“Volt egy fiatalember, egy olyan, és azt mondta nekem, hogy fiú, te kiválasztott vagy” – kezdte a nem hétköznapi monológját egy több mint 15 éves, a tévében is sugárzott videón Szukonyik László, akinek ezt a nevét igazából csak nagyon kevesen ismerték a matyóföldi városban. Helyette mindenki Kis Hercegnek, vagy Kishercegnek szólította.
Miközben a helyi politikai elit immáron XVI. alkalommal ünnepelte önmagát a városi sportcsarnokban, az egyszerű emberek nagy többsége gyászolt. Elhunyt egy szelíd hangú, mindenkivel barátságos és az összes környékbeli által ismert férfi. Súlyos betegsége után, 56 éves korában halt meg. Most valóban elment, nem úgy, mint korábban, amikor halálhírét keltették. Búcsúztatását február 6-án, 15 órakor tartják a mezőkövesdi temetőben.
Kis Herceg halálhíre néhány nappal ezelőtt – meglehetősen rendhagyó módon – olyan kommentfolyamot indított el a dél-borsodi városban, amilyet csak a legtiszteletreméltóbb, a legszeretettebb emberek halálakor szokhattunk meg a közösségi oldalakon. Ezekből idézünk most egy csokorral, hogy a hozzászólásokon keresztül elmesélhessük, milyen ember is volt az egyébként nehéz sorsú férfi. Hogyan viszonyult a kövesdiekhez, miképpen köszöntötte azokat, akikkel találkozott, hogyan hálálta meg az adományokat, amelyeket kérés nélkül kapott, és milyen űrbéli történeteket mesélt a vele szóba állóknak.
Jöjjön most a közel ezer részvétnyilvánító közül pár válogatott emlék.
“Okos volt,sok mindenben igaza volt. A légynek se ártott. Nem volt tolakodó,követelőző se. Sose kért,de megköszönte,amit kapott. Nem volt telhetetlen”
“Elvitték magukkal a csillagközi lények. 
Nyugodjon békében… 
“
“Fog hiànyozni a Matyòtàj ès a posta elöl.”
“Ő volt az egyetlen, akinek szó nélkül adtam némi aprópénzt, mikor a postánál találkoztunk, sokszor mikor kérdezték tőlem, miért adok neki, mikor nem is kér, azt válaszoltam: mert őa szerencsekabalám. Mezőkövesd város szerves része volt. Legyen neki könnyű a föld.”
“Remélem, odaát is fogja ontani a történeteket!”
“Egyszer a boltban vásárolt nálunk, kérdezte, hogy gyémántot elfogadunk e? Akkor aranyat? Na nem baj, még jó, hogy az apja, a király adott neki aprót is.”
“Szülei halála után a testvérei kisemmizték,igy került az utcára! A postánál lévő híd alatt élt!”
“Fel van már írva a neved a csillagokba … ahogy kérted!
“
“Egy kabát becsomagolva maradt! Neki készítettem el! De amikor többször is elvittem, hogy odaadjam, már nem találtam! Tudtam, hogy valami baj van vele!”
“Szép mennyien szerették. Nagy tanítás ez az Élet lényegéről…”
Nem a Kis Herceg története az egyedüli furcsa eset Mezőkövesden, nemrégiben egy zavart, hiányos öltözetű férfit sikerült megmentenie a helyieknek a kihüléstől.
Forrás: Kövesden láttam, hallottam (Fotó: Paczók Zoltán)
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
