Amikor márciusban fennakadt egy konténerhajó a Szuezi-csatornában, a nemzetközi sajtót és az internet különböző bugyrait ellepték a világkereskedelmi apokalipszisről, áruhiányról, esetleg a túlzott globalizáció veszélyeiről szóló írások, na meg a baleset abszurditásán és a hajó kiszabadítására tett kísérleteken viccelődő mémek.
A világkereskedelem már jó másfél éve sokkal nagyobb problémákkal néz szembe, mint egy befordult hajó: a koronavírus-járvány kitörése óta megbolondultak a szállítási árak, a kereskedelemben kulcsfontosságú konténerekből hiány van, a korábban évtizedek során bejáratott logisztikai hálózatokban hirtelen számos, előre nem látott torlódás alakult ki. A helyzetre jellemző, hogy tavaly júniusban 1700 dollárba (kb. 510 ezer forintba) került eljuttatni egy 12 méter hosszú konténert Sanghajból Rotterdamba, ma ugyanezért több mint 10 ezer dollárt kell leszurkolni, de sürgősebb fuvarok esetében ez 20 ezer dollárra is nőhet – írja erről szóló elemzésében a Telex.hu.
A folyamat már több mint tíz éve tart, majd erre tett rá 2020 elején a Covid–19. Először a kínai gyárak kihullása, aztán a nyugati világ karanténja okozott kiesést a termelésben és fennakadást a kikötőkben, ami miatt a világkereskedelem hirtelen összezuhant. Őszre aztán a helyzet gyökeresen megváltozott: 2020 szeptemberére a kereskedelmi forgalom már meghaladta az év eleji előrejelzéseket, miután a nyugati középosztály az otthoni munkára való átállással párhuzamosan számos, ehhez nélkülözhetetlen termék tömeges felvásárlásába kezdett, a papucsoktól kezdve a fűnyírókon át a laptopokig és webkamerákig.
Idén év elejére már a megnövekedett kereslet kielégítése jelentett gondot: az Egyesült Államok nyugati partján januárra már nem tudták fogadni a feltorlódott hajókat, a helyzet pedig azóta sem javult. Ázsiából Covid-járvány nélkül is jóval több áru érkezik Európába és Amerikába, mint fordítva, de békeidőben a költséghatékonyság miatt a hajózási társaságok próbálják úgy ütemezni a dolgokat, hogy visszafelé is szállítsanak a hajók, ha mást nem, legfeljebb üres konténereket. Tavaly ősszel ugyanakkor a nyugati kereslet hirtelen megugrása miatt a hajók inkább tök üresen tértek vissza Ázsiába, hogy minél gyorsabban (minél nagyobb profitot termelve) tudják szállítani az árut a keleti gyárakból a nyugati piacokra.
Emiatt idővel konténerhiány alakult ki az ázsiai kikötőkben, emiatt pedig egyszerűen nem volt mibe bepakolni az árut, ami tovább súlyosbította a logisztikai fennakadásokat.
Jelenleg az egész ágazat rendkívül drágán és teljességgel megbízhatatlanul működik: egy júniusi jelentés szerint az Egyesült Államok nyugati partján a hajók 78 százaléka késve fut be, átlagosan tíz napot kell rájuk várakozni. A teljes láncolatban pedig ennél is nagyobb a csúszás: Sanghaj és Chicago között például normális esetben 35 nap alatt ér célba az áru, raktártól raktárig; most ez 73 nap.
