Vasárnap lesz pontosan tíz éve, hogy Magyarország történetének egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája megtörtént Ajka mellett. A politikusok már néhány nappal később megneveztek felelősöket, a bíróság azonban még mindig nem hozott jogerős ítéletet. A leginkább felelősnek tűnő vállalat azóta már nem is létezik, félő, hogy a legvégén egyetlen felelőse sem lesz az ügynek.
2010. október 4-én dél után tíz perccel átszakadt a Mal Zrt. Ajkai Timföldgyára 10-es zagytározójának északnyugati sarkánál a gát. A következő negyedórában több, mint egymillió köbméternyi, 7-8 százalék vörösiszapot tartalmazó lúg borította el Kolontár felét és Devecser nagyjából harmadát. Tíz ember meghalt, a Torna-patak és a Marcal teljes élővilága kipusztult, nagyjából 300 házat kellett lebontani. Most, tíz évvel később ott tartunk, hogy a Kúria már bejelentette, idén novemberben folytatják az ügy tárgyalását.
Ajka és környékén jelentős mennyiségű salak és vörösiszap halmozódott fel, ami a technika fejlődésével új tevékenységek nyersanyaga lehetne, ám feldolgozásáig a környezeti potenciált rontja.
Ezt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2005-ben megírt tanulmánya állapította meg. Az ajkai tárolási technika nem egyedi: a timföldgyártás melléktermékeként keletkező vörösiszapot általában körgáttal körülvett medencékben tárolják, Magyarországon négy helyen alkalmazzák ezt a technikát. Később, a vizsgálat alatt elhangzott olyan vád – még Illés Zoltán akkori környezetvédelmi államtitkár is ilyen gyanúról beszélt -, hogy az ajkai tározóban több iszap volt, mint amennyit szabad lett volna, de hogy ez így történt-e, az nem bizonyosodott be tíz év alatt sem. Környezetvédők azt is állították, hogy a zagytározókba más hulladékokat is le szoktak rakni, de ezt a gyanút nem sikerült bizonyítani. Szeptember közepén a vízügyi hatóság ellenőrizte a tározót, és mindent rendben talált.
A közvetlen előzmények közül biztosan csak azt állíthatjuk, hogy 2010 szeptemberének végén és október első napjaiban sokat esett az eső. A Mal Zrt. vezetői szerint ez okozhatta, hogy október 4-én a tározó sarka megcsúszott az agyagos talapzaton, és átszakadt a gát. A Magyar Állami Földtani Intézet később elvégzett egy vizsgálatot, és arra jutottak, hogy elromlott az esővizet elvezető szivattyúrendszer, ezért a vörösiszap felszínét több méter esővíz borította, ez pedig megnövelte a gátra helyeződő nyomást.
Október 4-én 12:10-kor szakadt ki a gát, a zagy a patak folyását követve érte el előbb Kolontárt, majd Devecsert. Ekkor négy halottról lehetett beszámolni – mindannyiukat elsodorták a néha két méter magas hullámok. A következő egy hétben még három áldozat testét találták meg – őket is elsodorta a vörösiszap. A katasztrófát követő egy hónapban rajtuk kívül még hárman haltak meg, az ő haláluk oka a lúg okozta marásos sérülés volt. Összesen 123 ember szenvedett sérülést, a legtöbbjük azért, mert kénytelen volt a vörösiszapban állni, amíg ki nem mentették. Amit ők átéltek, az az égési sérüléshez hasonlít, annyi különbséggel, hogy lassan alakul ki: hosszú percekig állhat az ember úgy a lúgos zagyban, hogy nem érez fájdalmat, de fokozatosan kialakul a lúgmarás, amely akár halálos is lehet.
A felelősök keresése már akkor elkezdődött, amikor a mentőegységek még dolgoztak. Egy nappal a katasztrófa után Illés Zoltán arra kötelezte a Mal Zrt.-t, hogy azonnal állítson le minden termelő munkát, és állítsa helyre a megsérült tározót. A Mal ez utóbbi kérés jogosságát nem vitatta, de ahhoz mindvégig tartották magukat a cég vezetői, hogy a termelés felfüggesztésének nem volt értelme. A munka majdnem két héttel később, október 17-én indulhatott újra.
Azon nem kellett csodálkozni, hogy a felelősöket kereső üzengetés már sokkal az előtt elkezdődött, mint hogy bármit lehetett volna tudni arról, pontosan mi okozta a tragédiát. Orbán Viktor miniszterelnök október 5-én nyilatkozta azt: “élünk a gyanúperrel, hogy itt emberi mulasztásról van szó”. Bakonyi Zoltán, a MAL Zrt. első embere ugyanaznap arról beszélt, hogy a vörösiszap önmagában nem veszélyes, mire Pintér Sándor belügyminiszter megkérte, hogy ha így gondolja, akkor fürödjön meg benne.
De ez még csak egyszerű beszólogatás volt a politikusoktól, aminek elvben nincs következménye. Annál szokatlanabb volt az, hogy 2010 novemberének elején egy kormányhatározatban nevezték a katasztrófa felelősének a Mal Zrt.-t, még mielőtt bármit bebizonyíthatott volna a vizsgálat. Ennek jogi következménye nem volt – maga a határozat amúgy a károk enyhítéséről és a helyreállításról szólt, csak mellékesen közölte, hogy a Mal a felelős -, de 2010-ben még lehetett csodálkozni azon, hogy a kormány a szakértőket és a bíróságot megelőzve sietett közölni, kit tartanak hibásnak.
További részletek IDE KATTINTVA olvashatók a hvg.hu tényfeltáró cikkében.
