Keresztes László Lóránt: „A politika és a gazdaság után a kultúra és az oktatás bekebelezése következik”

Megosztás

Az ellenzéki összefogásról, a székely autonómiáról, a víruskorlátozásokról, a miskolci közlekedési problémákról, a borsodi aprófalvas települések nyomoráról is megkérdeztük Keresztes László Lóránt véleményét, aki az LMP – Magyarország Zöld Pártja országgyűlési frakcióvezetőjeként azért utazott Miskolcra, hogy tiltakozzon a szemünk előtt zajló egyetemi átalakítási hullám miatt.

Keresztes László Lóránt a parlamentben

Kezdjük az ön miskolci sajtótájékoztatójának témájával. Miért nem hiszi el az LMP és az ellenzék, hogy a hazai felsőoktatási autonómia lépésről-lépésre történő megszüntetésének valódi célja nem a propagandamédiában harsogott ok, azaz az oktatás színvonalának a növelése, hanem valami egészen más?

Elindított a kormány egy „modellváltásnak” hívott folyamatot a felsőoktatásban, amelyről teljesen világosan kimondható, hogy gyakorlatilag az egyetemeknek, az egyetemi döntéshozatalnak és az egyetemi vagyonnak a kiszervezése olyan alapítványokba, amelyeket utána a kormány által kinevezett, Fideszhez köthető politikusok vezetnek majd, ők irányítanak, vagy ők vannak többségben.

A Miskolci Egyetem főépülete

Teljesen világos, hogy a kormánynak mi az elképzelése a felsőoktatás kapcsán. Az elmúlt bő tíz évben látszott, hogy több körben támadást indítottak mind a felsőoktatás és mind a tudományos élet ellen. Föl sem merült a felsőoktatás fejlesztésének szándéka. Ennek a mérlege nagyon szomorú, évről évre csökkent a felsőoktatásba jelentkezőknek a száma, semmit nem tettek a megalázóan alacsony oktatói, kutatói illetve az egyetemeknél dolgozóknak a bérének a fejlesztése érdekében, ezért nagyon sokan elhagyták a szakmát. És az világos, hogy ha valaki látja és érti a mai kor kihívásait, akkor pontosan tudja, hogy a kiművelt emberfőre magas szintű tudásra alapozott gazdaság lehet versenyképes a következő időszakban. A kormány lépései márpedig ezzel ellentétesek. A kiszervezési folyamat, ami most a felsőoktatásban tetten érezhető, sok intézményt, például a Miskolci Egyetemet már érintette, illetve most már a nagy vidéki tudományegyetemeket is be akarják darálni. Ez a lépés illeszkedik abba a sorba, amely megmutatkozott az akadémiai kutatóhálózat kiszervezésénél is. Itt egy világos szándék a Fidesz részéről, hogy a következő fejlesztési időszak hatalmas kutatásfejlesztésre fordítható európai uniós források feletti rendelkezést tudjanak biztosítani.

Ezt a szándékot látjuk, és ez ellen most mindent meg kell tenni, mert a 2022-es kormányváltás idejére már nagyon komoly károkat szenvedhetnek ezek az egyetemek.

A kritikusok szerint a Fidesz legfelsőbb körei az első néhány évben a politikai hatalmat szerezték meg, a második periódusban a gazdaság következett, most pedig a kultúra meg az oktatás van éppen napirenden. Mi jöhet még, mit kell féltenünk?

A filozófia ugyanaz e mögött: egy párhuzamos hatalmi rendszert építenek ki. Nem is csak a felsőoktatásból alapítványba szervezi ki a közvagyont, de úgy általában látható, hogy ezt a folyamatot minden téren folytatják. Ez arról szól, hogy ha később változás történik a kormányrúdnál, akkor sem lehet ezeket az ilyen módon kiszervezett közvagyonokat visszaszerezni – vagy legalábbis megnehezítenék a dolgot. Nagyon sok szférában azt látjuk, hogy elveszíti a közvagyon jellegét. Rengeteg olyan ingatlan, olyan állami vagyontárgy, ami a magyar embereké, ilyen módon direktben fideszes politikai vezetés alá kerülnek.

