A környezetszennyezés hatásait gyakran szemléltetik megdöbbentő képekkel, melyeken tengeri madarak műanyagot nyelnek le, delfinek hálókba gabalyodnak, vagy tengeri teknősök műanyag karikákba szorulnak, esetleg olajfoltokkal szennyezett madarak nem tudnak repülni rendesen. Pedig nem kell távoli, egzotikus tájakra utazni, hogy hasonló – vizuálisan talán kevésbé izgalmas – jelenségekkel találkozzunk, hiszen környezetszennyezés sajnálatos módon Magyarországon is bőven előfordul, itt is szenvednek tőle az állatok.
Az eldobott, elhagyott hulladék rendszeresen okozza különböző élőlények pusztulását. Bár a klímaváltozás vagy az élőhelyek megszűnése talán súlyosabb természetvédelmi problémának tűnhet, a szemét okozta károk is jelentős figyelmet érdemelnek.
Már régóta ismerünk néhány tipikus esetet, amikor a hulladék közvetlenül okozza állatok pusztulását. Közismert például, hogy a természetben hagyott horgászzsinórok és kötelek gyakran okoznak problémát a madaraknak. Természetvédelmi szakemberek rendszeresen mentenek olyan madarakat, melyek lába beszorult egy-egy réten felejtett bálamadzagba vagy fára akadt horgászzsinórba. Sok madár a fészkébe is beépíti ezeket az anyagokat, így gyakran a fiókák is csapdába esnek és elpusztulnak – nemrég sikerült megmenteni egy szalakótát Tard mellett.
Az erdőben eldobott palackok szintén veszélyesek, mivel rovarok százait képesek csapdába ejteni és elpusztítani.
Ezen esetek mellett azonban Magyarországon is előfordul, hogy madarak műanyagot fogyasztanak el. Nemrégiben a Zagyva folyó mentén egy szürke gém (Ardea cinerea) különös esetét figyelhették meg a szakemberek. Egy gémek és gólyák számára ideális, sekély vizű élőhelyen éppen madarakat figyeltek, amikor észrevették, hogy egy szürke gém egy nagyméretűnek tűnő siklót fogott el. Közelebbről szemügyre véve azonban kiderült, hogy amit a madár zsákmánynak vélt, valójában nem vízisikló volt, hanem egy gumicső.
A cső mérete, színe és rugalmassága teljesen megtévesztette a gémet, amely kétségtelenül siklónak hitte azt. Miután azonosította az áldozatot, a madár elindította a jól begyakorolt zsákmányolási folyamatot: hegyes csőrével rácsapott a gumicsőre, megragadta, majd többször alaposan megrázta, mintha a zsákmány életét akarná kioltani. Ezután nekilátott az elfogyasztásának, addig forgatta a csövet, míg az szépen beigazodott a nyelőcsövébe.
A gém elkezdte a műtáplálék lenyelését, nyakát kinyújtva, nagyra tátotta csőrét, és a cső egyre mélyebbre került a nyelőcsövében. Szerencsére a cső elég hosszú (közel fél méter) és rugalmatlan volt ahhoz, hogy a madár ne tudja teljesen lenyelni, így a gumi egy kis vége mindvégig kilógott a madár csőréből. Ekkor szerencsére kiöklendezte a csövet.
Sajnos azonban itt még nem ért véget a történet. Mivel a gumicső kulcsinger volt, ismét kiváltotta a gémből a zsákmányolási reflexet. Évmilliós ösztöneivel nem tudott szembeszállni a madár, így újra lecsapott, megrázta a csövet, lenyelte, majd ismét kiöklendezte. Ez a folyamat legalább négyszer-ötször megismétlődött a megfigyelők szeme láttára, és ki tudja, hányszor történhetett meg előtte. A terepviszonyok miatt lehetetlen volt megközelíteni a madarat, így nem tudtak segíteni rajta.
Végül azonban szerencsésen zárult a történet: a szürke gém egy idő után felismerte, hogy képtelen lenyelni ezt a szokatlan „zsákmányt”, és végül otthagyta azt.
Ha ez a gumicső valamivel rövidebb lett volna, könnyen végzetes kimenetele lehetett volna a madár számára.
Ez az eset jól szemlélteti, hogy gyakran olyan hulladékok is veszélyt jelenthetnek az élővilágra, amelyekről első ránézésre nem is feltételeznénk, hogy károsak lehetnek. Sajnos lesz még dolguk a PET-kupa résztvevőinek, egész évben, nemcsak Borsodban.
Forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatósága
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
