Dobrev Klára, a DK miniszterelnök-jelöltje pár napja az Inforádióban sokakat meghökkentő kijelentéseket tett az Alaptörvény jövőjével kapcsolatban arra az esetre, ha jövő tavasszal az ellenzék alakíthat kormányt. A héten ezekről elkezdett a választási fórumain is beszélni. És a miniszterelnök-jelöltek vitájában is ő volt az egyetlen, aki felvetette a témát. Szerinte a parlamentnek akár egyszerű többséggel is ki kell nyilvánítania, hogy az Alaptörvény alkotmányellenes és az Orbán-rendszer hatalmát bebetonozó kétharmados törvényeket feles többséggel is hatályon kívül kell helyezni – írja a 444.hu.
Másképp fogalmazva a kérdés az, hogyan állítható vissza Magyarországon a jogállam.2021 őszére jól látszik, hogy Orbán Viktor milyen rendszert épített fel az elmúlt 13 évben. Amíg ő a miniszterelnök, megkérdőjelezhetetlen teljhatalmat élvez, valódi ellensúlyok nélkül. Egy kormányváltás után viszont elég ereje marad ahhoz, hogy jó ideig teljesen ellehetetlenítse az új kormány munkáját, megalapozva saját politikai visszatérését. Ebben egyrészt a Számvevőszék, a Költségvetési Tanács, a NAV, a GVH, a Nemzeti Bank, az ügyészség, az Alkotmánybíróság, a Médiatanács és a bírósági intézményrendszer hozzá lojális tagjai, vezetői a partnerei. Orbán a közvagyon módszeres kijátszásával a kliensein keresztül a gazdaságban is megkerülhetetlen pozíciókat szerzett, ezek fedezik árnyékhatalma működési költségeit.
Az ellenzék számára ez az eleve vesztes szerep vállalhatatlan. Tisztában vannak vele, hogy az Orbán-rezsim felszámolásához nem elég a választáson legyőzni a Fideszt: meg kell semmisíteni az Orbán Viktor hatalmát bebetonozó kétharmados törvényeket.Akkor is, ha csak feles többséget szereznek (a kétharmados ellenzéki győzelemnek nincs realitása).
Az ellenzéki pártok tavaly decemberben, az összefogást és az előválasztást megalapozó közös értéknyilatkozatukban azt ígérték, hogy a demokrácia és a jogállamiság visszaállítása érdekében hozzányúlnak a kétharmados törvényekhez, köztük a választási és a párttörvényhez, a médiatörvényhez, a bírósági, ügyészségi, alkotmánybírósági törvényhez. Sőt, azt is ígérték, hogy magát az Alaptörvényt is módosítják, hogy a köztársasági elnököt ne a parlament válassza, hanem a választópolgárok. Mindemellett arra is ígéretet tettek, hogy minden valós támogatottságú párt bevonásával új alkotmányt írnak, amit aztán népszavazással erősítenek meg.
De mégis hogyan lehet mindezt megtenni?
A jogi dilemmáról először Fleck Zoltán, az ELTE jogász-szociológus tanára írt komolyabban. Azt mondta, hogy “a tudatosan megszállt és egypártivá tett, autonómiáikat vesztett közjogi intézményeket” nem lehet vagy túl kockázatos a hatályos jogszabályokat betartva felszabadítani és demokratizálni. A jogállam helyreállításának ára van: meg kell hozzá sérteni a hatályos törvényeket.
A NER jogi alapjainak lebontásához az elméleti nehézfegyvert az egykori alkotmánybíró Vörös Imre adta az ellenzék kezébe. Márciusi vitairatában felhívta a figyelmet az Alaptörvény C) cikk (2) bekezdésének egy elsőre nem nyilvánvaló jelentésére. A bekezdés így szól:
Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.
Vörös érve az, hogy a NER kétharmados tartópillérei nem a hatalommegosztást és az önkény korlátozását szolgálják, ami egy jogállami alkotmány egyik legfontosabb alapfunkciója, hanem Orbán és pártja kizárólagos hatalmát. Márpedig ez ellen az Alaptörvény idézett cikke szerint mindenki köteles fellépni – törvényes úton. Mivel azonban a törvényes út a kétharmados korlát miatt már nem járható, azt kell mérlegelni, hogy a jogállamiság szempontjából az önkény korlátozása és a hatalommegosztás helyreállítása az előbbre való, vagy a kétharmados törvények módosítására vonatkozó eljárási szabályok betartása. És Vörös azt mondja, hogy ha az eljárási szabályokat az önkénnyel szembeni fellépés érdekében szegik meg, az nem sérti a jogállamiságot.
