Egyértelműen nagy érték van a kezünkben, de egyelőre mindenki vacillál, hogyan is lehetne a legjobban használni. A főépítész mottója: Csak nehogy kerekeket át kelljen tolni Debrecenbe.
Az Avas fejlesztésével kapcsolatos stratégiai kérdések voltak a fő témái az Avasi Kerekasztal beszélgetéssorozat legutóbbi eseményének.
A legnehezebb, amikor látjuk, érték van a kezünkben, az ember mégsem tudja, pontosan mit kezdjen vele, hogyan tudná megbecsülni, értékén kezelni. Egy város is lehet így adottságaival, természeti vagy épített örökségével. Mint például a borsodi megyeszékhely az Avassal, a heggyel-dombbal s rajta minden egyébbel. Amennyiben nem fordítjuk a javunkra, mire megyünk vele? Ahogy a városi főépítész megfogalmazta: „ha mi, miskolciak nem tudjuk kihasználni, amit az Avas kínál, akkor tegyük kerekekre és toljuk el Debrecenbe!” Hogy a játékosan képtelen ötlet helyett jobbat találjunk, ezt célozza a tavaly életre hívott Avasi Kerekasztal beszélgetéssorozata.
Élen a civilek és vállalkozók
Egy esztendővel ezelőtt indult az első fórum, amit a városházán tartottak. Most, hogy a karanténhelyzet zárultával már nem csak online konzultációkra van mód, néhány hete ismét „élőben” zajló beszélgetést hívott életre az önkormányzat és a Miskolciak az Avasért Alapítvány, a rendezvénynek a Művészetek Háza kávézója adott helyet. A résztvevők: Szunyogh László városi főépítész mellett Fedor Vilmos (korábban alpolgármester), Rudolf Mihály és Taba Benő (építészek), Darázs Richárd (Észak-Keleti Átjáró Egyesület), Hajdú László (Expert Factor Zrt.), Szendrei Mihály (Miskolc és Térsége Turisztikai Egyesület), Szolyák Péter (Herman Ottó Múzeum).
– A városvezetés és jómagam is úgy tartjuk, hogy a nagy kérdéseket fontos minél szélesebb körben megbeszélni, ébredjenek új gondolatok, kaphassunk hasznos válaszokat. Az Avas fejlesztésének ügye is ilyen kérdés – fogalmazta meg Szunyogh László. Az Avasról és kerekekről szóló költői kép után arról beszélt:
– Kevés nagyváros van a világban, ahol ilyen domb áll a település közepén. És ami ennyire multifunkciós, talán egy sem. Együtt vannak itt: a szakralitás, a művészeti élet, a borkultúra, az építészeti tartalom, a történelmi emlékek, a természeti környezet.
A jelenlegi önkormányzati elképzelések a domb északi, tehát város felőli oldalára és az Avas-tetőre koncentrálnak. A készülő Avas-koncepció alapvető irányait ismertette a főépítész, hogy megindulhasson róluk a szakmai, illetve társadalmi vita. „Csak közösen tudunk valamit elérni – érvelt a nyitottság mellett –, eddig főleg a civil és a vállalkozói szféra járt az élen, nagyon helyes, hogy erre a várospolitika is lecsapott az utóbbi években.”
Mint emlékezetes, tavaly döntés született a városházán: a korábban a főtér fejlesztésére elkülönített pénzt „felviszi” inkább az önkormányzat az Avasra. Akár jelképesnek is tekinthetjük: a pénzt felvinni azért kell, hogy utána más is, minél több minden és minél többen is feljuthassanak. A legsürgetőbben megoldandó feladatok egyike épp ez: nehéz ma (évtizedek óta) felmenni a dombra akár gyalog, akár kocsival, akár tömegközlekedéssel. A koncepció mindháromra vonatkozóan javítana a helyzeten. A kötélpálya (nevezzük siklónak, libegőnek, bárminek) kiránduló helyieket, idelátogató turistákat éppúgy könnyen felvinne a dombra, pontosabban a kilátóhoz, mint a túloldali lakótelep és a belváros között ingázókat, munkába-iskolába járókat a 35-ös busz alternatívájaként. Sőt, a kerékpáros közlekedést is segítheti. Kiegészítője elektromos buszjárat beindítása lehetne az Avasi lakótelep gerincvonalán. Az autók számára a Perczel Mór utca felől nyitnának utat, egyúttal parkolókat is, mondván, „ne legyen olyan féloldalas az Avas”, mint volt eddig.
