Kérdés kérdés hátán

Megosztás

Minden szülő jól ismeri a híres miért korszakot, amikor a gyermeke minden egyes másodpercben újabb és újabb kérdést tesz fel, szinte lehetőséget sem hagyva arra, hogy az előzőt egyáltalán megválaszoljuk.

De miért? Miért csinálják ezt velünk?

Bár kétségkívül elég idegörlő ez a korszak, a gyermekek ezt nem azért csinálják, hogy őrületbe kergessék a szüleiket, vagy mert éppen feltétlenül kiváncsiak valamire, hanem szeretnének megbizonyosodni arról, hogy melyik forrás a megbízható. Illetve ez természetes része a tanulásuknak és a fejlődési folyamatuknak.

Gyakran már két éves korban elkezdődik ez az “Miért? Miért? Miért?” időszak, más gyerekek azonban csak később kezdik meg ezt a fajta támadást a szüleik ellen. 

Lehetnek ezek a kérdések egészen apróak, könnyen válaszolhatóak, de akadnak közöttük olyanok is, amelyek komoly fejtörést okoznak. Viszont alapvetően fontos és jó dolog a kérdezés, ezért érdemes őket arra bíztatni, hogy bátran tegyenek fel kérdéseket, ha valamire kíváncsiak. Cserébe azonban válaszoljunk ezekre a kérdésekre a lehető legjobb tudásunk szerint. 

A kérdések milyensége

A kutatások kimutatták, hogy nagyjából öt éves koruk után már képesek különbséget tenni jó és rossz kérdés között. A jó ugyanis közelebb viszi őket ahhoz, amit tudni szeretnének. Azonban nem csak az a fontos, hogy a kérdés jó legyen, hanem az is, hogy a gyermek elfogadja a választ a feltett kérdésére. Ráadásul mivel a gyermekek képesek azonosítani a bizonyítékok szerepét és súlyát is, ezért szívesebben fordulnak olyanokhoz a kérdéseikkel, akik bizonyítékkal is képesek alátámasztani a válaszaikat.

Az azonban természetesen semelyik szülőtől sem elvárás, hogy minden kérdésre tudja a választ. Nyugodtan lehet azt mondani, hogy nem tudjuk a helyes választ, hiszen ez is fontos példa a számukra, hogy megmutassuk, hogy nem feltétlenül lehet vagy kell tudni mindent.

Mit tegyünk, ha …?

Ha már fáraszt minket a sok kérdés, abban az esetben a legrosszabb válasz, amelyet egy felnőtt adhat a gyermeknek, az a “csak” és a “mert így van és kész”. Ehelyett inkább válaszoljunk mi is kérdéssel, azaz mintegy visszadobva a gyermeknek a kérdést, mondjuk neki azt, hogy “szerinted miért, te mit gondolsz?”.

Ha egy tabutémát feszegető kérdést intéz hozzánk a gyermek, mi azonban elhárítjuk a válaszadást, akkor könnyen előfordulhat, hogy idősebb korában már nem fog minket megtisztelni a bizalmával.
A gyermekek azonban a kérdéseik révén valójában beszélgetést is kezdeményeznek velünk, illetve felhívják magukra a figyelmet. Legyünk türelemmel, hiszen ez egy természetes velejárója a fejlődésüknek. Feltett kérdéseik révén ugyanis tanulnak, fejlődnek, ezért engedjünk teret a kérdésözönnek. Ha pedig lehetőséget teremtünk nekik, hogy feltehessék a kérdéseiket, akkor a kíváncsiságuk idősebb korban sem fog kikopni.

Hozzászólások

Related posts