A DVTK védője nemrég a válogatottban debütálhatott, és egy interjúban osztotta meg érzéseit ezzel, valamint eddigi pályafutásának eredményeivel, valamint a jövőjével kapcsolatban.
“Mindig is megmondtam a frankót” – vallja Gera Dániel, és ez a szókimondó őszinteség jellemzi egész pályafutását. A Diósgyőr 29 éves labdarúgójának története igazi példája annak, hogy a kitartás és az eltökéltség végül célba ér, még ha az út rögös is.
Október hetedikén még csak egy reggeli kávé és sakkparti mellett beszélgetett jó barátjával, Schäfer Andrással egy budapesti kávézóban. A sakk nem újdonság az életében: hatéves kora óta játszik édesapjával, és most Schäferrel rendszeresen összemérik tudásukat, akár online is. Azon a bizonyos reggelen azonban egyikük sem sejtette, hogy hamarosan újra találkoznak, méghozzá nem is akármilyen körülmények között.
A sors különös fordulata volt, hogy éppen Schäfer közvetítésével kapta a hírt: Loic Nego sérülése miatt Marco Rossi szövetségi kapitány őt hívja be a válogatott keretébe. A meghatódottságtól szinte mozdulni sem tudott, amikor videóhíváson keresztül értesült a hírről. A könnycseppek megjelentek a szemében, miközben lepergett előtte addigi pályafutása. Első útja édesanyjához vezetett, akivel közösen, örömkönnyek között ünnepelték meg a hírt.
Gera útja a válogatottságig korántsem volt egyszerű. Fiatal korában gyakran szembesült hátrányokkal alacsony termete miatt. A Vasas Akadémián például volt olyan edző, aki kizárólag nagyobb termetű játékosokat szerepeltetett, sőt, olyan is előfordult, hogy azért játszott más a helyén, mert annak édesapja kicsempézte az edző fürdőszobáját. Egy rangos tornára sem vitték el, inkább egy sérült játékost neveztek helyette. De nem adta fel: először az Újpesthez került, majd kitartóan küzdött a Sándor Károly Akadémiára való bekerülésért, ami másodszorra sikerült is neki.
A pályafutása során számos nehézséggel kellett megküzdenie, többek között súlyos sérülésekkel is. Huszonöt évesen, mielőtt a Ferencvároshoz igazolt volna, már majdnem abbahagyta a labdarúgást. Két év alatt ötször műtötték, és az orvosok nem találták a megoldást a problémájára. Egy év alatt több tízezer kilométert vezetett, orvosról orvosra járva, minden pénzét erre költve – volt időszak, amikor három millió forinttal tartozott édesanyjának. Ekkor találkozott Fehér Józseffel, aki kulcsszerepe volt abban, hogy visszatérhessen a pályára. Mint mondja, nélküle talán sehol sem tartana.
A válogatottban való bemutatkozása a Hollandia elleni mérkőzésen történt, ahol a 89. percben léphetett pályára. “Amikor mentünk a csapatbuszon a Puskás Aréna felé, és ránéztem a válogatott címerre, olyan érzés fogott el, amilyen még soha” – emlékszik vissza. A Bosznia-Hercegovina elleni találkozón már hosszabb játéklehetőséget kapott, ahol tevékenyen részt vett a győzelem kiharcolásában. A balkáni hangulatú mérkőzésen, ahogy fogalmaz, csak sprintben közlekedett a pályán töltött huszonöt percben.
Jelenleg a Diósgyőrnél játszik, amit pályafutása egyik legjobb döntésének tart. Bár korábban volt már bajnok az FTC-vel és bronzérmes a Puskás Akadémiával, ezeket nem érzi annyira magáénak, mint a DVTK-val megszerzett NB II-es bajnoki címet.
“Diósgyőr az más” – vallja. “A DVTK mindig is a magyar labdarúgás része volt, és nagyon kevés helyen imádják úgy a futballt, mint itt.” A szurkolók őszinteségét és a közeg különlegességét is nagyra értékeli, ez adta meg neki azt a pluszt, amire szüksége volt.
Története inspirációként szolgálhat minden fiatal sportoló számára, különösen azoknak, akik nem feltétlenül a korosztályuk legkiemelkedőbb játékosai. Egy megindító Instagram-posztban így fogalmazott: “Mi vagyunk azok a harcosok, akik sosem adják fel, akik makacsok, és akik a legvégsőkig hiszünk önmagunkban, mert mi pont ettől vagyunk különlegesek!”
A jövőre nézve további céljai vannak mind klubcsapatával, mind a válogatottal kapcsolatban. A Diósgyőrrel szeretne jobb helyezést elérni, mint az előző idényben elért hetedik hely, és bár konkrét célokat nem fogalmaz meg, azt vallja: “Dolgozzunk csak szépen, csendben, és akkor jönnek majd az eredmények. A tyúkokat úgyis este számolják…”
Gera Dániel története élő példája annak, hogy egyetlen pillanat alatt megváltozhat minden, de csak akkor, ha az ember készen áll megragadni a lehetőséget. Ahogy ő fogalmaz: “Az élet nem mindig ad új lehetőséget, én ezt jól tudom.” De az ő példája azt is mutatja, hogy a kitartó munka és az álmokba vetett hit végül meghozza gyümölcsét.
Forrás: Sportal.hu
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz.