Egy párhuzamos államot, párhuzamos hatalmi struktúrát építenek fel, ami egészen elképesztő és rendkívül veszélyes folyamat. Ezt látni kell, erről beszélni kell és minden módon, minden eszközünkkel fel kell lépni ez ellen.

A legutóbbi alaptörvény módosításnál foglalkoztak kifejezetten a közhasznú vagyonkezelő alapítványokkal, ezt kétharmados döntéshez kötötték, ezért rendkívül veszélyes ez a folyamat. Ott világosan látszott az a hatalmi szándék, és világosan látszott az is, hogy számítanak, készülnek a 2022 es kormányzati vereségre, és ezért hoznak ilyen jellegű intézkedéseket, hogy később nehezebben lehessen hozzányúlni ezekhez a hatalmas vagyonelemekhez. De egyértelmű, hogy a jogi eszközöket meg lehet, és meg is kell majd találni annak érdekében, hogy a közvagyont ismét a közvetlenül a magyar emberek által választott demokratikusan működő testületek irányítása alá lehessen helyezni.

Mi a jelenlegi helyzet a parlamentben? Az emberek látnak közvetítéseket, de milyen a hangulat a választások előtt nagyjából egy évvel? Mit lehet érezni, van e valami különbség a Fidesz győzelem utáni időszakhoz képest? Jelenleg mennyire tud együtt dolgozni jobban az ellenzék, mint korábban?

Decemberben ért véget az őszi időszak és most kezdődik a tavaszi. Azt el tudom mondani, hogy már-már a múlt évben is látható volt, hogy gyakorlatilag a választási kampány begyűrűzött a parlamenti munkába. Emellett érezhető az a folyamat, ahogy a NER rendszere egyre jobban befurakodik az emberek magánéletébe és a kormány egyre durvább, egyre aljasabb intézkedések hoz a folyamatok fenntartása érdekében. Egyre inkább tetten érhető ez a vagyonkimentés, amelynek mértéke folyamatosan növekszik, ezzel párhuzamosan növekszik a felháborodás a NER intézkedéseivel szemben.

Mindez abba az irányba orientálta az ellenzéki frakciókat is, hogy a kritika megfogalmazása mellett már most megpróbáljunk arról beszélni, milyen módon lehet egy kormányváltás után ezeket a problémákat kezelni, milyen módon lehet a kármentesítés folyamata után jobb irányba vinni az ország ügyeit. Én azt látom, hogy az egymástól egyébként adott esetben nagy ideológiai távolságra lévő pártok is sokkal konstruktívabban állnak egymáshoz. Már azon gondolkodunk, hogy hogyan lehet elindítani az országot a fejlődés útján.

Ráadásul ez nem is csak a parlamenti munkában érezhető: az ellenzéki pártok között elindult már a közös programalkotásnak a folyamata, amiben én képviselem az LMP-t, és én itt is érzékelek egy számomra is meglepően konstruktív hozzáállást olyan szereplők között is, akik korábban mondjuk az ellenfelei voltak egymásnak a jelenlegi ellenzéki oldalon. A kormányoldalról viszont mind a parlamenti munkában, mind az azon kívüli politikai térben azt érzékelem, hogy egyre inkább félnek, tartanak a választási vereségtől, ezért egyre agresszívebben, egyre durvábban támadnak és egyre durvább hangvételű politikai propagandát engednek meg maguknak.

Mi lehet az LMP szerepe a választások után egy esetleges győzelem esetén?

