Műszakváltáskor mindig “fújt a gyár”, ahogy azt a miskolciak évtizedeken át megszokták. Ez a hang sajnos már régóta nincs. Legjobb időszakában bő 19 ezer embernek adott munkát a Vasgyár.
„Hol gyár állott, most kőhalom – Volt egyszer egy Diósgyőrvasgyár” címmel nyílt kiállítás pénteken a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Kohászati Gyűjtemény épületében, Felsőhámorban. A részleteket a Minap.hu közölte.
A diósgyőri Vasgyár ma elhagyatottan álló komplexuma fél évszázaddal ezelőtt még Közép-Európa egyik legjelentősebb acélüzeme volt. A Vasgyár másfél évszázados története egybe forrt az itt élő munkások hétköznapjaival. Generációk számára jelentett megélhetést és összetartó közösséget az üzem. A kiállítás ezt a nem mindennapi kapcsolatot mutatja be az első kalapácsütésektől egészen az utolsó acélöntésig.
Először a mai Ómassa területén, illetve Hámorban működött a gyár, majd 1868-ban költözött a mai helyére és ott 1990-ig folyamatosan, megszakítás nélkül működött – tudatta Harcsik Béla, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Kohászati Gyűjteményének muzeológusa, intézményvezetője.
A legnagyobb munkáslétszám ez idő alatt 1970-ben volt, akkor tizenkilencezer négyszáznégy dolgozónak adott megélhetést a gyár. Azt kevesen tudják, hogy valamikor minden intézményt – iskolát, templomot, művelődési házat, de még a DVTK stadiont is – Diósgyőrben a kohászat működtetett.
Sajnos már 15 éve annak, hogy az akkori tulajdonos bejelentette, nem indítja újra az acélgyártást, a hengerlést és két évvel ezelőtt a két legfontosabb üzem épületét le is bontották. – Úgy gondoltuk, hogy a meg kell emlékeznünk a vasgyárról, addig, amíg van olyan generáció, aki még benne élt – mondta a muzeológus.
A gyár egy jelkép Miskolc és az ország életében, ahol voltak nagyon szép és dicső időszakok és lettek ezután szomorú napok, évek, majd történelmi események – emlékeztetett Drótos László, a Vasgyár egykori, nyugalmazott igazgatója. Hozzáfűzte, hogy az idősebbek még átéltek sok mindent az utóbbi évtizedekben, amelyekből tanúságokat lehet levonni. Az egyik az – amelyre Miskolc városa jó példa -, hogy ki kell használni mindig azokat a lehetőségeket, amely az adott terület történelmi vagy természeti adottságaiból kínálkozik.
Varga Andrea, Miskolc alpolgármestere a kiállítás megnyitóján saját élményit idézte fel azokból az időkből, amikor még gyermekként hallhatta, ahogy „fúj a gyár”. Közvetlenül és érintett volt, hiszen családjából többen is a Vasgyárban dolgoztak – avatta be a hallgatóságot. Annak idején a diósgyőriek kulturális élettel, szolgáltatásokkal teli lakótelepét ámulattal nézték a miskolciak, hiszen még nem volt egyesítve a két városrész – hangsúlyozta az alpolgármester. A közösségnek valódi, erős megtartó ereje volt.
A kiállítás december 15-ig tekinthető meg. Október 31-ig csütörtöktől szombatig 10-től 16 óráig. November 2-től december 15-ig szerdától szombatig 10-től 16 óráig.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
