai Ezerjó borozóban ismerkedett meg, amely helyet sajnálatos módon azóta szintén elveszítettünk a tulajdonosváltások, majd a végleges bezárás miatt. Az “Ezerben”, ahogy a presszót egymás között becéztük, gyakorlatilag minden nap találkoztunk Pistával, aki a szemben található bérházban lakott. Ablakát megismertük, mert az alatt egy horgony díszítette a ház falát, jelezvén, hogy ott bizony olyasvalaki él, aki előszeretettel hallgat Beatricet. (Sajnos én magam sosem jöttem rá mi az összefüggés a két dolog között, de úgy voltam vele, ha Kiss Pista azt mondja, akkor igaza is van.) Ebben az ablakban könyökölve dohányzott sokszor és mosolygott le ránk, mi pedig az Ezerjó teraszáról intettünk neki, hogy jöjjön le hozzánk és koccintson velünk.
Pista meg is tette, és a régi időkben az együtt eltöltött kellemes délutánok sokszor fordultak estékbe. Ilyenkor derűs hangulatban lépett oda a mindenki által bálványozott zenegéphez, és jobbnál jobb számokat kért, amikre akkoriban még együtt táncoltunk.
Bár előfordult, hogy egy-két panaszos szóval illette fájós lábát, azért kis pihenők után mindig visszatért közénk és az ilyen alkalmakkor rendszerint úgy éreztük magunkat, mint akik valamilyen fontos eseményt ünnepelnek. Ezt a hangulatot teremtette meg Kiss Pista akkoriban, 10-12 évvel ezelőtt.
Aztán persze az Ezerjó bezárt, a barátunk lebetegedett, jött a világjárvány és a szankciók egy időre megnövelték a távolságot az emberek között. Mire visszaállt a régi rend és újra elkezdtünk a bulgárföldi italmérésekbe járni, addigra Kiss Pista már egyre ritkábban jelent meg köztünk. Akkor is csak rövid ideig láthattuk megszokott állomásain bicegni, bár hozzánk kivétel nélkül mindig betért két puszira, ezt sosem hagyta ki. Mi pedig szinte természetesnek vettük, hogy hébe-hóba felbukkan és azt gondoltuk, hogy ezt a szokását még sokáig megtartja.
Tegnap azonban, 2024 október 28-án bebizonyosodott, hogy tévedtünk. Pista nem jön többet pusziért, sem koccintani, de természetesen a lelkünkben velünk marad, akik mindannyian meleg szívvel gondolunk vissza arra az ezer-jó és szép emlékre, amit ránk hagyott.
Fotók: Facebook, Google
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz.
