Egyeseknek talán természetes, de másnak hatalmas siker, ha elkezdhetik tanulmányaikat a felsőoktatásban. Különösen olyan gyerekeknek, akik borsodi szegregátumból jutnak el egyetemre. Egy ilyen sikertörténetet mutatunk be most mi is.
Az InDaHouse Egyesületet már sokan ismerik, de talán nem árt, ha összefoglaljuk, mivel is foglalkoznak: A kezdeményezés Borsod-Abaúj-Zemplén megye hátrányos helyzetű falvaiban élő gyermekek támogatására összpontosít. Önkénteseik heti rendszerességgel tartanak fejlesztő foglalkozásokat, azzal a céllal, hogy a résztvevő gyerekek önálló, felelősségteljes felnőttekké váljanak.
A program 2014-ben indult Perén, és az évek során jelentősen bővült. Kezdetben csupán néhány önkéntes és gyermek vett részt a foglalkozásokon, de mára több száz önkéntes és támogató segíti az egyesület munkáját. 2019-ben saját Önkéntes- és Gyerekközpontot hoztak létre, amely stabil bázist biztosít tevékenységükhöz.
Az InDaHouse nemcsak a tanulásban segíti a gyerekeket, hanem érzelmi támogatást is nyújt, igyekezve ellensúlyozni a társadalmi előítéletek negatív hatásait. 2020-ban kiterjesztették munkájukat Fügödre, Encs egyik leghátrányosabb helyzetű cigánytelepére, ahol iskolaelőkészítő programot indítottak a legfiatalabb korosztály számára, amely évente 30-40 ötéves gyermeknek segít elsajátítani olyan alapvető készségeket, mint a ceruzafogás, az együttműködés, a számolás és az iskolához szükséges szókincs fejlesztése.
Az egyesület folyamatosan fejleszti módszereit és méri munkája hatékonyságát. Tisztában vannak azzal, hogy a generációs hátrányok leküzdése hosszú távú elkötelezettséget igényel, ezért működésüket főként magánszemélyek és vállalatok adományaiból finanszírozzák, biztosítva ezzel a program fenntarthatóságát és folyamatos jelenlétüket a rászoruló közösségekben.
Ennek a programnak az egyik mentoráltja, a szikszói születésű Kuru János írt beszámolót – melyet az egyesület is megosztott – arról, hogy elkezdte az egyetemi tanulmányait, és már abszolválta is az első évét. Nem is akárhogyan: János az idei tanévet Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjas hallgatóként kezdi, ami nagy büszkeség a szervezet és János számára is.
A fiatal diák elmondta, milyen kihívásokkal szembesült az első egyetemi évében. Kezdetben kételkedett abban, hogy helye van-e az egyetemen, de új barátságok kialakításával és az InDaHouse által biztosított mentori támogatással – Budapesten Tussinger Richard segíti a tanulmányait – sikerült megküzdenie a nehézségekkel. Megemlíti, hogy az egyetemi élet számos új tapasztalatot hozott, beleértve a hosszabb tanórákat – 45 helyett 90 perces előadások és szemináriumok – és az időbeosztás nehézségeit.
A fiatalember őszintén beszélt a honvágyról és a lelki megterhelésről, amit az új elvárások okoztak. Inspirációt merített Schiffer Pál legendás 1978-as Cséplő Gyuri című filmjéből, ami segített neki fenntartani a küzdőszellemét. (A Cséplő Gyuri egy ambiciózus roma fiatalember történetét mutatja be, aki a szegénységből való kitörés reményében Budapestre költözik munkát keresni. A fővárosban nehézségekkel szembesül, és bár keményen dolgozik, megtapasztalja a fizikai munkások kilátástalan helyzetét. Végül hazatér családjához és barátaihoz, de már képtelen visszailleszkedni korábbi életébe a cigánysoron.)
János eközben ingázott Budapest és Miskolc között, mivel munkát vállalt a Dr. Ámbédkar Iskolában is.
Annak ellenére, hogy nehézségekkel szembesült, János pozitívan nyilatkozik az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemről, kiemelve az ott dolgozók segítőkészségét és szakmai tudását. Elismeri, hogy régi kapcsolatai megszakadtak, de ezt az előrehaladás szükséges áldozatának tekinti.
János jövőbeli tervei között szerepel a további fejlődés, a lakhatás megoldása Budapesten, és a táborszervezés folytatása, amivel segíteni szeretne a hozzá hasonló helyzetből érkező fiataloknak. Hangsúlyozza, hogy fő motivációja továbbra is mások segítése.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