Az számunkra teljesen világos, hogy a mai kor kihívásai között a legfontosabb, hogy az éghajlatváltozás hatásaival, a környezetpusztítás kihívásaival szembe tudjunk megfogalmazni egy kormányzati munkát. És az is konszenzusos már az ellenzéki oldalon, hogy itt önmagában nem csővégi megoldásra kell törekednünk, hanem olyanra, amelynek a fenntarthatóság szemléletét a teljes parlamenti munkában érvényesíteni kell tudni. Olyan szemléletű gazdaságpolitikára, társadalompolitikára van szükség, ahol már érvényesülnek a fenntarthatóság szempontjai. És ilyen módon az LMP-nek nem csak az lesz a szerepe, hogy a környezeti ügyekben releváns programot megalkossa, vagy akár mondjuk egy környezetvédelmi minisztériumot vezessen, hanem az, hogy ilyen szemléletű kormányzati munka indulhasson el. Azt el tudom mondani, hogy ebben mindenki elismeri Magyarország Zöld Pártjának a tudását, a tapasztalatát, a felelősségét és feladatait a jövőre nézve. Úgyhogy mondhatjuk, hogy ez a mi pártunknak a működése és az eddigi felhalmozott tudása is predesztinált minket arra, hogy ez egy nagyon fontos feladatunk legyen. De emellett az LMP nagyon sok mindent visz be ebbe a közös gondolkodásba.

Ön egy ugyanolyan baranyai aprófalvas terület érdekeiért is rendszeresen kiáll, mint amilyen Borsodban is található. Ez is a párt munkájának része?

Számomra nagyon fontos a vidék helyzete, a vidéki térségek leszakadásának a megállítása és a területek támogatása. Nagyon fontos – főleg a periférikus térségekben – a kistelepülések helyzete. Borsod megye is aprófalvas település-rendszerű térség, a települések száma közel 360. Itt található a legtöbb kistelepülés. Az látszik, hogy ha segíteni akarunk a helyi problémákon, nagyon-nagyon komoly, sok évtizedes folyamatot kell megállítaniuk. Újra meg kell tudni adni a megfelelő jövőt a kis településeknek is, mert csak akkor lesz fenntartható a teljes ország működőképessége.

Ha konkrétan önnek jutna az a feladat, hogy változtass a jelenleg tapasztalható állapotokon 2022 után az aprófalvas régiók mélyszegénységén, akkor hogyan állna neki?

Egyértelműen azt a szemléletet kell érvényesíteni, hogy a valódi fejlesztés csak úgy képzelhető el, hogy ez kiegyensúlyozottan történik a területi különbségek csökkentésével.

A legkisebb településeknek is újra meg kell kapniuk azt a fajta gazdasági alapot, azt a jövőképet, hogy fejlődhessenek. Itt a lényeg a megélhetés. Megélhetést kell helyben, vagy elérhető közösségben biztosítani.

Ennek pedig alapvető eleme, hogy az infrastruktúrát, ami ezt lehetővé teszi, azt biztosítani lehessen. Azt felelősségteljesen el tudom mondani, hogy az elmúlt időszakban egy vidékellenes faluromboló politika folytatódik az országban, és amúgy rendelkezésre álló forrásokat nem arra fordították, hogy a leszakadó periférikus térségek infrastruktúráját helyre tegyék. Egyetlenegy dolgot mondok: 17 ezer kilométernyi alsóbbrendű út van a rossz és a nem megfelelő kategóriában. Egyre nagyobb hosszt tesznek ki azok a szakaszok, amelyeket már felújítani sem lehet, hanem újjá kell építeni. Ez egy óriási felelőtlenség volt a 2010 előtti kormányok részéről, de ugyanolyan felelőtlenség a 2010 utáni, retorikájában vidékbarát kormány részéről is, hogy hagyta a lepusztulni az úthálózatot, hagytak lepusztulni a vidéki térséget ellátó közösségi közlekedést, hagyta lepusztulni a közműrendszert is. Érdemben nem folytatott vidékfejlesztő politikát. Ezen változtatni kell, és itt is hangsúlyozom annak a fontosságát, hogy nem térhetünk vissza a 2010 előtti reflexszel. Például a vasúti mellékvonalak bezárása ugyanúgy tetten érhető mind a balliberális kormányok, mind a jelenlegi Orbán kormány alatt. A múlt évben 32 vasúti mellékvonalat gyakorlatilag halálra ítélt a kormány.