Lehessen-e lakni a hegyoldalban?
A következő kérdéses tétel a lakhatás megkönnyítése; ebben nem is értettek egyet a jelenlévők. Természetesen nem tömegek odatelepítéséről volna szó, de ha hatóságilag lehetségessé válna (amint ma elvileg nem az) lakni is a domboldali épületekben, az bővítené az állandó emberi jelenlétet, következésképpen a közbiztonságot is. Ide tartozik a szállodaépítés ötlete, ami szintén nem egy „Juno” jellegű hotelépítést takar, hanem annak a keresését, miként lehetne állandó vendégforgalmat vinni és megtartani az idegenforgalmilag kiemelt körzetben. Például pincék és más avasi házakat lehetne apartmanná fejleszteni? Vagy az egyetemi diákoknak szállássá alakítani? Fiataloknak, ifjú házasoknak, egyedülállóknak kínálni megfelelő lakhatást?
Ha sikerül alkalmas formát és kereteket találni egy komolyabb vendégszállás kialakításához, annak a meteorológiai állomás környéke adhatna helyet – ismertette az elképzelést a főépítész. Illeszkedne a környék fejlesztési terveihez, amivel rendbe rakják nem csak a tévétorony épületét, de annak szűkebb-tágabb környezetét is: a Mendikás dűlőt, a jelenlegi parkolót (helyére akár színielőadások, koncertek rendezésére alkalmas amfiteátrumot terveznek), a Horváth-tetőt, a függőkerteket. Szánkópálya, kamapálya és sok hasonló attrakció is szerepel az ötletek listáján.
Befoltozandó lyuk a város közepén
Összeültetni a helyi építészeket, főleg a fiatalokat, lássuk az ő ötleteiket is – ezt többen is javasolták a hozzászólók közül. „A kultúra Avast épít” – idomította az új kihívásokhoz a másfél-két évtizeddel ezelőtti várospolitikai szlogent Fedor Vilmos. Taba Benő szerint az újdonságok mellett a múlt értékeinek megbecsülése legalább olyan fontos, de az sem kevésbé, hogy „új életet hozzunk ide” (utalás az Egyetemmel való együttműködésre, közeledésre). A tervezőépítész úgy látja, a legutóbbi évszázad folyamán „Miskolc körbeért” a hegy körül, így mára „a város közepe lyukas; ezt a lyukat be kell foltozni”.
– Félek a lakóövezeti funkciótól, veszélyesnek tartom – jelezte az ingatlanfejlesztésben utazó Hajdú László. Ugyanakkor kis, apartmanszerű vendéglátó épületeket szívesen látna a domboldalban. Szerinte a legfontosabb, „önfenntartó rendszert” kell tudni kialakítani az Avason. – Ma, ha ismerőseimmel arra sétálok, néhány kivételtől eltekintve jóformán nem tudjuk hol elkölteni a pénzünket. Ez nagyon hiányzik.
A fórumon túl a főépítészhez eljutott-eljuttatott további mérvadó felvetések voltak az elmúlt hetekben:
– „A kilátáshoz kellene szervezni a hegyen mindent!”
– Serkenteni kell, hogy a fejlődés (a vendéglátás terén) „alulról” elindulhasson „felfelé”.
– Megosztottak a szakemberek: kell-e szálloda az Avasra, vagy sem.
– Az avasi eltérő adottságú területeket jelent, nem indokolt egységként kezelni: minden része másra és másra alkalmas.
– Az Avas-tetőt a sportolóknak megnyitni (ez az ötlet benne foglaltatik a jelenleg megvalósuló önkormányzati tervekben).
További részletek a Minap.hu cikkében olvashatók.
