Szunyogh László, Miskolc főépítésze a Dél-kilián új orvosi rendelőjének tervét fejti ki egy hosszabb indoklásban. Teszi mindezt azért, mert az előző városvezetés egyáltalán nem egyeztetett a lakókkal, akik közül sokakat arculcsapásként ért, hogy az új épület miatt elvesztik a jelenlegi parkosított közterület jelentős részét. Szunyogh egyrészt kiemeli, hogy a jelenlegi városvezetés szavazásra bocsájtotta a kérdést és az érintettek többsége az új rendelő mellett tette le a voksát, illetve a szakmai meglátásait is igyekezett közérthetően és transzparensen kommunikálni. A teljes írását alább olvashatják:
Miskolc városának főépítészeként nyilván minden megszólalásomat felelősséggel kell tennem, de hangsúlyozom, hogy ezen hozzászólásom a dél-kiliáni orvosi rendelő témájához nem hivatalos állásfoglalás és nem is valami felsőbb megrendelésre teszem. Egyszerűen arról van szó, hogy a folyamat egy részére rálátásom volt, s ott szerzett ismereteimből azt szűröm le, hogy van néhány félreértés az ügyben, s legfőbbképpen pár dolog, amivel szerintem igaztalanul bántják a jelenlegi városvezetést.
Hangsúlyozom azt is, hogy nem kívánok igazságot tenni, s elfogadom, hogy az igazságnak sok összetevője van. S legfőbbképp nem kívánok pálcát törni az ügyben aktívan megnyilvánuló civilek fölött, akik között, legalábbis úgy vélelmezem, barátaim is vannak, s akikkel más ügyekben aktívan együttműködöm.
Annak a kulisszatitoknak a föltárásával kezdem, hogy első találkozásom az üggyel bő másfél éve volt, amikor is Alpolgármester asszonytól azt a kérést kaptam, hogy nézzem meg, hogyan lehetne a már megtervezett orvosi rendelőt a meglévő rendelő helyén megvalósítani. Átnéztem a két rendelő (meglévő és új) terveit, egyeztettem az orvosok képviselőjével. Mint kiderült, ha nem is minden részletében az orvosok kívánsága szerint tervezték meg az új rendelőt, de azért nagyrészben igen, a szakmai programja az orvosok útmutatása alapján alakult ki. Az összevetésnek az eredménye, amely szakmai véleményt ma is fölvállalok, az lett, hogy a meglévő helyén ez a szakmai program nem valósítható meg, egyszerűen nem fér el, s nehezen megvalósítható az akadálymentes megközelítése, járdáról induló 2 db lifttel lett volna lehetséges, amelynek megvalósítása és fenntartása is költséges lenne. Az pedig a projektmenedzsmenttel történt egyeztetésből derült ki, hogy új tervek készítése új, harmadik, vagy akár az eredeti helyre kockázatos lett volna, mert igen nagy valószínűséggel nem fért volna bele a megvalósítás az elszámolási időszakba. Az már csak plusz adalék, hogy a projekt megvalósítására addig költött támogatást az önkormányzatnak vissza kellett volna fizetnie. S fontos tudni, hogy a következő uniós támogatási ciklusban nem lesz lehetőség orvosi rendelők felújítására támogatást szerezni, tehát, ha nem valósul meg új rendelő, akkor a lepukkant és már nem korszerű régit kell használnia a kiliániaknak még hosszú évekig.
Mindezek alapján az az álláspont alakult ki a Városházán, hogy a felelős döntés az, ha megvalósul az új rendelő, s nem kell lépcsőznie az időseknek egy korszerűtlen rendelőbe, s nem kockáztatjuk azt, hogy legvégső esetben a dél-kiliániak egyszer csak rendelő nélkül maradjanak.
Bár nem vagyok közvetlen döntéshozó, de vállalom, hogy én magam is ezzel értettem, s értek egyet.
Annak ellenére, hogy biztosan lehetett volna jobb helyet is találni a rendelőnek, biztos lett volna olyan kihasználatlan épület, amit be lehetett volna vonni, bár hozzáteszem, ezt megvizsgáltuk, tavaly nem állt rendelkezésre megfelelő másik épület. S minden egyes fáért vérzik a szívem. Külön paradox, hogy magam nyilatkoztam korábban, hogy olyan várost szeretnék, ahol a „mókus a Csanyiktól a Tiszaiig el tud jutni fáról fára ugorva”, s most mi lennénk a „mókusölők”. Ahogy nem engedtem a nyomásnak, amelyik a kiliáni benzinkút mögötti területen szeretett volna beruházni, sőt, betetettem a szabályozási tervbe a Dr. Peja Győző emlékpark (a Kéz-szobroknál lévő zöldterület) meghosszabbítását a stadionig, s az ott befektető igen komoly multit is meggyőztem, hogy meg is valósítsa egy részen a park bővítését.
Az természetes volt, s minden ellenkező híresztelés ellenére, a városvezetés leült az ügyben ellenvéleményt megfogalmazó civilekkel egyeztetni. Az adott civilek váltig kitartottak amellett, hogy ne valósuljon meg az adott helyen az orvosi rendelő. Ezért a városvezetés belement abba, hogy kérdezzük meg a lakosságot, s hogy ha a többség elutasítja, akkor el is áll a projekttől. Meg lett kérdezve az érintett lakosság, s a válaszadók többsége az új rendelő mellett tette le a voksát. Innentől kezdve az önkormányzat nem tehetett mást, a felelős döntés csak az lehetett, hogy igazodik az érintettek többségének a véleményéhez. Azzal nem tudok mit kezdeni, hogy egyesek kétségbe vonják a megkérdezés tisztaságát. Tudomásom szerint a civilek részt vettek a szavazatok számlálásában, ráadásul aktívan kampányoltak előtte az új rendelő ellen, míg az önkormányzat nem folytatott kampányt.
Még egy általános szakmámba vágó szemponttal hagy egészítsem ki a dolgot. Az ember folyamatosan alakítja környezetét. A legkorábbi ismert térképi ábrázolás, az I. katonai felmérés (1782-85) szerint akkor a terület mocsaras volt, fa nem nőtt rajta. A XX. század elején kenderföldek voltak a területen, s a lakótelep megépítésével kerültek ide fák. Ezzel a környezettel valóban felelősen kell bánnunk, de ez nem jelenti azt, hogy soha egyetlen fa sem vágható ki, még ha nem is szívesen tesszük. Itt most az emberek egészsége szempontjából fontos épület megvalósítása érdekében. Nyilván minimalizálni kell a kivágandó fák mennyiségét, s vissza is kell pótolni, amit lehet, bár nem történik tarra vágás, marad azért még fa a lakótelepen. (Most éppen szabadságon vagyok, de visszatérve utána járok, mennyi fa is érintett, s hogy lehet-e tovább csökkenteni a szükséges kivágások számát.)
Föntiek alapján, továbbra is tiszteletben tartom az ellenkező véleményeket, de nem örülök annak, amikor a jelenlegi önkormányzatot fa- és civilellenesnek tüntetik föl, s dolgozom tovább azon, hogy ennek ellenkezőjéről tegyünk bizonyságot.