Milyen jellegű munkahelyek megteremtése lehet a cél, hogy kell ezt elképzelni?

Alapvetően nem csak a nagy foglalkoztatókra kell alapozni, hanem kis és középvállalkozásokat is lehet támogatni és ennek is alapvető feltétele az infrastruktúra biztosítása. Nagyon fontos, hogy tragikus következményekkel járt és jár a koronavírus-járvány, látszik az, hogy itt teljesen más gazdasági szerkezetet kell tudni kialakítani. Az ilyen válságoknak is jobban ellenállni képes gazdaságszerkezetet kell kialakítani, arra kell törekedni, hogy minél inkább a konkrét igényeket a lehető leginkább helyi termelésből, vagy regionális együttműködésből lehessen kialakítani.

Az LMP frakcióvezetője Miskolcon arról beszélt, hogy szerinte világos a kormány hátsó szándéka az egyetemek átalakításával kapcsolatban | Fotó: Kovács Zoltán

Ugyanakkor használni lehet azokat az eszközöket is, amik most előtérbe kerültek, így az infokommunikációs eszközök, a távmunka lehetősége, a home office-nak a lehetősége is lehet a későbbiekben lehet egyfajta innováció, lehet egy lehetőség, hogy a földrajzi távolságot legyőzve most a leszakadó térségbe is nagyon sok olyan munkahelyet tudjunk vinni, ami ilyen infokommunikációs eszközökkel helyben meg tud telepedni és helyben tud működni. Egy csodálatos természeti környezetekben lehet nagyon sok ilyen magas hozzáadott értékű munkahelyet lehet teremteni ilyen infokommunikációs eszközök alkalmazásával.

Ön gyakran hangoztatja, hogy vannak olyan ügyek, amelyek nem képezhetik a pártpolitika tárgyát, tehát nem telepedhet rájuk semelyik pártpolitikus. Mondana példát?

Meggyőződésünk szerint a határon túl élő magyarokért való kiállás és az értük való küzdelem az ilyen. A múlt évben volt a nemzeti összetartozás éve száz esztendővel a trianoni békediktátumot követően. Itt nagyon pozitív folyamat volt az, hogy a Székely Nemzeti Tanács által benyújtott európai polgári kezdeményezés mellé valóban ki tudott formálódni egy valódi, igazi nemzeti összefogás.

Ezzel kapcsolatban én terjesztettem az Országgyűlés elé múlt év februárjában egy határozati javaslatot, és ez 158 egyhangú igen szavazattal ment át a parlamenten, ráadásul utána nagyon ismert közéleti szereplők, zenészek, sportolók és politikusok is odaálltak mellé. Én azt gondolom, hogy ez egy olyan folyamatnak a kezdete volt, ami által valóban eljuthatunk odáig, hogy ebből nem csinálunk pártpolitikát. Ez áthatja a mostani közös ellenzéki programalkotást is.

A nemzetpolitika az egy nemzeti minimum kell, hogy legyen, és senki ne használja ezt pártpolitikai célokból.

Hol áll ez az ügy jelen pillanatban, illetve mi a lényege?

Ez egy nagyon fontos támogatáspolitikai eszköz, amiben teljesen világosan van az uniónak jogalkotási lehetősége. Ez arról szól, hogy vannak olyan úgynevezett nemzeti régiók, ahol a többségi lakosságot a teljes államhoz képest egy őshonos kisebbség teszi ki. Ilyen Székelyföld is.

