Már a miskolciak is alig emlékeznek arra, hogy tizenhat évvel ezelőtt Berki Krisztián a Diósgyőr kapusaként védett az élvonalban. Mindenkinek a celeb lét, a rengeteg balhé, a herevasalás, a méregdrága luxusautók és a folyamatos médiajelenlét maradt meg.
Több büntetőeljárás is folyt ellene, az interneten azonban sokan kiengedték a gőzt és nem fogták vissza magukat a halálhírére. Berki Krisztián egy évig, a 2005/2006-os szezonban erősítette a DVTK-t, három mérkőzésen védte a diósgyőri kaput. 2006. február 25-én debütált a DVTK címeres mezében, a 63. percben csereként lépett pályára Újpesten, majd a következő két fordulóban a Fehérvár elleni idegenbeli és a Vasas elleni hazai mérkőzésen is az ő nevével kezdődött a Diósgyőr összeállítása. (Dvtk.eu)
“Kedves Barátaink! Fájó szívvel tudatjuk, hogy férjemtől, Berki Krisztiántól, 2022. május 26-án, 14 óra 30 perckor a Farkasréti temetőben veszünk végső búcsút. Kérjük mindazokat, akik szeretnék kegyeletüket leróni és utolsó útjára elkísérni, legyenek szívesek fehér ruhában érkezni. Nagyon nehéz, fájdalmas napokat élünk meg. Szeretnénk békében és szeretetben örök nyugalomra helyezni Férjemet.” – olvasható Berki Mazsi oldalán.
Faragó Laura, az ELTE egyetemi adjunktusa szerint több szociálpszichológiai hatás érvényesül egyszerre, amely magyarázza az extrém heves indulatokat, egy közülük pedig kifejezetten magyar sajátosság. „Alapvető szükségletünk, hogy higgyünk abban, a világunk igazságos, azaz a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig végül bűnhődik a tetteiért. M. Richárd két ember halálát okozta, Berki Krisztián pedig nemcsak megosztó személyiség volt, hanem szintén összetűzésbe került a törvénnyel.
Ez magyarázhatja a pszichés elégtételt a halálukkor: igazságos világban élünk, ők voltak a »rosszak«, és rosszul is végződött a történetük.” De az indulatok ilyen mértékű hevességének más oka van – és itt jön képbe a magyar kontextus.
„Az egyén a saját jövedelmi helyzetét – legyen az bármilyen magas vagy alacsony – egy kitüntetett csoporthoz méri. Lehet, hogy én viszonylag jól élek, de ha a másik még jobban él, akkor nincs rá jobb szó, irigy leszek.
M. Richard egy sportkocsit vezetett, Berki Krisztián a Maldív-szigetekre vitte a feleségét, a herevasalástól a luxusautói vásárlásig minden lépéséről tudósított a média – az életmódjukból arra következtethettünk, hogy rengeteg pénzük volt és könnyű mindennapjaik.
”A feszültség, amit mások könnyebb, izgalmasabb élete, vagy jobb anyagi körülményei miatt érzünk, persze nem országspecifikus. Ami azonban magyar sajátosság, az annak az átélése, hogy a társadalom tagjai nem ott vannak, ahol érdemeik alapján lenniük kéne. Az emberek eredményei egy jól működő társadalomban igazolják az erőfeszítéseiket és a képességeiket, de Magyarországon ez nem feltétlenül igaz. Ezt erősíti meg Paskuj Benedek szociálpszichológus, szociológus is, aki úgy fogalmaz: a magyar posztszocialista társadalom anómiás jellegének (ez a hirtelen társadalmi változások után létrejövő állapot, amelyben az egyénnek nem egyértelmű, hogy milyen normák szabályozzák a társas interakciót, viselkedést, így például az előrejutásra való törekvést) remek manifesztációja a Berkiékhez hasonló figurák felemelkedése.
A társadalomkutató úgy véli, az elmúlt évtizedekben a magyar társadalomban nem erősödött meg az a meritokratikus narratíva, mely szerint a sikerhez tisztességes és kemény munkán keresztül vezet az út. „Sokan tudunk a környezetünkből vagy a közéletből citálni ezt alátámasztó példákat: nem minden országban lesz egy gázszerelőből pár év alatt a nemzet leggazdagabb embere.
Berki Krisztián is jó példája annak, hogy Magyarországon a 2000-es években milyen csavaros utakon lehetett pénzhez, sikerhez jutni. Miközben ők kétes ügyletekből szerzett luxusautókkal jártak, a pedagógusok a 200 ezres havi fizetésük miatt próbáltak az állammal harcolni.
Egy országban pedig, ahol ilyen kontraszelekciós társadalmi állapotot érzékelnek az emberek, ami folyamatos feszültségeket tart fenn, a két férfival kapcsolatos rendszeres médiafigyelemmel is gerjesztett, nem egészen jogtalan ellenérzés a haláluk hírére hirtelen felerősödhet. Vagyis előfordulhat, hogy a kommentelő egy dühös pillanatában az ilyen figurákban látja megtestesülni a saját kilátástalan küzdelmeit, vagy az elmúlt tizenkét vagy harminc évének sikertelenségeit.”
A heves indulatokban azonban nem csak az igazságtalan társadalmi berendezkedés miatt érzett frusztráció játszik szerepet. Az Angliában élő Paskuj Benedek szerint a frusztráció és a negatív érzelmek nyilvános kifejezésének vagy a nyílt konfrontációnak a kulturális normái szintén alapvetően hozzájárulnak az ilyen kommentáradatokhoz.
nemcsak azért károsak ezek a kommentek, mert egyéni szinten csak nagyon rövid ideig tartó megkönnyebbülést hoznak, hanem mert gerjesztő hatással bírnak: az agresszió az agressziót fokozza tovább. Ráadásul teremtenek egy normát: itt lehet így beszélni emberekről, akik meghaltak.
További részletek a Telex.hu cikkében olvashatók.
