Felszámolják a kisadózást. Az áfacsökkentés fel sem merül, miközben az infláció gyorsan emelkedik, nyilvánvalóan azért, mert szükség van a bevételekre. A benzinár-sapkákat a benzinkutakra, az élelmiszerár-sapkákat a boltokra terheljük. A gazdasági miniszter, a pénzügyminiszter és a jegybankelnök egymásra mutogatnak. Gumicsontokat dobunk a közvéleménynek, ellenségképeket gyártunk, és az energiaválságot és háborút szankciós inflációnak nevezzük egy ideig.
Statisztikajavító intézkedéseket hozunk. Az ársapkák torzítják a sztenderd fogyasztói kosár értékelését, a minimálbéremelés pedig az átlagbérrel számított vásárlóerőt. A forintra való keresletet a jövőbeni eladósodással fedező állampapír-kibocsátás is olyan megoldás, hogy ugyan a tárgyévben jobb számok mutatkoznak, de a következő években már terheket fogunk nyögni. Valószínűleg így elérhető lesz az egyszámjegyű inflációs ráta, amit csak akkor mernének ennyire ígérni, ha nem lenne kiszámolva, hogy persze, az még idén meglesz. Majd tologatjuk az Excelt. Csak jövőre hova toljuk ugyanazt az Excelt?
A forráshiányt az állampolgároktól vonják vissza. A választások előtt a családoknak szétosztott adó-visszatérítést most a családok, a vállalkozók és mindenki más fizeti vissza, aki eszik vagy közlekedik.
A külső forráshiányt belülről, az itt lakók zsebéből pótoljuk. Ez olyan, mintha a hajadnál fogva próbálnád magadat kihúzni a vízből. A következmény nyilvánvalóan az életszínvonal csökkenése – kevesebb marad. Rosszabbul élünk, mint négy éve.
A korrupciógyanú miatt stoppolt EU-s pénzekre azt mondjuk, hogy a baloldal árulása miatt blokkolják. Azzal vádoljuk őket, hogy árulkodtak, és nem az a lényeg, hogy miről. Itt megint van egy ügyes játék: a svéd NATO-csatlakozás blokkolásával próbáljuk ezeket a pénzeket visszaszerezni. Bár ügyes játék, nem erkölcsös és nem helyes.
Közben a tanárok bérrendezése kapcsán is az EU-forrásokra hivatkozunk, de képesek vagyunk ugyanekkora összeget ajánlani a Ferihegy felvásárlására, ami 30-50 év alatt térülhet meg. Ugyanakkor megvásároltuk a Vodafone-t, amely az utóbbi években veszteséges volt, még akkor is, amikor nem a miénk volt.
A NER-vállalkozók piaci alapon képtelenek működni. Állami megrendelések nélkül nem tudnak a világpiacra termelni. A kormányzás sikere is csak külső forrásokból fenntartható. Egy lángosost sem tudnának üzemeltetni, és egy fagyizó sem maradna fenn egy éven túl, ha nem kapnának zsíros borravalót a gazdag haverjaiktól. Az viszont, amikor egyszer kölcsönkérnek, letagadják, és CIA-nek, Lucifernek vagy háttérhatalomnak nevezik őket.
Nem a valóságot uralják, hanem a válságot használják fel az uralkodásra.
Horváth Oszkár
Az eredeti szöveg az Önkényes Mérvadó című műsorban hangzott el.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz.
