Kobold Tamás, Miskolc egykori polgármestere október másodikán vasárnap hunyt el hetvenedik életévében. Búcsúztatására október 14-én került sor a diósgyőr-vasgyári Szent István Római katolikus templomban.
A szertartáson sokan tiszteletüket tették, egykori kollégák, barátok és harcostársak kísérték utolsó útjára.
Szitás Benedek a Miskolc és Környéke Kossuth Kör elnöke az alábbi gondolatokkal búcsúzott:
Egy kiváló polgármestertől, egy nagyszerű miskolci embertől kell most végső búcsút vennünk. A Miskolc és környéke Kossuth Körnek az alapításától támogatója volt, de Kobold Tamás sajnos már az örök égi mezőkön politizál.
Ízig-vérig miskolci lokálpatrióta volt. Itt született itt járt iskolába, majd az egyetem elvégzése után talán fényes karrier álhatott volna előtte, ám ő mégis szülővárosát választotta.”
A politikától és tőlünk soha nem szakadt el teljesen. A mai politikához képest ellenzéki volt ugyan, de reálisan józanul érvelő. Az utóbbi időben nagyszerű gondolatait papírra is vetette. Én bíztattam, hogy majd egyszer közkinccsé kell tenni gazdag és igaz gondolatait. Legutóbb szeptember 20-án írt, “Nincs nyugalom stratégia nélkül” címmel egy rövid, de tartalmilag nagyon értékes dolgozatot. Ennek csak utolsó mondatát idézném, mert abban értelmezésem szerint, s talán nem tévedek ő a politikai végrendeletét fogalmazta meg: Tisztességes, becsületes és okos kormányra van szükségünk, ami legalkalmasabb vezetőjének továbbra is Márki-Zay Pétert tartom Minden magyar embert arra buzdítok, hogy csatlakozzon csapatához.”
“Polgármester Úr Fogadd a Miskolc és Környéke Kossuth Kör végső búcsúját. Kedves Tamás! Adjon a jó Isten Neked örök nyugalmat és mindkét kezével áldja meg a Mindenható majd az urnában porladó hamvaidat..”
Szerkesztőségünk birtokába jutott egy elmélkedés is, amelyet még Kobold Tamás írt, idén augusztus 20. alkalmából, most ebből idéznénk néhány gondolatot.
“Szent István ünnepe az egyetemes magyarság ünnepe.
Ez abból az igényből fakadt, hogy Szent István megünneplése magának a nemzetnek legyen egy olyan egyetemes ténye, amelyben a magyarságnál, a nemzethez való hozzátartozásnál fogva minden magyar ember belső indításból szabadon és boldogan részt vegyen és ezáltal ez az óriási szellemi tőke, az az évezredes erkölcsi és nemzeti ihletés, amely István király alakjában testesül meg, az egész nemzet testét mindenestül átjárja. Éppen ez a csodálatos vonása tette Szent Istvánt a mindenkori magyar történet legnagyobb hatású férfijává, minden idők legnagyobb magyarjává. A ma csüggedt, közömbös, tétova magyarja is példát vehet első szent királyunkról. Ma nem holmi vélekedésre van szükség, hanem hitre, meggyőződésre. Olyan hitre, amely nem szétválaszt, hanem egybegyűjt, egybefoglal minden jóakaratú embert, minden tisztességes szándékú magyart”.….
“A legnagyobb erkölcsi szint a szeretet. Szent István éppen ebben szárnyalta túl a kortársait: szent volt, de nem azért, mert prédikálta az evangéliumot, hanem azért, mert élte szívvel – lélekkel.“