Székelyföld Románia földrajzi közepén egy olyan történelmi régió, ahol elsöprő többségben élnek magyarok és olyan karakterisztikával rendelkezik, amely megkülönbözteti úgymond Románia egészétől, viszont óriási ott is az elvándorlás. Tehát szükség van a fejlesztési forrásokra, hogy a szülőföldön való megmaradást Székelyföldön az ott élőknek is biztosítani lehessen, és ilyen módon ez a régió is meg tudja őrizni a nemzeti identitását.

Nekünk nagyon fontos, hogy az elcsatolt területeken a határon túl élő magyarok meg tudjanak maradni a szülőföldön.

Ezért ez egy fontos nemzeti ügy, de összességében ezek a kihívások 50 millió embert érintenek az Európai Unióban, ezért egy fontos európai ügy is, hogy ezek a régiók meg tudjanak maradni, kulturális, nyelvi szempontból meg tudják őrizni a saját önazonosságukat. És ehhez kellenek ezek a források. Konkrétan a kezdeményezésnek az a kimondott célja, hogy ne lehessen ezeket a régiókat diszkriminálni. Nemzeti szinten a fejlesztéspolitikában kapják meg azokat a forrásokat, amelyek megjárnak. Ebben minden szempontból van kompetenciája az Európai Uniónak, tehát ez egy hatékony európai eszköz lehet, ami segíthet természetesen Székelyföldnek is, segíthet bárhol az elcsatolt területeken az ott élő magyarságnak, de nagyon sok helyen Európában is sok évtizedes adósságot tud törleszteni ezzel az európai politika, ha ez sikerrel megvalósul.

Miért a feltételes mód?

Ez a folyamat úgy néz ki, hogy egymillió érvényes aláírást kell hét országból összegyűjteni. Ezt már bőven túlteljesítette ez a kezdeményezés. Most következik az a szakasz majd, hogy ha lezárul a gyűjtés hivatalosan, az Európai Bizottságnak ezzel foglalkozni kell és el kell indítani a jogalkotást. Amellett, hogy ezt kötelezően el kell indítania az Európai Bizottságnak, itt van több irány, ahova elindulhat a testület, ezért egy nagyon erőteljes, nagyon kemény nemzetközi politikai munkát kell annak érdekében folytatnunk, hogy ez a lehető leghatékonyabb legyen, és a végén valóban a lehető legtöbbet tudjuk ebből kihozni.

Mi a helyzet a koronavírus-járványhoz kapcsolódó intézkedésekkel, meg a napokban tapasztalható polgári ellenállással, ami kezd kibontakozni? Mi az LMP véleménye az üggyel kapcsolatban?

Az LMP politikusai határozottan azon az állásponton vannak, hogy mi nem vagyunk virológiai szakemberek. Továbbá kizárólag a kormány rendelkezik olyan információkkal, ami alapján tud hozni ilyen döntéseket, ezért a kormány ezt a felelősséget nem tudja magáról áthárítani.

Ugyanakkor látjuk azt, hogy egyre erőteljesebb a tiltakozás, és ez nem meglepő annak nyomán, hogy a kormány gyakorlatilag megbukott, a járványkezelés is megbukott a gazdaságvédelem kérdésében, mert elégtelennek bizonyultak azok az intézkedések, amiket hoztak. Ezért egy társadalmi és gazdasági krízis alakult ki, és mondhatjuk, hogy egy gazdasági katasztrófa felé száguld az ország.

Kizárólag a kormány felelőssége, hogy nem hozott olyan mértékű gazdaságot támogató intézkedéseket, amelyek érdemben tudták volna csökkenteni a járvány hatásait, amely által nem veszítették volna el ilyen sokan a vendéglátó szektorban dolgozók közül a bevételeiket. És el tudná talán jobban fogadni a támogatás mellett a szükséges korlátozásokat.

Hosszan lehetne sorolni, hogy mennyi intézkedést meghozhatott volna a kormány, és sajnos azt is, hogy mennyi teljesen felesleges dologra szórta el és szórja el most is a pénzt, ahelyett, hogy azokat támogatná, akik a legnehezebb helyzetbe kerülnek: a családokat illetve a kisvállalkozókat.

