Nem könnyű elképzelni az ilyen mértékű gazdagsággal rendelkező emberek életét, leginkább Magyarországon. Mégis vannak olyanok, akiknek meg sem kottyan több Ferrarit is megvásárolni újonnan. A vevők körét azonban szigorúan titkosan kezeli a szalon.
Százmillió forintba kerül egy átlagos Ferrari, mégis van olyan vevő, akinek 48 áll a garázsában. Egy évben 50 autót adnak el a budapesti szalonban, ami egy olasz család tulajdonában áll. Ez a Forbes hazai luxusautó-szalonokat bemutató sorozatának első része: itt nem köbcentikről és menetteljesítményről lesz szó, hanem arról, milyen a Ferrari-világ és milyen az átlagos Ferrari-tulaj. Már ha ezen a szinten van olyan, hogy átlagos.
Jó pár nézelődő gyűlt össze a Szabadság tér mellett, ahogy az egyik Ferrari Portofinóval beparkoltak a szalonba. Ugyan a szalon autóbejárata nem szűk, mégis elég lassan és óvatosan zajlott a művelet – nyilván senki sem szeretné a 620 lóerős, 174 ezer eurós, tűzpiros csodát meghúzni. „Ez a kocsi nagyjából a belépő szint a Ferrari-világba” – mondja Csányi Róbert, a szalon sales menedzsere. Ő és Erdős Gábor, a cég marketing menedzsere farmerban és pólóban mondja el véleményét.
A szalon elegáns, de nem hivalkodó, a falakat képernyők és a gyártótól származó designelemek, relikviák gazdagítják. A hátsó teremben állítják be pontosan, hogy a vevő milyen paraméterekkel kéri az autót – minden a Ferrarira emlékeztet. Olyannyira, hogy a fal mellett Ferrari-ülések állnak, azonnal ki lehet próbálni, melyik ülésbe milyen érzés beleülni.
Az átlagos ügyfél laza, közvetlen
Az átlagos Ferrari-vevő – mint mondják – laza, nem igényli a formalitásokat, a velük való viszony is közvetlen. „Egész Kelet-Európában ilyen a szalonok hozzáállása, hozzánk igényes, de sportos ügyfelek járnak.” És a Ferrari mint márka is igyekszik sugározni magáról, hogy egy nagy család. Az átlagos ügyfél a negyvenedik évét beöltött topvállalkozó, aki már általában elkötelezett a márka iránt.
„Kevés az új belépő. A szalonba célirányosan érkeznek a vásárlók: ők azok, akiknek már van Ferrarijuk vagy már gyerekkorukban is arról álmodtak, hogy legyen.”
Annyira erős a márka és a hozzá való fogyasztói hűség, hogy itt a sales igazából nem is értékesítést jelent, hanem konzultációt a vevővel. „Senkit sem kell győzködnünk, hogy vegye meg az autót. A típus tekintetében adunk tanácsot, majd segítünk az autó pontos konfigurálásában.” Olyan, hogy valaki rövid nézelődés után beessen az utcáról és azonnal autót vegyen, Róbert 14 éves, ferraris pályafutása alatt mindössze kétszer fordult elő. Szalonautókkal ki lehet gurulni egyből vásárlás után is, de ez nagyon ritka, a budapesti szalon sem szeret demóautókat tartani. „Olyan nagy a kereslet, hogy nem éri meg feltartani itt egy autót, inkább eladjuk és rendelünk egy másikat.”
A szalon így is nagyjából 50 új autót értékesít egy évben, használt autóból 25-30 megy ki. Ez főleg annak tekintetében magas szám, hogy az átlagos Ferrari nyilván nem az első, de nem is a második autó a garázsban. „A legnagyobb ügyfelünknek – aki nem magyar – 48 Ferrarija áll a garázsban. A legnagyobb hazai vásárlónknak 14 darab van, de van 15 olyan kliensünk, akiknek legalább négy Ferrarija van.” Rákérdeztem, hogy a Forbes milliárdoslistáján van-e vásárlójuk, de a fejüket rázzák: sosem adnak ki semmilyen információt az adott ügyfélről, sztorikat még név nélkül sem mondanak. „A vevőinkre nem jellemző, hogy felvágjanak magukkal és az autóikkal, nálunk is alapelvárás a diszkréció. Vannak jó sztorijaink, de megtartjuk magunknak.”
További részletek a Forbes.hu cikkében olvashatók.
