Most a diósgyőri bajnokcsapat vezetőedzőjeként a sikerben sütkérezhet, korábban futballistaként is komoly erőt képviselt, aztán jött az a bizonyos sérülés, ami derékba törte pályafutását.
A DVTK sikeredzőjével az NB1.hu készített egy hosszabb interjút, ebből olvashatunk most részleteket. A DVTK-val NB II-es bajnoki címet nyert edző elárulta, hogyan fog készülni korábbi klubja, a Ferencváros elleni élvonalbeli bajnokira.
Miután eldőlt a DVTK feljutása, azt mondtad, a nagyobb dolgot még nem érte el a csapat. Ennyire fontos volt, hogy ne másodikként harcoljátok ki a feljutást?
Sportemberek vagyunk, ezért dolgozunk, ezért edzünk nap mint nap, mert mindig, minden mérkőzést meg szeretnénk nyerni. Ha egy csapat elindul egy bajnokságban, egy kupasorozatban vagy egy tornán, csak a győzelem lehet a célja, semmi más.
Mennyire lehet az év fénypontja majd a Győr elleni meccs, amely előtt-után „hivatalos” ünneplésre készül a klub?
Mi azt szeretnénk, ha minden mérkőzésen legalább annyi néző lenne, mint amennyien ősszel a Nyíregyháza elleni meccsen voltak, és ahányan a Győr elleni bajnokavatóra kilátogatnak majd. Ha jók az információim, akkor nagyon szépen fogynak a jegyek és jó esély van rá, hogy 8-10 ezer szurkoló előtt játszhatunk. Remélem, hogy meg tudjuk mutatni, mire vagyunk képesek, és akkor minden kilátogató boldogan fog távozni a lefújás és az azt követő ünneplés után.
Miért tartottad fontosnak kiemelni több nyilatkozatodban, hogy a DVTK ellenfelei amolyan antifutballal rukkolnak elő? Hiszen ez jellemző minden osztályban, hogy védekeznek a jóval esélyesebb csapatok ellen. Vagy itt valami másról van szó?
Én egyszer sem mondtam, hogy antifutball, én
arra próbáltam célozni minden esetben, hogy az ellenfeleink húzzák az időt, és szerintem ez nem sportszerű, a játékvezetők pedig ezt támogatják. Minden csapatnak megvan a filozófiája, hogy hogyan szeretne játszani, én ezt nem szeretném véleményezni, de ha egy csapat eljön Diósgyőrbe, akkor számára is legyen a futball az elsődleges, mert ezért jönnek ki a szurkolók, hogy futballt lássanak.
Közösen tudunk tenni azért, hogy a mérkőzések szebbek és vonzóbbak legyenek a nézők számára. Ez a legfontosabb, hogy ki tudjuk szolgálni a közönséget, és örömet szerezzünk az embereknek. Nézzétek meg, amikor olyan csapatokkal játszottunk, amelyek nem húzták az időt és futballozni akartak, abból mindig jó mérkőzések kerekedtek! Ilyen volt például a Pécs, a Gyirmót, a Kozármisleny, vagy legutóbb a Csákvár elleni meccsünk is.
Mennyire fontos, hogy – egy sajnálatos sérülés miatt – már 32 évesen elkezdtél készülni az edzői pályára?
A sérülés egy személyes katasztrófa volt az életemben, a legjobb korban voltam, akkor futballoztam a legjobban, 50 meccsen 40 gólt rúgtam. Nehéz dolog ez! Egy pillanat alatt mindent elvesztettem, az ungvári klub elfordult tőlem, a szerződésem felbontották, senkinek nem kívánom, hogy ilyen érzéseket éljen át. Akkor még nem készültem tudatosan az edzői pályára,
próbáltam visszatérni, három évet küzdöttem, hogy újra egészséges legyen a lábam, de a térdem folyamatosan vizesedett, és sajnos már nem tudtam magas színvonalon játszani, engem pedig a középszerűség nem érdekel. Szeretek futballozni most is, ha van lehetőségem, akkor játszok, de nyilván már nem fizetésért. Tény, játékosként is sok esetben úgy viselkedtem, mint egy edző, segítettem is mindig az edzők munkáját, és amikor már nem tudtam játszani, a kapcsolataimat felhasználva játékosoknak segítettem klubot találni.
További részletek a cikkben.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