Ezért a helyzetért teljes mértékben a kormányt terheli a felelősség, megbukott a kormány gazdaságvédelmi csomagja. Így alakul ki érzésünk szerint ez az erőteljes tiltakozás, ami egyértelműen egy gazdasági krízishelyzetnek az a következménye.

Visszatérve a huszonkettes választásokhoz: az ön meglátása szerint mi fog történni azon túl, hogy tárgyalnak az ellenzéki pártok és a másik oldalon is felkészülnek a kampányokra? Mi lenne az a folyamat, amivel elégedett lenne az LMP frakciója?

A deklarált cél a kormányváltás, ugyanakkor ezzel egyenértékű feladatunk és felelősségünk, hogy a kormányváltás – ami önmagában csak egy eszköz – az valóban egy pozitív változást hozzon Magyarországon. Kormányt váltani csak úgy lehet, hogy ha le tudunk tenni az asztalra egy látható, megvalósítható és az emberek által érthető programot, ami valóban jobb irányba viszi az országnak az ügyeit. Arra is garanciákat kell tudnunk letenni az asztalra, hogy ezt becsülettel, tisztességgel meg is fogjuk tudni valósítani. Az ellenzéki pártok – az öt parlamenti, plusz a Momentum – nem olyan régen „kormányzati alapelvek” címmel egy dokumentumot hozott nyilvánosságra, amivel ezeket az alapelveket már közösen megfogalmaztuk. Ennek a végrehajtása személyes meggyőződésem szerint nagyon-nagyon komoly munka lesz a következő időszakban. Az emberek figyelni fogják azt, hogy hogyan és miképpen készülnek erre a munkára az ellenzéki pártok.

Figyelni fogják, hogy valóban azok az elvek – például a korrupcióval kapcsolatos zéró tolerancia, amit meghirdettünk – érvényesülnek-e minden olyan helyen, mondjuk egy adott önkormányzatnál, ahol jelenleg a jelenlegi ellenzéki pártok alkotják a többséget. Én azt gondolom, hogy nagyon sok feladatunk van, nagyon sok tennivaló vár ránk, és a korrupció kapcsán ki kell mondani, hogy annak nincs színe. Ezért, hogy ha olyan esetet látunk, ahol az önkormányzati többségben a politikusok zsákmányszerzésre akarják használni a lehetőségeiket, az ellen tűzzel-vassal fel kell lépnünk, függetlenül a politikai színezettől.

De hasonlóképpen én nagyon fontosnak tartom – és ismét csak utalok rá, hogy világos garanciákat kell tudni letenni az asztalra -, hogy azokat a kérdéseket, amelyek meghatározzák Magyarország jövőjét, azokat milyen elvek mentén fogunk kezelni.

A migráció kapcsán például el kell utasítani a kötelező betelepítési kvótát. Egyszerűen az az elv érvényesüljön, hogy a bevándorlás-politikával kapcsolatos döntések nemzeti tagállami hatáskörben maradjanak.

Én nagyon bízok benne, hogy minden ellenzéki párt érezni fogja saját felelősségét, hogy ezen kérdések kapcsán nagyon sok feladatuk van, és nagyon alázatos, kemény munkával most kell felkészülnünk arra, hogy 2022 tavaszán felelősséggel tudjuk átvenni a kormányzást.

Ha kellő alázattal végezzük ezt a munkát, akkor azt látni is fogja a magyar társadalom. Azt gondolom, hogy a következő bő egy évben még nagyon sok olyan ember is, aki jelenleg még nem szavazna egy formált ellenzéki együttműködésre, hogyan látja ezeket a garanciákat, látja, hogy nemcsak beszélünk alapelvekről, hanem azok szerint is politizálunk, akkor meg tudjuk győzni, hogy a kormányváltás ilyen módon lehetséges és Magyarország számára egy pozitív folyamat lesz. De nagyon-nagyon sok elvégzendő feladatunk van még.

