A Phobex legújabb üzlete 2021. szeptember 14-én, kedden nyílik meg az egykori Vasas Művelődési Központ épületében. Aki tisztában van az épület méreteivel, könnyen kitalálhatja, hogy a szerszámkereskedő vállalkozás ezúttal nem egy egyszerű boltot létesített, hanem valami egészen különlegeset hozott létre. Kocsák Gábor cége már 3 éve dolgozik a létesítmény külső és belső felújításán, egy szakáruház megvalósításán. Interjúnkban a tervekről, a munkálatokról, és az ikonikus “Vasas Művház” történetéről, a hagyományok ápolásáról is kérdeztük.
– A Phobex már 1998 óta létezik. BAZ megyében illetve Miskolcon eddig milyen formában voltak jelen a kis- és nagykereskedéseik?
– Az elmúlt 23 évben vállalatunk csak nagykereskedelmet folytatott, azaz kizárólag szerződött viszonteladó partnereket láttunk el országszerte szerszámokkal, gépekkel. Három évvel ezelőtt költöztünk át a volt Vasas Művelődési Központ épületébe, melynek frekventált elhelyezkedése szinte kínálta a lehetőséget, hogy egy nívós szakáruházat nyissunk benne.
– Miért pont az egykori Vasas Művelődési Központra esett a választásuk az új üzlet helyének kiválasztásakor?
– Igazából nem a kiskereskedelmi üzlet miatt esett a választás erre az épületre, hanem mint nagyker nőttük ki az előző telephelyünket, és elkezdtünk Miskolcon új lehetőségek után nézni. Több hasonló alapterületű ingatlant is megvizsgáltunk, de a végén a Vasasra esett a választásunk. Bár az épület nagyon elhanyagolt, leamortizálódott állapotban volt, megfogott bennünket ez a brutalista stílusban épült, nagy betonmonstrum látványa, hangulata.
– Milyen külső és belső változtatásokat, felújításokat kellett eszközölni a megviselt épületben?
– Három éve folyamatosan zajlanak a külső és belső felújítások, bár én inkább restaurálásnak nevezném, ugyanis igyekszünk mindent megtartani az épületből, ami a múltat idézi és még megmenthető.
Így például nem dobtuk ki a benne talált mozigépeket, fénypultot, hangtechnikát és színházi reflektorokat, hanem felújítottuk ezeket, és ismét az épület belső tereit díszítik. A grafitiktől elcsúfított külső mészkőburkolatot lecsiszoltuk, a betonfelületeket lemostuk és impregnáltuk, így tulajdonképpen visszaállítottuk az eredeti, 1977-es állapotot. A betűk is lekerültek a homlokzatról, jelenleg ezeket is felújítják, és pici átalakítással, mint Vasas Szerszám Központ fognak visszakerülni a helyükre. A betűk anno úgy lettek tervezve, hogy világítsanak, de állítólag az LKM akkori vezérigazgatója lehúzta a költségeket, mert túl drágának találta, és így sosem került bele lámpa. Jelenleg azon fáradozunk, hogy ezt a hiányosságot is kiküszöböljük.
– Milyen hagyatékot hordoz magával az épület? Tettek vállalásokat az egykori művelődési ház egyes elemeinek az állagmegőrzésére vagy felújítására?
– Úgy szoktam mondani, hogy ennek az épületnek szelleme, lelke van, és ennek megfelelően kell vele bánni.
Kollégáimat azzal szoktam ugratni, hogy menjenek fel a zegzugos, félhomályos zsinórpadlásra, mert ott találkozhatnak még az operaház fantomjával is. A viccet félretéve: nem csak sok miskolcinak, de nekem is rengeteg szép emlékem van, ami az épület falai között ért. Itt láttam az első sorokból Hofi Géza előadását, azt, ami úgy kezdődött, hogy felment a függöny és Hofi felakasztva himbálózott egy kötélen a diliházban. Voltam itt Krisna-fesztiválon és sok szalagavatón, iskolabálokon, stb. Ha belegondolok, hogy az épületben járt Psota Irén, Bodrogi Gyula, Zenthe Ferenc, Ruttkai Éva – és még hosszasan sorolhatnám a színészeket, zenészeket, együtteseket -, akkor egy kellemes borzongás fog el. Úgy döntöttünk, hogy ezeknek a művészeknek és a kulturális szempontból szebb időket látott Vasasnak az emlékére egy emlékfalat hozunk létre rögtön a bejárattal szemben, amit bárki megtekinthet. Egyébként minél mélyebbre ásunk és kutatunk, annál inkább látszik, hogy a jelenleg felkutatott közel 500 név csak a jéghegy csúcsa, és mivel nem szeretnénk elkapkodni ezt a munkát, ezért a fal nem fog elkészülni időben a szeptember 14-i boltnyitásunkra, de később annál szebb lesz.
