Aznap eleve véletlenül járt arra a borsodi hölgy a fiával, amikor is várakozás közben kiszúrták a fotót. Kész csoda, de mégis megtörtént.
Boldizsár Ágnes is valami ilyesmit érezhetett, amikor a legutóbbi, miskolci régiségvásárban rátalált saját, gyermekkori fényképére. Még most sem hiszi, hogy ez megtörténhetett. A részleteket a Boon.hu cikkéből tudhattuk meg.
– Vasárnap a fiam készült vissza Nyíregyházára, mert ott jár főiskolára. A vonat indulásáig azonban még volt két órája, ezért elhatároztuk, hogy addig kinézünk a régiségvásárba – idézte fel Ágnes azt a különös napot. – Én gyakran járok a vásárba, mert nagyon szeretem Béres János festőművész munkáit, aki egyébkét jó barátom, a párom pedig egyedi viszkisládákat készít és árul. A fiam azonban, mivel ritkán tartózkodik Miskolcon, csak néha látogat ki. Vasárnap azonban együtt nézelődtünk. A Centrum áruháznál kezdtük, és már majdnem a végére értünk, amikor megálltunk a Városház tér környékén, ahol a párom standja állt. Mellette egy árus kínálta mindenféle portékáit. Egyszer csak megszólal a fiam, hogy „anya, ott vagy!”. Néztem-néztem, hol láthat a fiam. Arra gondoltam, hogy talán a kirakatban vagy egy eladásra váró tükörben vette észre a képmásomat, de ő egyre csak lefelé mutogatott, a leterített ponyván sorakozó képekre. Azt a döbbenetet, amit akkor éreztem, nem tudom leírni! Az én négyéves kori fényképem hevert az árus portékai között. Arra gondoltam abban, hogy ez hihetetlen. Épp arra járunk, amikor csak két óránk van a vonat indulásáig, és a saját képemre találok rá! Persze kérdeztem az árust, miként került hozzá a fotó. Azt mondta, hogy gyakran vásárolgat régi dolgokat nagyobb tételben. Az egyik tétel között volt az a bizonyos fotó is – mesélte Ágnes.
Kifosztották
Egészen biztosan nem tudja, hogyan kerülhetett a gyermekkori fényképe idegenek kezébe, csak elképzelése van róla. Az egyik lehetséges eset, hogy amikor költöztek, akkor néhány holmit a lyukóvölgyi hétvégi házukba vittek. Ezt azonban egyik alkalommal feltörték és kifosztották. Az ellopott holmik között lehettek a fotók is.
Ágnestől megtudtuk azt is, hogy gyermekkorát Erdőbényén töltötte, a megtalált fotó is ott készült, az óvodában. Ágnes talán 4 éves lehetett akkor. 63 év telt el azóta.
– Erdőbénye gyönyörű kis falu, hálás vagyok a szüleimnek, akik sajnos már nem élnek, hogy ott tölthettem a gyerekkoromat. A hegyek között egy tiszta, rendes, csodálatos kis falu, kedves, barátságos emberekkel, nagyon szép hely. Aki még nem járt ott, feltétlenül látogasson el a településre! Amikor elköltöztünk onnan, 14 éves voltam, 30-40 év múlva tértem csak vissza. Találkoztam egykori óvó nénimmel és a legjobb barátnőmmel, akivel azóta is tartom a kapcsolatot. Hálás szívvel gondolok a falumra és egykori tanáraimra, akik emberré neveltek minket – fogalmazott Ágnes.