Hogy nézne majd ki a ’22-es választások után a parlament, amivel ön elégedett lenne?

Fontos, hogy kormányváltás után a kitűzött célok megvalósításához stabil parlamenti többség legyen. Én úgy gondolom, hogy ez reálisan megvalósítható. Ha a megfelelő elvek mentén következetesen, felelősség teljesen végezzük a munkánkat, akkor ez kialakulhat. Ha garanciát adunk arra, hogy a mostani kormányváltás nem a 2010 előtti időszakhoz visz minket vissza, ha nem azokat a reflexeket engedjük újra szabadon, amelyek akkor a Fideszt kétharmadhoz juttatták, akkor meglesz ez a stabil többség. Ebben szeretném kiemelni az LMP felelősségét és a feladatát, és hasonlóképpen azoknak a pártoknak a felelősségét és feladatát, amelyeket nem terhelnek korábbi időszakból kormányzati hibák és bűnök. Nekünk különösen nagy hangsúlyt kell arra fordítani, hogy ezeket a garanciákat képviseljük és megadjuk.

K. L. L.

A legtöbben, akik kritizálják az ellenzéki összefogást, azt vetik fel, hogy tulajdonképpen a DK alá rendelődik az összes ellenzéki párt. Gyurcsány Ferenc pártja próbál élni azzal az erőfölényével, amit esetleg a közvélemény-kutatások és az Európai Parlamenti választások eredménye mutatott. Mi az igazság ebben, valóban ők dominálnak ezeken a tárgyalásokon?

Én azok közé tartozok, akik nagyon kritikusak a 2010 előtti időszak kormányzati munkájával szemben. Nem véletlen az sem, hogy én fontos szerepet vállalok a közös programalkotásban és ezeknek az elveknek a meghatározásában. Amik kormányzati alapelveként elfogadásra kerültek, abban a nemzetpolitikával kapcsolatos állásfoglalást – a migráció kérdésében is – nagyon erőteljesen kötődik hozzám. Én el tudom mondani, hogy személyesen garanciát fogok vállalni azért, hogy ezek az elvek érvényesüljenek. Ebben mindenkinek engedni kell.

Egy példát említenék, hogy a DK miben engedett – ha már beszéltünk itt a nemzetpolitikáról. Maga Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök és pártelnök beszélt arról az ATV-ben valamikor december közepén, hogy ebben a kérdésben tudnak engedni, mert ők látják, hogy erre van egy nagyon-nagyon fontos társadalmi igény. Tehát azt tudom mondani, hogy eddig látszik, hogy minden párt érzi a felelősségét, hogy akár számára nagyon fontos kérdésekben engedjen. Mi azért dolgozunk, hogy ezeket a garanciákat tűzön-vízen át érvényesíteni tudjuk.

Személy szerint is el tudom mondani, hogy rengeteg kritikával éltem és még fogok is élni a parlamentben a 2010 előtti kormányzók munkájával kapcsolatban. Ezek mentén is jelen pillanatban konstruktívnak látom a pártoknak az együttműködését. A kérdésre válaszolva:

szakpolitikai, gazdaságpolitikai és társadalompolitikai kérdésekben nem látom azt, hogy a DK a saját vélt súlyához képest rá akarna erőltetni ilyen politikákat az ellenzéki pártokra.

Tele volt az országos sajtó azzal, hogy Miskolcon össze fog omlani a közlekedés, illetve hogy a jelenlegi városvezetés okozta azt a problémát, ami kialakulni látszik. Ha nem is Borsodban, hanem országos szinten ön már foglalkozott közlekedéspolitikával. Hogy látja a jelenleg kialakult helyzetet?  Van-e máshol is ilyen probléma?

