A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei június végén érdekes felfedezést tettek a Bükkalján, Tard község határában, amikor a fokozottan védett szalakóták számára kihelyezett mesterséges fészekodúkat ellenőrizték. Az egyik odúban nemcsak néhány napos fiókákat és egy tojást találtak, hanem meglepetésükre az egyik szülőmadár is bent tartózkodott, és nem repült el a közeledésükre.
Hamar kiderült, hogy a madár nem önszántából maradt az odúban, hanem mert csapdába esett. A probléma gyökere az volt, hogy korábban mezei verebek fészkeltek itt, és fészekanyagként műanyag bálázózsineget is használtak. Ez a zsineg tekeredett rá szorosan a szalakótaszülő jobb lábára, megakadályozva, hogy elhagyja az odút.
A helyzet súlyosságát mutatta, hogy a madár lába már kezdett elszíneződni a keringési zavar miatt. A szakemberek gyorsan cselekedtek: levágták a zsineget, és miután megbizonyosodtak arról, hogy a madár képes mozgatni a lábujjait, szabadon engedték. Szerencsére a szalakóta probléma nélkül el tudott repülni.
A szakemberek érkezésekor egyébként a bajba jutott madár párja az odúból ugrott el. Biztos, hogy fiókái mellett társát is folyamatosan ellátta élelemmel, így tartva életben őket.
Az eset rávilágít egy szélesebb körű problémára: a bálazsinegek évről évre számos madár sérülését és pusztulását okozzák. A szakemberek hangsúlyozták, hogy az általuk megtalált és megmentett esetek csak a „jéghegy csúcsát” jelentik. Ez a történet is jól példázza, milyen váratlan veszélyekkel kell szembenézniük még a védett területeken élő madaraknak is, és milyen fontos a rendszeres ellenőrzés és a gyors beavatkozás a természetvédelmi munkában.
A szalakóta az egyik legszínesebb madarunk, gyíkokkal, rovarokkal, egyenesszárnyúakkal, kisebb pockokkal táplálkozik. Hamar elvonul, a telet Afrikában tölti és csak május elején érkezik vissza költőhelyére. Állománya az utóbbi évtizedek odúkihelyezéseinek köszönhetően nőtt. Vonulásakor igen nagy veszélynek van kitéve a vadászat miatt. Impozáns külleme és mérete miatt előszeretettel lövik a tőlünk délebbre található országokban. A túllegeltetett és az elhagyatott legelőket sem szereti, mert amíg az előbbiben kevés táplálékot talál, addig az utóbbiban könnyen elbújnak zsákmányállatai.
A szalakóta előszeretettel ül ki egy kimagasló pontra, ahonnan jól szemmel tarthatja a körülötte lévő nyílt területeket. Innen levágva szerzi meg táplálékát. Laza csapatokban vagy magányosan vonul. Augusztusban, a vonulás kezdetén sokszor kisebb csoportokban éjszakázik. Állománya Nyugat-Európában nagyon megritkult, sok helyről el is tűnt. Öreg fák odvaiban, fekete harkály és zöld küllő által vájt odúkban, ritkán homokfalak üregeiben költ. Fészekalja általában 4-5 darab fehér színű tojásból áll. Szívesen elfoglalja a mesterséges odúkat is, melyek kihelyezésére a megfelelő nagyságú fák hiánya miatt van szükség.
Hétvégén egyébként Tardon szalakótagyűrűzést tartottak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Bükki Helyi Csoportjának közös szervezésében, az eseményre érdeklődők ismehettek és elég hamar betelt a lista.
Címlapi fotó: Wikipedia/Andy Morffew
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!