Bő tíz éve mást se hallunk fideszes ajkakról, mint azt, hogy a magyar nép legnagyobb ellensége a gonosz Brüsszel, állítsuk meg Brüsszelt, üzenjünk Brüsszelnek, és most se hallunk mást, mint a nyugat (Európa és az Egyesült Államok) ócsárlását, ami már bőven meghaladta a baráti kritika szintjét, a főfideszesek egyszerűen gyűlölik és ellenségként kezelik a nyugatot, illetve a nyugati demokráciákat.
Soha egy rossz szavuk nem volt a Putyin által teremtett oroszországi viszonyokról, kampányt meg pláne nem indítottak, nem lepték el városaink utcáit “állítsuk meg Moszkvát” plakátokkal például. A nyugat-ellenességet és annak ilyetén megnyilvánulásait nettó szégyennek tartom, de ennél is fontosabb, hogy mi lesz ennek a vége.
Mert a magyar kormány a szövetségesei ellen folytat kampányt, a szövetségesei ellen uszítja az embereket, ne feledjük, Magyarország tagja a NATO-nak és az Európai Uniónak.
A szövetségeseinket gyalázzuk, a szövetségeseink ellenségét soha nem kritizáljuk, sőt támogatjuk is. (A mértékek jól összevethetőek.) A 20. században az én országom (hazám) minősült már legpocsékabb nemzetnek, vonakodó csatlósnak, legvidámabb barakknak, mikor minek – a különutaskodásnak általában nagy szégyen lett a vége. Milyen jelzőt kapunk majd mostani magatartásunkért? Belegondolni sem merek.
Az írás eredetileg a szerző Facebook oldalán jelent meg először, amit Fazekas Csaba engedélyével közöljük oldalunkon.
