A Bloomberg egy iparági tanulmányról szóló cikkét szemlézte az Ökopolisz is. A felmérés szerint egy órányi streamelt műsor megnézése akkora karbonlábnyomot hagy maga után, mintha hat percig működtetnénk a vízforralót vagy négy zacskónyi popcorn-t késztenénk el a mikróban.
A tárakból nézhető filmek egyre divatosabbak. A streaming karbonlábnyomát sokkal nagyobbra becsülték korábban a szerverek, az adatforgalom, a nézőnél lévő eszközök működése és energiafelhasználása miatt. De annak ellenére, hogy kisebb az energiaigény, mint gondolták, a szolgáltatók törekednek arra, hogy még ezt is csökkentsék.
A Dimpact nevű csoport – amely az Egyesült Királyság bristoli egyetemének médiacégeiből és kutatóiból áll – arra volt kíváncsi, hogy szolgáltatói oldalról milyen környezeti hatása van egy órányi streamingnek. Kiderült, hogy a Netflix, mint szolgáltató egy órányi közvetítéssel, vagyis a szerverek működtetésével, áramfelvételével, kevesebb, mint 100 gramm szén-dioxidot bocsátott ki.
Felhasználói oldalról ez a szám körülbelül felényi. Egy órás streaming körülbelül 55 gramm szén-dioxidot bocsát ki a légkörbe, egy átlagos európai felhasználó esetében. A régebbi technológiák esetében ez a szám magasabb lehet.
A Netflix vezetőinek azonban még ez a szám is sok: 2022 végére el akarják érni a zéró kibocsátást. Ez csak úgy lehetséges, hogy ellensúlyozzák az összes olyan kibocsátást, amelyet nem tudnak megszüntetni. (Kibocsátásuk fele az új tartalmak fizikai előkészítéséhez szükséges energiából, másik felének jelentős része pedig a vállalat működéséből származik.) A streaming szolgáltatók egyre több helyen zöld vagy megújuló energiával (napelemek, szélerőművek által termelt energiával) üzemeltetik a szervereiket.
Ami még érdekes része volt a Carbon Trust kutatásának, hogy a Full HD technológia energiaigénye hatással van-e az emisszióra, de arra jutottak, hogy alig van különbség a néhány évvel ezelőtti és a jelenlegi nagy felbontású képernyők kibocsátása között.