Ezek a problémák is azok közé sorolhatóak, amiket meg kell oldani 2022 után egy új kormánynak. Egészen elképesztő mértékű rendszerproblémák alakultak ki itt az elmúlt tíz évben. Akár a közműellátás tekintetében, de ilyen a tömegközlekedésnek a rendszere is, beleértve mind helyi szinten, mind helyközi tömegközlekedés szintjén tapasztalható gondokat. Az látható, hogy ezzel semmit nem is akart, és nem is tudott kezdeni a kormány.

Alapvető probléma, hogy ennek a fontos feladatnak az ellátáshoz nem biztosította a kellő forrást az állam, ezért az önkormányzatok folyamatosan küzdöttek ezzel, mindig kevés forrásunk volt, nem volt érdemi lehetőségük például a járműpark cseréjére. Nem volt pénz az üzemeltetésére, ezért nagyon komoly adósságok halmozódtak fel. Itt Miskolcon is láthatóan nagyon komoly feladatok tornyosulnak a járműpark korszerűsítése terén. Egyértelmű, hogy a felelősség a kormányé, amely ezt a rendszerproblémát nem oldotta meg, nem alakított ki egy olyan egységes közlekedéspolitikát és egy olyan finanszírozási rendszert, amelyben az önkormányzatok el tudták volna látni ezt a feladatot.

Különösen nehéz helyzetben vannak azok a vidéki nagyvárosok, amelyeknek saját közlekedési vállalata van, Miskolc mellett ilyen például Pécs is. Amúgy sincsenek túl jó gazdasági helyzetben, tehát sok finanszírozási problémával küzdenek, ezért ilyen módon sem tudták a hiányzó forrásokat saját gazdasági erőre alapozva pótolni, ezért évről-évre egyre nehezebb lett a helyzet.

A miskolci sajtótájékoztató előtt | Fotó: Kovács Zoltán

A problémán csak az tud változtatni, hogy ha – a szakmában már létező – koncepció meg tud valósulni, ami egy egységes közlekedési rendszert alakít ki, ami összekapcsolja egy tarifaközösségen keresztül a helyi és helyközi közlekedési rendszert, megteremti a finanszírozásnak a feltételeit, a lehetőséget, hogy megfelelő béreket adjuk közlekedési ágazatban dolgozóknak, és a jelenlegi források mellett is egy sokkal hatékonyabb, sokkal jobb közlekedési kiszolgálást jelenthet. Mi már öt-hat évvel ezelőtt letettünk egy ilyen közlekedési koncepciót az asztalra, és akkor még az egyik kormányzati államtitkár is elismerte, hogy az egy jó elképzelés, csak nincs ereje érvényesíteni.

Tehát az egyik legfontosabb kormányzati feladat lesz, hogy ezt a rendszert rendbe kell tenni és meg kell adni a forrásokat. Mondhatjuk, hogy ez egy olyan terület, ahol gyakorlatilag kész koncepcióval rendelkezünk, itt a politikai felhatalmazásra van szükségünk, hogy ezt a fontos kérdést megvalósítsuk.

De itt még egy dologra szeretnék utalni: sajnos az az aljas kormányzati szándék, amitől mindenki tartott az önkormányzati választáson, az is tetten érhető.

Látszik, hogy a Fidesz nagyon sok helyen veszített az önkormányzati választásokon és kifejezetten sanyargatják azokat a településeket, ahol nem ők kormányoznak.

Olyan kiszolgáltatott helyzetbe hozzák őket – például kézi vezérléssel a nekik tetsző politikai vezetésű városoknak segítenek, a többieket pedig magukra hagyják ezekkel a rendkívül nehezen megoldható feladatokkal. Ez egy egészen elképesztően felelőtlen kormányzati magatartás, hiszen közvetlenül mindenkit megkárosítanak, akik ezekben a városokban élnek és mindenkit megkárosítottak, akik nem jutnak hozzá az alapvető közlekedés megfelelő színvonalú ellátáshoz.

Hozzászólások

Related posts